Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ferrymen, The
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 52:46
Értékelés: 4/5
A Frontiers Records érdekes megbízással kereste meg Magnus Karlssont, a svéd munkamániás és zenei csodadoktort, producert, zeneszerzőt, multiinstrumentalistát és hangszerelőt: írjon zenét egy lemezhez, amelyen Ronnie Romero énekessel és Mike Terrana dobossal közösen dolgozik.
Mondhatjuk: szuperdallamos hard rock/heavy metal trió. Mike Terrana azért időnként biztosan összerezzent a trió szó hallatán, hiszen eszébe jutottak a német Rage-nél töltött évek, mert a amúgy is szeszélyes dobos Smolskiékkal és Wagnerrel nem éppen barátságban váltak el. Magnus Karlsson hihetetlen figura. Profi légiós, „mindenes”. A pasas számtalan különböző előadó lemezét megírta, és rengeteg stúdióalbumon feltűnt. Mike Terrana a heavy metal univerzum egyik leghírhedtebb dobosának számít, mostanra pedig nem éppen szerény, több mint 100 lemezes listát tudhat magáénak különböző előadóknál. Ronnie Romero a három közül a legkevésbé ismert név. A Lords of Blackben éneklő srác nemrég tette ismertebbé a nevét és növelte a hírnevét az újjáélesztett Rainbow énekeseként, akiket a rock’n’roll történetének egyik legnagyobb és legbefolyásosabb gitárosa, Ritchie Blackmore vezet. Blackmore tudta, miért Ronnie-t választotta a csapatába. Több mint kiváló énekes.
Akárhogy forgatom, a „The Ferrymen” tetőtől talpig Magnus Karlsson lemeze. A pasas ezúttal teljesen szabad kezet kapott, és tudta, hogy olyan zenészekkel van együtt, akik bármit elénekelnek és eldobolnak. Úgyhogy teljes gőzzel vetette bele magát a szerzésbe és a hangszerelésbe. Ezért a „The Ferrymen” nagyjából az eddigi alkotói pályájának keresztmetszete. A különböző számokban különféle hangszerelési fogásokat hallasz, amelyeket Magnus már a korábbi munkáiban is nagyon sikeresen bemutatott. Hol egy-egy szám, gitárfrázis vagy harmónia a szólóopuszait idézi, hol az Allen/Lande kettős zenéjét jellemző munkákat, hol a Starbreakert, hol a Magnum énekese, Bob Catley szólólemezeit. Másfelől a lemez nem titkolja metalos felajzottságát sem. A riffek gyakran az újkori Primal Fearre hajaznak. Nem nehéz megtalálni a hasonlóságot, hiszen Karlsson az esslingeni német powermetalosok utolsó néhány lemezén szerzőtárs is. A pasas pokoli tűzzel és sebességgel játszik, ha akar. Közben hihetetlenül pontos, és kivételesen uralja a hangszerét. Tudja, mi az a pokoli pengetés a riffeken át, a Primal Fearnél pedig megtanulta azt is, hogyan fordítsa oldalra a pengetőt riffelés és szólózás közben, így előcsalja azt a jellegzetes „csikorgó” hangot, amelyből tele van minden szám, ha Naumann és Beyrodt gitározik.
A „The Ferrymen” viszont szerencsére más történet. Zeneileg szerencsésen elhatárolódik ezektől az összehasonlításoktól, és a maga útját járja. Karlsson jellegzetes hangszerelése mellett – itt a riffeken és a szólózáson kívül, amelyet természetesen a klasszikus skandináv neoklasszikus iskolától örökölt, a tipikus szintetizátorokra, vagyis billentyűkre gondolok – ott vannak azok a hangzások, amelyek az elmúlt tizenöt-húsz év dallamos (hard) rock lemezeit idézik. Terrana az egyik oldalon, Romero a másikon: ők a mérleg fontos nyelvei, akik azt a különleges zenei nemességet és fűszert adják, amitől a lemeznek külön íze, másmilyensége van. Ezt a jegyet hívhatjuk a vonzerő jegyének. A lemez hihetetlenül muzikális, ugyanakkor remek kontrasztot alkot Mike Terrana ágyúdörgésszerű, zajos játékával, ami ugyan nem olyan vad, mint a Rage-es időkben, viszont kiváló „groove”-ot ültet bele. A „The Ferrymen” egy végletekig felfokozott dallamos hard rock lemez, amely végig a heavy metalos „vámpírkodás” szélén egyensúlyoz. A tizenegy dal egy szerencsésen változatos adag vonzó zenei karakterből áll, ami jól ismerős, mégis izgat és csábít, mert hordoz egy csipetnyi másságot, amely felkelti mindazok érdeklődését, akik nagyra tartjátok Magnus Karlsson dallamos hard rockos munkáit, és éberen figyelitek, mit csinál a Primal Fear az elmúlt tíz évben. Romero kivételes énekes. A hangszíne bársonyosan torokhangú, a pasas pedig nagy adag tekintélyt parancsoló robbanékonyságot mutat. Minden hangmagasságban. Ez természetesen a Ronnie James Dio-iskola. Kivételes teljesítmény.
Röviden: ez nem a zenei forradalom lemeze, de jóval több annál, mint egy átkozottul jó dallamos hard rock album, kivételesen feltekert és zajos gitárfeszültséggel, amely szemérmetlenül kacérkodik a heavy metal elemeivel. Egyszerre ultradallamosan fülbemászó, és éppen annyira más, amennyire kell. Pontosan ezt akarta elérni vele a trió.
The Ferrymen – Eyes on the Sky (hivatalos videó):
Felállás
Ronnie Romero – ének
Magnus Karlsson – gitár, basszusgitár, billentyűk
Mike Terrana – dobok
Produkció
Magnus Karlsson
Számlista
1. End Of The Roa
2. Ferryman
3. Fool You All
4. Still Standing Up
5. Cry Wolf
6. One Heart
7. Darkest Hour
8. How The Story Ends
9. Enter Your Dream
10. Eyes On The Sky
11. Eternal Night
12. Welcome To My Show
