Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Samo Šalamon Sextet
Kiadó: Clean Feed Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 54:29
Értékelés: 4/5
Tartozom, mint a mai nap. Fél éve ígérgetem ugyanis Samónak ezt az írást. A jazz az jazz. A jazz „fura”. Különc, és éppen ezért különösen szép. Az ilyen különc szépség pedig egyszerűen időt és odaszánást kíván.
Szóval. Már nem újdonság, hogy a szlovén zenész, Samo Šalamon ma Európa egyik legígéretesebb jazzgitárosának számít. Az ember, aki annak idején a jazzgitár fényes csillagának, John Scofieldnek az éber mentorálása mellett fejlődött, folyamatosan rendkívüli tűzzel és lendülettel dolgozik, így szakadatlanul tele van kreativitással. A Samo Šalamon Sekstet, amely ezúttal a „The Colours Suite” albumot jegyzi, egyedülálló zenei jelenség, egyedülálló zenei test, vagy ha úgy tetszik, zenei organizmus, amely 2016. 06. 30-án, a Ljubljana Jazz Festivalon született meg. A szextettbe Samo olyan zenészeket hívott meg, akikkel régóta együtt dolgozik, vagy úgy ismeri őket, mint a tenyerét, hiszen velük már több albumot is felvett. Egyikük a dobos Roberto Dani, akivel Samo már kilenc CD-t készített, és 2003 óta játszanak együtt. Hogy ez a zenei projekt ne legyen teljesen szokványos, Samo a szextett soraiba egy másik dobost is beemelt, a német Christian Lilingert, akiről azt mondja, hogy jelenleg az egyik kedvenc dobosa, és ez Lilinger saját szerzeményeire is igaz. A felállást Samo gitárja és a két dobos mellett Samo régi cimborája, az altszaxofonos és basszusklarinétos Achille Succi, valamint a tenor- és szopránszaxofonos Julian Arguelles egészíti ki. A hatodik tag a basszusgitáros Pascal Niggenkemper, akinek mesteri játékáért Samo mindig is nyíltan lelkesedett.
A „The Colours Suite” – ahogy már az album címe is elárulja – egy alig egy óránál rövidebb szvit, amelynek színgazdagságát és szabadszellemű, kísérletező mozgalmasságát nyolc színes fejezetre, vagyis nyolc számra osztották. Az utolsó szám (Grey) kivételével, amelynek szerzői mind a hat zenész, a másik hetet Samo komponálta. Az ihletet úgy találta meg, hogy komponálás közben gondolatait, elméjét és érzéseit egy-egy szextetttagra összpontosította, így jött létre a számok „színpalettája”, amelyben minden szám a szextett egyik zenészét ábrázolja.
Felesleges mondani, hogy a „The Colours Suite” kifejezetten freejazz-orientált album, ahol a felvett anyag csak úgy ropog a hosszában-keresztben ható eszelős virtuozitástól és vad kitörésektől, a telivér, gondtalanul szabad jazzimprovizációk túlzásaitól, amelyekből időnként a különc pimaszság sem hiányzik, ahogyan az avantgárd zenével való kacérkodás sem. Valójában az album akkor ragadja meg a hallgatót a legintenzívebben, ha egyben hallgatja végig. Az elejétől a végéig. Úgy, ahogy a szextett ljubljanai koncertje is zajlott. A zenekar rendkívül „szerencsésen szokatlanul” működik. A fúvósok, Arguelles és Succi kontemplatív, érzékelhető összefonódásával, a két dobos állandóan szórakoztató és lenyűgöző kézügyességi párbeszédével, és ebbe „hálószerűen” kapcsolódik be Pascal Niggenkemper nagybőgője, természetesen pedig ott van Samo szabad stílusú gitárjátékának sejtelmeket sem sejtető kézügyessége is. Hiába kötik össze a számokat a vezérmotívumok afféle „puha és könnyed”, alig érzékelhető kötőanyagként (értsd: vázként), ezek szinte alárendelt helyzetben vannak, hiszen a szextett a kiterjesztett improvizációk freejazz-figuráit a „rend” legszéléig, sőt egyenesen azon túlra hajtja, szégyentelenül kacérkodik a „káosz” és a motívumfigurák teljes „széthullásának” állapotával, aztán (gyakran teljesen intuitíven és ösztönösen) felkapaszkodik a szabadságszerető improvizációk spontán leszállópályájáról, tömören vissza a vezérfrázishoz, illetve a vezérmotívumhoz. Az összetett harmóniák és ritmusképletek, „nyitott gondolkodású” és szabadszellemű improvizációval átitatva, a hallgatóban – szinte szabályszerűen kívánatos módon – a fejlemények sokkoló kiszámíthatatlanságának és természetesen a spontaneitásnak az édes érzetét keltik. Pedig kidolgozott kompozíciókról beszélünk.
Ebben az egész játékban szó szerint megdöbbentő felismerés, milyen ügyesen nyitnak egymásnak teret a zenészek a megszakítatlan, egymásra reagáló improvizációhoz, miközben szem előtt kell tartani, hogy az egyes kompozíciókat úgy alakították, hogy az esemény középpontjába egy-egy kiválasztott hangszer kerüljön. Hol a dobok, hol a fúvósok, miközben érdekes, hogy Samo, aki a „The Colour Suite” fő zenegenerátora, valójában sokszor nem is lép elő ennek az egyedülálló zenei organizmusnak a középpontjába. Ettől még az ember elképesztő. Mind a puhaságban és a finomságban, mind azokban a pillanatokban, amikor „elszabadul”, és a legnagyobb sebességi fokozatba kapcsol. Mindenben megőrzi a rendkívüli finom kézügyességet és a hangok fölötti nagy kontroll finommechanikáját, amelyeket megszólaltat és „megszelídít”.
Egy futó, de elég jó betekintést kaptak abba, amit a „The Colours Suite” kínál, az idei jazz Cerkno fesztivál látogatói is, akik részben átélhették az esszenciáját, hiszen Samo Šalamon az idén ennek a fesztiválnak a keretében Cerknóban is fellépett, mégpedig a szextett lecsupaszított változatában, vagyis kvartettként. 2017. 05. 18-án Cerknóban így Samóval együtt a „Samo Šalamon Quartet” cimborái, Achille Succi, Pascal Niggenkemper és Christian Lilinger léptek színpadra.
Samo Šalamon tehát kreatív gyöngyszem, és az új jazzgárda egyik legkihívóbban alkotó „agytrösztje”, aki nyugtalan kutatói szenvedélyével valójában folyamatosan nyitja az ajtókat a jazzkultúra jövőbeli fejlődése előtt. Minden zenei kihívásra terhek nélkül nyitott, minden jó trükkre, jó ötletre, jó fogásra fogékony. Érdekes lesz figyelni, mi mindent él még át ez az ember zenei vállalkozásai és kalandjai során, és mivel nemesíti majd a szabadszellemű jazzzene mai világát. Az út hosszú és kiszámíthatatlan, vad és mozgalmas, tele turbulenciával. A „The Colours Suite” csupán egyik állomása Samo jazzhajójának, tartalmát pedig a legigényesebb zenei gurmék ízlésére szabták.
Felállás
Achille Succi – basszusklarinét
Julian Arguelles tenor- és szopránszaxofon
Samo Šalamon – gitár
Pascal Niggenkemper – basszusgitár
Roberto Dani – dob
Christian Lillinger – dob
Produkció
Samo Šalamon
Számlista
1. Yellow
2. Black
3. Green
4. Red
5. White
6. Brown
7. Blue
8. Grey
