Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ten
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 56:04
Értékelés: 4/5
Immár a tizenharmadik stúdióalbumával csap le ismét a színpadra a kultikus brit melodikusrock-nagyágyú, a hangulatos pompa és a bombasztikus retorika mestere, a Ten. Ezúttal drámai történetekbe burkolództak, olyanokba, amilyeneket az emberiség története ír, és amelyek ma is az örök rejtély leplében maradnak. Igazi kiindulópont, amely felkorbácsolja az emberi képzeletet. Ihletből és lelkesedésből a különféle témák iránt, amelyek villámgyorsan repítik a hallgatót a fantázia világába, a Ten főnökének, fő dalszerzőjének és énekesének, Gary Huhgesnek az együttes működésének 22. évében sincs híja.
A zenekar a „Gothica” albummal ismét az olasz Frontiers Records szárnyai alá tért vissza. Az új lemez a választott témák miatt másként hat, mint az elődje, az „Isla De Muerta” (2015). A hangulat tele van sötétséggel és pusztulással, rejtélyekkel, van benne valami misztikus érintés, és vannak pillanatok, amelyek egyenesen „gonoszkodást” ébresztenek. A „Gothica” titokzatos és sötét, ugyanakkor borzongató is.
A Travellers az összes új szerzemény közül különösen jól sikerült a zenekarnak: a kivételesen jellegzetes, zeneileg és hangulatilag is egyre feljebb csavarodó építkezése miatt gyakran szólhatna azokon a rádiókon, ahol van legalább egy szikrányi érzék az egészséges rock’n’roll esztétika iránt. Nem csoda, hogy a zenekar ezt a dalt választotta az új album bőséges népszerűsítésére, és klipet is forgatott hozzá. A „Gothica” a Ten új felállásának sorozatban a harmadik albuma. Ez a hattagú felállás, amelyben immár három gitáros játszik. A Ten pedig az új lemezzel úgy érik, mint a jó öreg bor: minél tovább kitartanak, annál érettebben édes a zenéjük. Hughes viszonylag rövid idő alatt ismét több mint egy órányi kiváló anyagot rakott össze, amelyet a kompozíciók alapjául szolgáló vezérmotívumok rendkívül színes és mozgalmas szenvedélye jellemez. A dalok gyakran bombasztikusan megnyújtottak. Mindeközben végig látványos hangulati ívek épülnek a bevezető résszel, a középső hangszeres részek modulációival… A Ten pedig mindezt rendkívüli hatékonysággal hozza. A magával ragadó atmoszféra állandó feszültségben tartja a hallgatót. Időnként neoklasszikus zenei elemekkel is kacérkodnak, ami a lemez témáival összhangban remekül belesimul az egészbe. Ilyen az album két leghalkabb pillanata, a Paragon és az album vége felé hallható Into Darkness. Gary Hughes főéneke ismét ügyesen megfűszerezett a többszólamú vokális kíséret harmóniáival, ami hozzájárul a pompázatos hangulat kibontakozásához és emeléséhez.
A hangulati csúcsok a refrénekbe vannak sűrítve, amelyekből ezúttal is egész halom akad az albumon, és egyszerűen hihetetlen, hogy Hughes alaposan kipróbált receptje újra meg újra ilyen vérbő erővel gyújt. Lenyűgöző, hogy ennyi év alatt egy cseppet sem kopott meg, nem csiszolódott le, nem fakult ki sem a kifejezőerejében, sem a mondanivalójában. Ezért marad állandóan örökzöld és friss. Arról a művészetről beszélek, amelyet a zenekar valahogy az „In the Name of The Rose” (1995) albummal betonozott be, és amely húsz év alatt kivételes érettségi fejlődésen és kifejező határozottságon ment át, ez pedig most az új, „Gothica” című albumon is megmutatkozik. Esztétikából és tökéletességből – hangzásban és kompozícióban egyaránt – nincs hiány. Hughes énekteljesítménye hatékonyan kelti életre az érzelmeket és szenvedélyeket, ami a daloknak még több „kicsiszoltságot”, még több tüzes izzást és teátrális ünnepélyességet ad. A hangzásvilág építőelemei közötti kontrasztok remekül kiegyensúlyozottak, Hughes jellegzetesen középhangfekvésű éneke enyhe színeltolódást hordoz, amely mélyíti a sötétséget és az okkult hangulatot, és a dalokra végül felteszi azt a nélkülözhetetlen i-re a pontot, azt a korábbi szigorú művészi megformáltságot, amely a Ten egyik legmarkánsabb védjegye marad. A dalok többsége közepes tempójú. Ez várható volt. A középső hangszeres részek pedig önmagukban is ismét nagy csemegének számítanak, kiváló gitárszólókkal vannak megszórva.
A idei, kissé elszegényedett melodikusrock-kínálatban a Ten az új „Gothica” albummal az év egyik csúcsát hozza. Hughes és a társai rendkívül tapasztalt zenészek. Ennek a nagyra becsült és kiváló zenekarnak a közmondásosan magas színvonalú mondanivalója az új albummal is érintetlen marad. Megőrzi az elődje, az „Isla De Muerta” kompozíciós csiszoltságát, ugyanakkor kissé más hangulatot hoz, így majd ti döntitek el, melyik a kedvesebb a kettő közül. Kalózos elődje, vagy a rejtélyekkel teli utódja? Egy biztos: a Ten a „Gothica” albummal is a kompozíciós tökély megtestesítője és a minőségi zene nagy állandója marad.
Ten – Traveller (hivatalos klip):
Felállás
Gary Hughes – ének, vokál, gitár, basszusgitár, programozás
Dann Rosingana – gitár
Steve Grocott – gitár
John Halliwell – gitár
Steve McKenna – basszusgitár
Darrel Treece-Birch – billentyűs hangszerek
Max Yates – dobok, ütőhangszerek
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZNŐ:
Karen Fell – vokál
Produkció
Gary Hughes
Dallista
1. The Grail
2. Jekyll And Hyde
3. Travellers
4. Man For All Seasons
5. In My Dreams
6. The Wild King Of Winter
7. Paragon
8. Welcome To The Freak Show
9. La Luna Dra-cu-la
10. Into Darkness
