Kiadó: Clean Feed Records
Megjelenés éve: 2017
Producer: Samo Šalamon
Az album hossza: 54.29
Pontszám: 9.0 / 10
Az ígéret szép szó, ha megtartják. Már fél éve ígérgetem Samónak ezt az írást. A jazz az jazz. A jazz „fura”. Különc, és éppen ezért különösen szép. Az ilyen különc szépség pedig megköveteli a maga idejét és odaadását.
Szóval. Már nem újdonság, hogy a szlovén Samo Šalamont ma Európa egyik legígéretesebb jazzgitárosaként tartják számon. A férfi, aki annak idején a jazzgitár fenséges nagyágyújának, John Scofieldnek éber mentorálása mellett fejlődött, folyamatosan megőrzi rendkívüli tüzét és lendületét, így szüntelenül kreatív. A Samo Šalamon Sekstet, amely ezúttal a „The Colours Suite” című albummal jelentkezik, egyedülálló zenei jelenség, egyedülálló zenei test, vagyis zenei organizmus, amely 2016. 06. 30-án született meg a Ljubljana Jazz Festivalon. A hattagú formációba Samo olyan zenészeket hívott meg, akikkel már régóta együtt dolgozik, vagy úgy ismeri őket, mint a tenyerét, hiszen velük már több albumot is felvett. Egyikük a dobos Roberto Dani, akivel Samo már kilenc CD-t készített, és 2003 óta játszanak együtt. Hogy ez a zenei projekt ne legyen teljesen hétköznapi, Samo a szextett soraiba egy második dobost is beemelt, mégpedig a német Christian Lilingert, akiről azt mondja, hogy jelenleg az egyik kedvenc dobosa, és ez Lilinger saját szerzeményeire is igaz. A felállást Samo gitárja és a két dobos mellett Samo két régi cimborája egészíti ki: Achille Succi altszaxofonos és basszusklarinétos, valamint Julian Arguelles tenor- és szopránszaxofonos. A hatodik tag Pascal Niggenkemper bőgős, akinek mesteri játékát Samo mindig is nagy lelkesedéssel méltatta.
A „The Colours Suite” – ahogy már az album címe is elárulja – egy szvit, amely kicsit kevesebb mint egy órás, színgazdagsága és szabadon kísérletező változatossága pedig nyolc színes fejezetre, vagyis nyolc számra oszlik. Az utolsó szám (Grey) kivételével, amelynek mind a hat zenész társszerzője, a másik hetet Samo komponálta. Az ihletet úgy találta meg, hogy alkotás közben gondolatait, elméjét és érzéseit a szextett egy-egy tagjára összpontosította, így született meg a számok „színpalettája”, amelyben minden darab a szextett egyik zenészét ábrázolja.
Felesleges hozzátenni, hogy a „The Colours Suite” kőkemény free jazz-orientációjú album, ahol az eljátszott anyag minden szegletében ott van a kiszámíthatatlan őrültségek és kitörések, a vérbeli és fesztelenül szabad jazzimprovizációs túlzások sokasága, amelyekből olykor a különc bolondozás sem hiányzik, ahogyan az avantgárd zenével való kacérkodás sem. Az album valójában akkor hat a legintenzívebben a hallgatóra, ha egyben hallgatja végig. Az elejétől a végéig. Úgy, ahogy a szextett ljubljanai koncertje is zajlott. A zenekar „szerencsésen szokatlanul” működik. A fúvósok Arguelles–Succi párosának szemlélődően érzékelhető összefonódásával, a két dobos állandóan szórakoztató és lenyűgöző kézügyességi párbeszédével, amelybe „hálószerűen” illeszkedik Pascal Niggenkemper nagybőgője, és persze ott van Samo ritka erénye is: a gitáron játszott free style jazz sejtelmesnél is sejtelmesebb kézügyessége. Annak ellenére, hogy a számokat „puhán és könnyedén”, vagyis alig érzékelhető kötőanyagként (értsd: vázként) vezérmotívumok tartják egybe, ezek szinte alárendelt szerepbe kerülnek, mert a szextett a hosszan kinyújtott improvizációk free jazz alakzatait a „rend” legszélére, sőt azon túlra hajtja, szégyentelenül kacérkodik a „káosz” és a motívumfigurák teljes „szétesésének” állapotával, aztán (gyakran teljesen intuitívan és ösztönösen) a szabadságszerető improvizációk e spontán kikötőjéből tömören visszakapaszkodik a vezérfrázishoz, vagyis a vezérmotívumhoz. A „nyitott gondolkodású” és szabadelvű improvizációval átitatott összetett harmóniák és ritmusképletek a hallgatóban – ahogy az már szabály szerint kívánatos – a váratlan fordulatok sokkoló, édes érzetét és persze a spontaneitás élményét keltik. Pedig kidolgozott kompozíciókról beszélünk.
Mindebben szó szerint megdöbbentő felismerés, milyen ügyesen nyitnak egymásnak teret a zenészek a megszakítatlan közös improvizációs összekapcsolódáshoz, miközben azt kell csak szem előtt tartani, hogy az egyes kompozíciókat úgy alakították, hogy mindig egy kiválasztott hangszer álljon a történések középpontjában. Akár a dobok, akár a fúvósok, miközben érdekes, hogy Samo, aki a „The Colour Suite” fő zenei motorja, valójában sokszor nem is lép ennek az egyedi zenei organizmusnak a középpontjába. A férfi viszont elképesztő. Mind a lágyságban és finomságban, mind azokban a pillanatokban, amikor „elszabadul”, és a legnagyobb sebességi fokozatba kapcsol. Mindenben megőrzi a rendkívüli filigrán ügyességet és a finommechanikát, a hangok feletti nagy kontrollt, amelyeket megszólaltat és „megszelídít”.
Futó, de elég jó bepillantást kaptak abba, amit a „The Colours Suite” kínál, az idei jazz Cerkno fesztivál látogatói is, akik részben újraélhették az esszenciáját, hiszen az idei fesztivál keretében Cerknóban Samo Šalamon is fellépett, mégpedig a szextett lebutított változatában, vagyis kvartettként. 2017. 05. 18-án Cerknóban így Samóval együtt az ő „Samo Šalamon Quartet” együttesének tagjai, cimborái, Achille Succi, Pascal Niggenkemper és Christian Lilinger léptek színpadra.
Samo Šalamon tehát kreatív gyöngyszem, és az új jazznemzedék egyik legkihívóbban alkotó „fejese”, aki nyugtalan kutatói szenvedélyével folyamatosan ajtót nyit a jazzkultúra jövőbeli fejlődése előtt. Minden zenei kihívással szemben gátlástalan, minden jó trükkre, jó fogásra, jó ötletre fogékony. Érdekes lesz figyelni, mit él még át ez a férfi zenei vállalkozásaiban és kalandjaiban, és mivel gazdagítja ezáltal a szabadságszerető jazzzene mai világát. Az út hosszú és kiszámíthatatlan, vad és változatos, turbulenciákkal teli. A „The Colours Suite” csupán egyik állomása Samo jazzhajójának, tartalma pedig a legigényesebb zenei gurmék ínyére is van szabva.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Yellow
2. Black
3. Green
4. Red
5. White
6. Brown
7. Blue
8. Grey
Felállás:
Achille Succi – basszusklarinét
Julian Arguelles tenor- és szopránszaxofon
Samo Šalamon – gitár
Pascal Niggenkemper – basszusgitár
Roberto Dani – dobok
Christian Lillinger – dobok
