Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Operation: Mindcrime
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 57:56
Értékelés: 3/5
A koncept harmadik része egy férfiról szól, aki talál egy kulcsot, amellyel megváltoztathatja a valóságot. Vagyis akár a világot is jobbá teheti. Szerencsére jó ember, aki joggal birtokolja a csodatárgyat, hiszen jó cselekedeteket visz végbe. Mivel jó ember, rögös úton kell járnia, de mivel szilárd és elszánt, minden félelmet és akadályt le tud győzni, hiszen az álmait és a víziót követi. Röviden: vége jó, minden jó. A koncept sci-fi, posztapokaliptikus, és a Mátrix című film tartalma ihlette.
Ezt a konceptualizált trilógiát a híres énekes és zenész, Geoff Tate jegyzi, akit arról ismerünk, hogy ő volt a Queensryche legnagyobb albumklasszikusainak hangja. Amit a harmadik részen hallunk, azt Geoff már tizenöt évvel ezelőtt elkezdte megvalósítani a Queensryche-ben. Az új zenekar, illetve annak felállása védőernyője alatt azonban könnyebben igazolhatta új művészi irányvonalát, amelyet zenei kifejezésmódjában követ, és amely miatt végül el kellett hagynia a Queensryche-ot.
Valójában különleges fajta art rockról van szó, amely szokatlanul, sajátosan, mondhatni egyedülállóan szól. Ez az erőssége. Hogy mégis a három közül ez hat a legkevésbé érdekesnek, annak oka nagy valószínűséggel az, hogy alig egy év alatt készült el, és Geoffnak végül elfogytak az ötletei, pedig közel egy óra új zene van a lemezen. Ez főleg az album második felében érezhető, amely teljesen „cerebrálissá” válik, a kísérletező oldal átveszi az irányítást, és hiányzik egy csípős, dühös katalizátor, vagyis üvöltő gitárok, amelyek némi adrenalinlöketet adnának a lemez zárásához. Ebben a részben a hangszeres szekció szinte elnyomja az éneket. Hihetetlen.
Ennek ellenére ez az album is megérdemel egy esélyt. Bár a metalosok már rég szívesebben látnák, ha a borkedvelő és borász Geoff szigorúan csak a szőlőbirtokával foglalkozna, és békén hagyná a zenét, az Operation Mindcrime-mal készített muzsika továbbra is rendkívül érdekes, és ebben a tekintetben elég minőségi is. Sajnos a férfi az elmúlt években könyörtelen kritikák céltáblájává vált mindazok részéről, akik ebben az újonnan született zenében a klasszikus Queensryche-albumokkal rokon vonásokat keresnek, pedig az már a múlté. A Queensryche időkre ma már csak Tate hangja, a kísérő vokálharmóniák és néhány dallam alkalmankénti énekmelódiája emlékeztet. Ezt a melódiát azonban teljesen más szerzői és produkciós ruhába öltöztették, mint amelyre azokból az időkből emlékeztek, amikor Tate még a Queensryche-ban énekelt. A RockLine tehát ismét megvédi Tate új művészi irányvonalát, amely valójában nem rossz, és igazságtalanság történik vele, amikor számos világszerte ismert kritikus recenziójában szó szerint szétcincálja.
Az albumot tehát megint nem úgy kell hallgatni, mintha mindenáron a Rage for Order, a The Warning vagy (inkább említsem sem) az Empire, illetve az Operation: Mindcirme részeit akarnád benne hallani. Úgy kell megközelíteni, mintha nem ismernéd a mögötte álló nagy és kiemelkedő neveket. Így könnyebben megszólít. Ez egy art rock album, amely mindenféle hatásból összegyúrt keverék. Van benne pop, mélyre és elmosódottan hangolt alternatív rock dallamok sötéten kanyargó gitárokkal, ahol a programozott hurkok mélyítik a sötét és homályos hangulatokat, és maga a drámaszínház; az album ugyanakkor úgy viselkedik és fejlődik, hogy progresszív kezdemények is érezhetők rajta. Ezeket a kirándulásokat gyakran rollingokkal tűzdelték meg, ami nagyon jól jön az események dinamikus megmozgatásához. Mindezt billentyűs hangszerelések támasztják alá, amelyek zenekarian is szólhatnak, és ünnepélyességet árasztanak, pedig valóban sötét albumról van szó. Geoff ismét szaxofonhoz is nyúl, ami mélyíti az album pop-művészi hajlamait. A produkcióban nem nehéz felfedezni a Disturbed tagjának, John Moyer basszusgitárosnak az áthatóló, melegen organikus és dallamosan változatosan kihasznált basszusát. Az album első részében a dinamikai mozgatás oroszlánrészét éppen a ritmusszekció végzi. Egyébként az albumon erősen érződik a kísérletezés és a zenei próbálkozás hangulata, ezért óhatatlanul a spontán alakuló események és a stilisztikai kötetlenség érzése is belopózik, ami egyfelől garantálja az album kifejezésbeli különlegességét, másfelől negatívan is értelmezhető: olyan emelőként, amely mögé ezúttal az igazi zenei ötletek hiányában Tate és társasága jobban elbújik, mint bármikor a zenekar egyébként rövid életű korszakában.
Szóval. Az album megérdemel egy esélyt, bár mint mondtam, a két elődjéhez képest a legkevesebb tartalmi érdekességet nyújtja. Legalább a borítója végre rendesnek mondható.
Operation Mindcrime – Under Control (hivatalos lyric videó):
Felállás
Geoff Tate – ének, szaxofon, kísérő ének
Kelly Gray – gitár, kísérő ének
Scott Moughton – gitár, billentyűk
Randy Gane – billentyűk
John Moyer – basszusgitár
Brian Tichy – dobok
Simon Wright – dobok
Produkció
Kelly Grey & Geoff Tate
Számlista
01. A Head Long Jump
02. Wake Me Up
03. It Was Always You
04. The Fear
05. Under Control
06. The New Reality
07. My Eyes
08. A Guitar In Church?
09. All For What?
10. The Wave
11. Tidal Change
12. The Same Old Story
