Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Houston
Kiadó: Cargo Records
Megjelenés: 2017. 11. 24.
Játékidő: 43:15
Értékelés: 3/5
Hej, visszatért a Houston. Hihetetlen. Elég gyorsan gyártják ugyanis az albumokat. Az AOR/melodikus rock revival svéd fővárosból, Stockholmból érkező képviselőiről van szó, akiknek alig több mint hét év alatt sikerült összehozniuk a harmadik stúdióalbumukat.
Szóval. A „III” is ugyanazon a vágányon halad tovább, mint a két elődje, de összességében az az érzésem, hogy egy-egy ponton egy hajszálnyival más. Sok tekintetben kissé eltérő lemez. Valójában helyenként jóval kacérabban kacsint a nyolcvanas évek popzenéjének retorikája felé, mint az „I” és a „II” tette. A Cold As Ice nem a úttörő AOR-legenda Foreigner híres slágerének feldolgozása, hanem az új Houston-album nyitó, saját szerzeményű dala, meglehetősen sablonos szöveggel, amilyenből a lemez végéig bőven akad. Az AOR-ban mindig divat volt a megtört szívről prédikálni. Így megy ez. Az album a két elődjéből ismert stílusban indul, aztán jön a harmadik szám, a Dangerous Love, amely elég viccesen a nyolcvanas évek Roxette-jére hajaz, míg a balladás Lights Out teljesen lenyugtatja az eleven nyitószakaszt, és a továbbiakban veszélyesen édes kacérkodás indul a nyolcvanas évek popjával. Az „ringa raja” (popos bájosság) érzése egyébként a folytatásban még erősebb. A To Be You, a Glass Houses, a Road To Ruin és a Twelve-Step ártatlan dalok, amelyek a popelemet teljesen egyenrangú helyzetbe emelik, ugyanakkor zeneileg ezúttal inkább üresnek hatnak, mint tartalmilag megfoghatónak. A dallamvilágban ezúttal túlságosan megcukrozottak, és ugyanez igaz a vokális dallamokra is.
A Houston remekül kihasználja, hogy a színtéren most nincsenek jelen a kortárs melodikus rock és AOR revival zenekarok, mint például a W.E.T. és a Work of Art, bár a W.E.T. újra „ébredezik”. A „III” a produkció tekintetében egyébként a skandináv tökéletességre törekvés újabb példája. A szerzeményeket, az előadást és a hangzás kidolgozását tekintve egyaránt. Calle Hammar gitárszólói külön fejezetet érdemelnek, a mid-eight részek pedig a zenészek kivételes technikai csiszoltságát mutatják.
Ezúttal úgy tűnik, a Houston egy puhább, poposabb albumot tett le az asztalra. Vagyis semmi új és eddig fel nem fedezett nincs a lemezen, azzal a különbséggel, hogy a „III” stílusban kissé eltávolodik mindkét elődjétől. Az előző két albumhoz képest, ahogy mondtam, a „III” kissé lágyabb, és jobban alárendelődik a popzenei muzikalitás keresésének, valamint a hangkép kontrasztjai közötti kifinomult egyensúlynak, ahol a gitár nem mindig foglalja el a hangzás középpontját. Vegyes érzéseim vannak a zenei „édesítőszer” miatt, amiből az albumon helyenként túl sok van.
Felállás
Hank Erix – ének
Calle Hammar – gitár, vokál
Victor Lundberg – billentyűs hangszerek, vokál
Soufian Ma’Aoui – basszusgitár
Oscar Lundström – dob
Producer
Martin Karlegård
Számlista
1. Cold As Ice
2. Everlasting
3. Dangerous Love
4. Lights Out
5. Amazing
6. To Be You
7. Glass Houses
8. Twelve-Step
9. Road To Ruin
10. Interstate Life
