Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gilmour, David
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 148:35
Értékelés: 4/5
Talán az AC/DC, a Guns N’Roses, a U2 és persze a Rolling Stones jelenlegi lépései kapcsán lenne helyénvalóbb a nyitó kérdés, mégis: David, miért? A válasz egyszerű, és az említett nagyágyúk esetében mindig ugyanaz. Mert megteheti. A híres Pink Floyd „egynegyede”, vagyis továbbra is sikerrel kamatoztatja a legendás nevet és egykori zenekara örökségét. Gilmournak persze a koncertezés újraindításához új alibi is kellett : egy új önálló stúdióalbum. Ez a „Rattle That Lock”, amely kilenc év után követte elődjét, az „On An Island”-et. A Rattle that Lock jóval kevésbé érdekes lemez, mint a megelőzője, és 2015 egyik nagyobb csalódása lett az albumkiadások között, de ez már egy másik történet. Az új koncertdokumentum kiadása, amely DVD-n és Blu-rayen is elérhető, Gilmour részéről szinte biztosra vehető lépés volt. Afféle bejáratott népszokásról van szó, amely a „Delicate Sound of Thunder” megjelenése óta tart. A koncertspektákulum rögzítéséhez a derék úr a 2016. 7. 7-i és a 2016. 7. 8-i időpontot választotta, helyszínnek pedig egy római amfiteátrumot, hol máshol, mint Pompejiben. Őt (és minket) ide a régmúlt emlékei kötik, amikor a Pink Floyd itt forgatta kultikus filmdokumentumát, a „Live At Pompeii”-t (1972), a jóval fiatalabb Gilmour pedig üres nézőtér előtt játszott, pokoli napsütésben.
Gilmour újabb pompeji látogatásának, illetve az új turnénak az eredménye tulajdonképpen várható volt. Egy új koncertdokumentum. Ekkora pénzből ugyanis bármit meg lehet venni. A legjobbak legjobbját, így a célok megvalósításakor nehéz hibázni. Ez igaz a csúcsmuzsikusok csapatára is, akik hűen követik parancsnokukat a színpadon, még ha az néha megenged magának egy-egy mellékes félrecsúszást is. Ami a horrorisztikusan felsrófolt jegyárak mellett egyébként semmiképp sem fordulhatna elő, de sajnos előfordul. Legalábbis a pulai amfiteátrumban előfordult.
A 2016-os időpontokra a setlist két számmal bővült, és hosszabb is lett. Tekintve, hogy David a csapatával rengeteg számot játszik az új albumról, a közönség viszont kizárólag a Pink Floyd-klasszikusok újraértelmezésére éhes, ez a közönség felé több mint okos, és nem csupán „sportszerű” lépés volt. Bár ez a koncertdokumentum is túl sok olyan számot őriz meg, amely David Gilmour utolsó két önálló albumához tartozik. Ezért a setlist sem olyan izgalmas, mint amilyet a tíz évvel ezelőtti, Gdańskban készült koncertkiadvány rögzít. Ami a setlist „adaptációját”, vagyis magát a repertoárt illeti, nincsenek lényeges eltérések a 2015-ben játszott setlistektől. Az első részben viszont új helyet kapott a „Dark Side of the Moon” klasszikusa, a Great Gig in the Sky, a másodikban pedig a One of These Days („Meddle”, 1971). Az Us And Them helyére a What Do You Want From Me került, a Wish You Were Here pedig ennek következtében a 4. helyről a 8. helyre „költözött”. Ennyi a pompeji setlist teljes átalakítása, ha összevetjük a pulaival, ahol Gilmour a társaival 2015. 09. 12-én lépett fel. Jó megfigyelés viszont, hogy Gilmournak az évek során elege lett az Another Brick in the Wall pt II játszásából, ami tényleg messze a Pink Floyd életmű legkopottabb pillanata.
A kísérőzenészek gárdája is gyökeres átszabáson esett át a tavalyi koncertezés kedvéért. A Gilmourt még 2015-ben európai és dél-amerikai fellépésein kísérő csapatból a 2016-os felállásban csak Steve DiStanislao dobos és Guy Pratt basszusgitáros maradt. A kivitelezésre nem érdemes időt és szót vesztegetni. Hangzásban és előadásban most is a legjobbat kapjátok Gilmour úrtól. Tudjuk, hogy 2015-ben Pulában nem éppen a gitárjáték pontosságával brillírozott, de David az idők során, a koncertek egymásutánjában a játékát persze sokat fejlesztette a színpadi kalandok közepette. Azt viszont soha nem fogjuk pontosan megtudni, mennyi utólagos kozmetikázás és szépítés ment a nyers koncertfelvételekre, miközben az ügyetlenségek is ügyesen eltűnnek, de hagyjuk ezt.
Akik a Pink Floyd és Gilmour tökéletes adagját keresitek, azoknak persze elkerülhetetlen a DVD-be vagy/és Blu-rayre való befektetés is. Főleg, ha az utolsó Gilmour-turné valamelyik állomását élőben is megéltétek, mert akkor ez egy gyönyörű emlék lesz számotokra.
David Gilmour – Run Like Hell (hivatalos videófelvétel, „Live At Pompeii”, 2016):
https://www.youtube.com/watch?v=DnPQNOq8x2s
Felállás
David Gilmour – gitár, ének
Chester Kamen – gitár, háttérvokál
Guy Pratt – basszusgitár, háttérvokál, ének a „Run Like Hell”-en
Greg Phillinganes – zongora, billentyűk, háttérvokál, ének a „Time”-on
Chuck Leavell – orgona, billentyűk, harmonika, háttérvokál, ének: „Comfortably Numb”
Steve DiStanislao – dob, ütőhangszerek, háttérvokál, xilofon a „One of These Days”-en
João Mello – szaxofon, klarinét, kiegészítő billentyűk a „The Blue”-n, akusztikus gitár az „In Any Tongue”-on
Bryan Chambers – háttérvokál, ének az „In Any Tongue”-on és a „The Great Gig in the Sky”-on
Lucita Jules – háttérvokál, ének: „The Great Gig in the Sky”
Louise Clare Marshall – háttérvokál, tehéncsengő a „Rattle That Lock”-on, ének a „The Great Gig in the Sky”-on
Produkció
David Gilmour
Számlista
CD1.:
1. 5 A.M.
2. Rattle That Lock
3. Faces of Stone
4. What Do You Want From Me
5. The Blue
6. The Great Gig in the Sky
7. A Boat Lies Waiting
8. Wish You Were Here
9. Money
10. In Any Tongue
11. High Hopes
12. One of These Days
CD2.:
1. Shine On You Crazy Diamond
2. Fat Old Sun
3. Coming Back to Life
4. On an Island
5. Today
6. Sorrow
7. Run Like Hell
8. Time / Breathe (In the Air) (Reprise)
9. Comfortably Numb
