Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pat Mastelotto & Markus Reuter
Kiadó: Tempus Fugit
Megjelenés: 2017
Játékidő: 35:11
Értékelés: 5/5
Az idei március végén egy újabb rendkívül érdekes alkotás jelent meg a zenei piacon. Két szülőatyja Pat Mastelotto és Markus Reuter. Egy tökéletesen kattant King Crimson-dobos és egy még kattantabb „Touch” gitár-feltaláló. Mindkettőjüket remekül ismerhetitek a Stick Men és a The Crimson ProjecKt felállásaiból, mindkettejüknek óriási gyakorlata van, elképesztő technikai felkészültséggel és többrétegű zenei víziókkal rendelkeznek, olyan vezérfonallal, amely egy pillanatra sem tér le a szabadabb horizontról, és amely az ismeretlen zenei dimenziók végtelen tereiben lebegő, teljesen megkötések nélküli művészi gondtalanságot hoz létre.
A „FACE” című album kilenc évig készült. Hja, a FACE szóban az F, A, C és E akkordok betűi rejtőznek, vagy… az ördög tudja, honnan jön a cím. Azt rögtön elmondhatom, hogy ami a zenei kollázsok szövését illeti, az album a lehető legsokarcúbb. Talán még a rovarok legfejlettebb rendjének szeménél is többarcú. Mindössze egyetlen szám van rajta, de az több mint 35 percig tart. Az albumon tizenhat zenész működik közre, köztük a „hírhedt” Steven Wilson is. Valószínűleg már e sorok elejéből rájöttetek, hogy a „FACE” teljesen eklektikus természetű, egyedi zenei tartalmú lemez. Se több, se kevesebb.
Ahogy ennek az albumnak a zenéje a szó igazi értelmében progresszív (haladó), úgy Mastelotto és Reuter is progresszíven (előre) törekszik a személyes érlelődésre. Az album elkészítése sajátos kihívást jelentett nekik, a célba pedig még gazdagabb és érettebb művészként akartak megérkezni. Az album annyira igényes volt, hogy Mastelotto és Reuter az első három napot a stúdióban kizárólag adatbevitellel töltötte a szükséges algoritmusok létrehozásához, mielőtt egyáltalán eljátszották volna az első hangokat abban a felvételi folyamatban, amely 2007 és 2011 között zajlott. Így több mint 200 hangfelvétel született, amelyekhez utólag a vendégzenészek adták hozzá a tudásukat: vagy megrendelésre eljátszották a Reuter és Mastelotto által megírt szólamokat, vagy a saját improvizációs figuráik felé emelkedtek.
Mivel a „FACE” ilyen különleges album, a tartalmát nehéz szavakba önteni. Elfogynak a szavak. A lényeg viszont az, hogy minden igényes progresszívrock-gurmét és -rajongót biztosan egy hajóra terel, és mindazokat is, akik a kísérleti, műfajokon átívelő fúzió legjavát követelitek, és nem tűritek a művészi korlátozás semmilyen formáját.
A „FACE” fogyasztása annak ellenére sokkal könnyebb, hogy egy ilyen kompozíció roppant komplex mű. Ez a lényege minden vonzerejének és rendkívüli szépségének. Bár tömör műről és szigorúan konceptualizált komponálási megközelítésről van szó, az, ahogyan ez a 35 perc kibontakozik, teljesen spontán, váratlan váltásokkal motívum- és ritmustextúrák, illetve hangnemek között. A sokféle hangzásátmenet minden árnyalata egy ilyen többarcú zenei tájban teljesen folyékony, és rendkívüli hallgathatósággal szól hozzánk. Az album instrumentális, a tartalma éteri, cerebrális pillanatot hordoz, a zeneiség magától kúszik át a fogyasztó auráján, lelkén és testén, végig finoman csalogat és ingerel egy egyedi zenei világba. Utazásra egy egyedi zenei kalandvilág szívébe.
A „FACE” albumon megtaláljátok a közös hangot ti, akik szeretitek Mike Oldfield szelíden megszólító, népi-kelta zeneiségét, és a hihetetlen adag „Crimson-szerűséget”, amely a törtritmusok és atonális vonalak igényes figuráival tökéletesen otthon van egy 35 perces kompozíció zenei testében. A történetbe pontszerűen belopakodik a basszusgitár lelkesen zörgő hangja, amely a néhai Yes-basszusgitáros, Chris Squire Rickenbacker-úttörőmunkáját idézi. Kötelező jelleggel mindenütt ott vannak a világzene hatásai is, egészen a Távol-Keletig elérve. A tartalomba kísérleti jazzfigurák elemei vannak beágyazva. Reuter híres Touch gitárja mellett, amely átjárja az albumot, és kontrasztos ellensúlyt ad neki, a festői dobosvirtuóz Pat Mastelotto pedig ismét ámulatba ejt spontán kreativitásával, számba kell venni a fúvósokkal (harsona, klarinét, szaxofon, trombita…) festett tájat is, valamint a billentyűs hangok egész plejádját, ahol a francia harmonika és a mellotron utánzása sem marad el. Az egész történetbe éteri vokális kórusok is bekerülnek, amelyek külön hangszerként működnek, és a hangulatok, valamint a köztük lévő drámai fordulatok rendkívüli kontrasztját adják. A zenei asszociációk nem fogynak el, ebben a történetben pedig többek között megtalálja magát minden kalandvágyó canterburyi „kattantság”-rajongó is, élükön a Gonggal és a Soft Machine-nel, valamint a felejthetetlen Zappa-korszak szerelmesei.
Röviden: egy szám, egy történet! És milyen történet! Eddig nem hallott. Öntörvényű. Határtalanul elbűvölő és egyedi. Időtlen és térnélküli világba lebegtet, ahol hosszan, nagyon hosszan fedezhetitek fel az egyedi hangtájak festésének határtalan szépségeit, és fátyolról fátyolra lebonthatjátok magatokról is a burkot, egy ilyen zenével pedig egészen megnőhettek. Ortodoxnak, paradoxnak hangzik, de afféle gyógyír, amelyet csak kevesen érthetnek meg! Kihívás, amely kihívást szül, tágítja a tudatot és a szellemet.
Felállás
Markus Reuter – „Touch” gitár, basszusgitár, elektromos gitár, akusztikus gitár, melodika, zongora, bendzsó, Bulbul Tarang, Omnichord, szintetizátor
Pat Mastelotto – dob, elektromos dob, ütőhangszerek
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK;
Fabio Trentini – elektromos gitár, gitárszintetizátor, „fretless” basszus
Tim Motzer – elektromos, akusztikus gitár, ukulele
Mark Williams – mandocselló, „fretless” basszus, ének
Monica Champion – klarinét, szaxofon, ének
Steven Wilson – vokális akkordok
Annette Franzen – hegedű
Adrian Benavides – elektromos gitár
Michael Mordecai – harsona
Marcus Graf – trombita
Chrysta Bell – ének
Brad Houser – basszusklarinét
Luca Calabrese – kürt
Michael Bernier – vonó
Danny Wilde – ének
Yoshi Hampl – ének
Renée Stieger – ének
Produkció
Markus Reuter, Pat Mastelotto & Fabio Trentini
Számlista
1. FACE
