Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Akami
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4/5
Az Akami négy zenészből álló kvartett, amely három évvel ezelőtt még meglehetősen egyéni úton törte fel a talajt, hiszen az alapötletgazdája Domen Slovinič. Aki követte a Klubski Maraton eseményeit 2014-ben, az gyorsan fel fogja idézni, milyen is volt akkoriban Domen zenei víziója. Slovinič, azaz Akami, alapvetően D.I.Y. mágus, és már a Klubski Maraton 14 válogatáslemezen is sikeresen döngette a bejáratott zenei frázisokat és kereteket az elektronika világából merített ötletes dallamokkal. Most viszont már egy egész zenekar áll mellette. Az Akami tehát hamarosan nagyobb zenei testté vált. A zenei dosszié és expozé bővülésével is: az Akami kvintettként fokozatosan kijelölte azokat a hang- és stílusbeli alapokat, amelyeket most a »Sunburnt« című debütalbum rögzít.
És ha a Black Into White nyitány feltehetően félénk a megszólításában, sőt szelíd, gyengéd, cerebrális, teljesen pszichedelikus, már-már ezoterikus, a hangrétegek pedig az „extraterresztrikussal” való találkozás elragadtatott hullámain úsznak (a space rock túl durva megnevezés lenne), miközben még néhány „floydizmus” is kivehető, a második szám, a The Sleep már jelzi, hogy a csapat remekül belerázódott abba a korszakba, amelyet a grunge hagyott maga után a rocktérképen. Az ropogós, zsírosan elmosott hangzás kerül előtérbe, jönnek az „elidegenedett”, „üreges” vokálok, és az album nyitányának álmodozó hangulata hirtelen átcsap egy maróan dühös, zsírosan grunge-os, „hangolatlan” hangzásvilágba, amelyet a gitár vezényel. Ez marad az Angster című számban is, amely ismét kissé nyugodtabb ritmust kínál, a középpontba pedig a női-férfi vokális harmóniák kórusa lép. A zenekar a Stay-jel tér vissza az album nyitó részének energialüktetéséhez, amely az ismétlődő hanghurkokban már a post rock elemeivel is barátkozik. A pszichedelikus díszítéseket, amelyeket a gitár sző a billentyűk rétegeinek hullámzásába, hideg vokális dermedtség adagolja, amely az Ego című számból érkezik.
Az Akami esetében mindenképp az az érdekes, hogy a zenészek szétverik a zenei közhelyeket, és olyan hangzásokat kapcsolnak össze, amelyek nem szokványosak. Így folyamatosan tágítják azt a teret, amelyben megnyílnak előttük a lehetőségek, merre vigyenek egy-egy szerzeményt, meddig bontsák ki, ágaztassák el, mozgassák meg. Mint említettem, a zenekarnak a játék során semmi sem sürgős. Az Akami egyszerűen tud élvezni a „hosszú távú” szerzeményalkotást, ez pedig olyan atmoszférát teremt, amely gyakran pszichedelikus, cerebrális álmodozással tölt el.
Az album egyes pillanatai, például a Joker című szám, fejlődésükben teljesen kiszámíthatatlanok. Ez a szám egyfajta „jam”, amelyet az első ötletre játszottak el, és az első ötletre vettek fel a stúdióban is, egy koncert elvén, stúdióban. Valójában az egész album így hat, de ez különösen érzékelhető abban az abrazív nyersességben, amely időnként a felszínre tör, ahogy az a Joker című instrumentális számban is. Ez a szerzemény kiváló hírnök, amely arra utal, hogy a csapat nagyon szívesen indul el a zenei tájak végtelenjébe teljesen intuitívan, puszta ösztönöket és érzéseket követve, miközben nem is feltétlenül egyeztet arról, hogyan fonja majd a számot az alapmotívum köré. Az egyszerűen megtörténik, az Akami zenéjének többi építőeleme pedig teljesen spontán módon csatlakozik hozzá, szilárd, kémiai-érzékelési és kompatibilis párbeszédben. Az album címadó száma valójában az eddig elmondottak metszete, és az a szám, amely a legjobban és leggyorsabban tárja fel az Akami zenei dossziéját. Az albumot a Live zárja zsírosan dörgő gitárdecibelekkel (még noise-csírák is érezhetők) és súlyos pergőcsapásokkal, a végét pedig ismét úgy oldja meg, hogy egy újabb trip-szerű pillanatot ad az albumnak.
Az Akami fejlődő zenekar. A „Sunburnt” csak egy állomás ebben az evolúcióban. A következő az Akamit új arcában mutatja majd meg. A »Sunburnt« lemezzel az Akami rendkívül sikeresen teszi meg első lépését a zenei világban, és a szokatlan, vagyis nem hagyományos szemléletű zenei önkifejezés csapataként mutatkozik be. Az ismert zenei dogmákat a maga módján olvasztja egybe, és rendkívül sikeresen oszlatja szét őket. Élőben az album anyaga minden bizonnyal még erőteljesebb intenzitással, szenvedéllyel és érzelmi mélységgel érinti meg a hallgatót. Az album tehát rendkívül bátor munka, kiváló kivitelezésben!
Felállás
Domen Slovinič – ének, gitár
Brigita Gračner – ének, billentyűk
Samo Pavlica „Linč” – gitár
Boštjan Franetič – basszusgitár
Kristjan Buzeti – dob
Produkció
Martin Ukmar
Számlista
1. Black Into White
2. The Sleep
3. Angster
4. Ego
5. Stay
6. Joker
7. Sunburnt
8. Live
