Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Paradise Lost
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2017
Játékidő: 42:41
Értékelés: 3.5/5
Az idő gyorsan repül, a Paradise Lost, a doom metal nagy öregjei és atyái Nagy-Britanniából pedig láthatóan úgy döntöttek, végigfutják a teljes fejlődési kört. Egészen a gyökerekkel való találkozásig. Maratoni időtávon. Újra tisztavérű doom metalt játszanak, amelyben szégyenkezés nélkül ott lapulnak az extrém műfajok, pontosabban a death metal elemei. Az átmenet valójában a kiváló »Faith Divide Us,.. Death Unite Us« albummal indult, a »Tragic Idol« és a »The Plague Within« során pedig az extrém elemek beemelése a doom kiindulópontú szerzésbe egyre erősödött és mélyült. A »Medusa« révén viszont, stílusbeli átalakulás és a gyökerekhez való visszatérés terén, a Paradise Lost nyilvánvalóan bezárta a teljes kört.
Tulajdonképpen a »Medusa«, amely összesen már a tizenötödik Paradise Lost stúdióalbum, több mint kiváló lenne, ha nem hatna időnként kissé óvatosnak, és a zenekar megszokott kifejezőerejéhez képest nem kínálna olyan ötleteket, amelyeket a doom úttörői a múltban már kipróbáltak. »Icon« és »Draconian Times«? Az új »Medusa« könnyedén kapcsolódik hozzájuk (például a The Longest Winter vagy/és a Blood & Chaos számban). Ezt a felismerést viszont sikeresebben váltotta pénzre az ötletekben érezhetően változatosabb »The Plague Within«. A produkció ismét gördülően nyers, a gitárfrázisok pusztítóan hasítanak, miközben vészjósló komorságuk elnyel minden fénysugarat. A »Medusa« ebből a szempontból megalkuvás nélkül szól, és pokoli energiával látja el a hallgatót. A hangkép keverésében csak az újonc, Waltteri Väyrynen dobjátéka – aki amúgy MacKintosh társa a Vallenfyre-ben – szorult kissé háttérbe. Talán igazságtalan vagyok a zenekarral ezzel a megjegyzéssel, hiszen a riffek olyan kérlelhetetlenül dominálnak, hogy a ritmusszekció automatikusan elveszíti az elsőbbségét, ennek ellenére a »snare«-t, a nagydobot és a tomokat egy hajszállal följebb lehetett volna csavarni.
A Paradise Lost tehát ezúttal is tollpihe-könnyedséggel idézi meg a reménytelenség, az apokalipszis, a mulandóság és az emberi élet kicsinységének tájait. Az album ráadásul tele van társadalomkritikai üzenetekkel. A Paradise Lost megkövült sötét lelkek és melankolikusok maradnak, akiknek nincs párjuk, és akik mindig inkább uralkodnának a pokolban, mint szolgálnának a mennyben – ez egyértelmű. Az új idők szerzeményei tehát remekül működnek a doom és a death metal elemeinek összeolvasztásában, az új album hangzása pedig a halotti hangulatot és a nyomasztó energiát tekintve korrekten átvette a »The Plague Within« örökségét.
A »Medusa« nagyvonalúan nyit. A Paradise Lost pályafutásának leghosszabb dalával, a nyolc és fél perces, baljós doom/death metal fojtogatóval és igazi rothadó buzogánnyal, a Fearless Sky-jal. A gitárfrázisok és Holmes éneke/hörgése őszinteségének érzése az új albumon is megőrzi az elvégzett váltás teljes hitelességét. A doom és a death elemeinek ez az összeolvasztása ma már persze érettebbnek hat a Paradise Lostnál, az újonnan talált ihletből pedig nincs hiány, sem MacKintoshnál, aki a Vallenfyre-ben játszott, sem Holmesnál, aki a Bloodbathben énekel. Az üreges bariton és a hörgés kombinációja az egész albumon kiválóan működik, és végig rendkívül magabiztos. Reméljük, hogy Holmes ezt a stúdióformát a koncertszínpadokra is át tudja vinni.
Ahogy mondtam. Nagyon jó új album egy olyan zenekartól, amelyet azonban időnként az az érzés nyomaszt, hogy kissé óvatos akar lenni, valamivel kevesebb változatosságot hoz, mint az elődje, és hiányzik belőle még egy-két ötletben erősebb, harapósabb doom/death metal riff. Egyebekben a »Medusa« tartalma a kísérletezés terén, amelyről a zenekar évek óta híres és megbecsült, a Paradise Lostnak kifejezett helybenjárás. Más oldalról viszont ez az album ttetőtől talpig pontosan azt szolgálja, ami a Paradise Lost a művészi lényegét tekintve valójában, és amit mindig is a legjobban tudott. Őszintébb ennél úgysem lehet! Az együttes igazi rajongójának a »Medusa« már rég megvan otthon.
Paradise Lost – Blood & Chaos (hivatalos videó):
Felállás
Nick Holmes – ének
Greg Mackintosh – gitár, billentyűs hangszerek
Aaron Aedy – gitár
Steve Edmondson – basszusgitár
Waltteri Väyrynen – dobok
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Heather Mackintosh – háttérvokál a 6. számon
Steve Crobar – háttérvokál a 2. számon
Produkció
Jaime Gomez Arellano & Paradise Lost
Számlista
01. Fearless Sky (8:30)
02. Gods Of Ancient (5:50)
03. From The Gallows (3:42)
04. The Longest Winter (4:31)
05. Medusa (6:20)
06. No Passage For The Dead (4:16)
07. Blood & Chaos (3:51)
08. Until The Grave (5:41)
