Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Sara
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2017
Játékidő: 44:18
Értékelés: 4.5/5
Enos Kugler a profilos, tapasztalt zenészek közé tartozik, és a szlovén zenei életben már szép kilométerórát tudhat maga mögött. A múltban ugyanis számos elismert hazai előadóval dolgozott együtt, vagy dolgozik együtt folyamatosan, legyen szó a „nagy” Vlado Kreslinről, a „kicsit kisebb” Smaal Tokkról vagy bárki másról a kettő között. Ezekben az együttműködésekben Enos bebizonyította, hogy rendkívüli ügyességgel mozog a legkülönfélébb műfajokban, és abban az olvasztótégelyben is otthonosan érzi magát, ahol ezek a műfajok művészien összeolvadnak. Ezúttal a tisztelt zenész, multiinstrumentalista, elsősorban dobos és ütőhangszeres megalapította a saját együttesét, a Sarát. Beszervezte mellé Ana Šimenc énekesnőt és billentyűst, Peter Jan gitárost és Dejan Jerončič basszusgitárost.
Kugler új zenei történet elé lépett, vagyis egy új zenei projekt elé. Ez most az ő „gyereke”, hiszen Enos itt az alapötletek vizionáriusa és a kreatív hajtómotor szerepében áll: a zenekar első lemezének, a „Cirkus”-nak az anyagát, zenét és szöveget egyaránt, teljes egészében és egymaga írta. Az Enos Kuglerről fentebb leírtak fényében eleve sejthető volt, hogy a Sara izgalmas zenei kavalkád lesz, a műfajok összeolvadása, sőt ütköztetése terén is.
A lemez valóban már az elején meglep: a nyitó Grem után még tovább, a második szám, a Kapsula sanj közel harmadik percéig teljesen akusztikus módon bontakozik ki. Az ember lassan már az asztalon dobol az ujjaival, és azon töpreng: „Áááh, már megint ez…” Aztán hirtelen egyszerre csap le a zongora és az elektromos gitár zsírosan „viaszolt” riffje, és ez a kettő a közös frázisos párbeszéd jegyében a lemez végéig rendszeresen visszatér, ahogy az aranzsmanokat díszítik. A Sara kivételes muzikalitással rendelkezik, és ezt a zenei érték keresésében rendkívül találékonyan bontja ki, ami szokatlan, vagyis a hallgatót kellemesen meglepi. Az album kiemelkedően ritmikus. A ritmusok egyszerűek, de magvasak és gyakran tömören kontrasztosak, főleg amikor a gitár az akusztikus frazírozásba „húzódik vissza”. A ritmika sokszor táncra hív, a szerzői megoldások pedig a kevesebb több elvét követik. Könnyed, rövid, tömör vonásokból építkező lemez, amely mégis magas muzikális hozamot, dallamosságot ér el. Négy hangszer és az ének mélyen kontemplatív párbeszédben, amely a kívánatosan meleg, élő és dinamikus, organikus hangzást adja, mintha egy stúdióban eljátszott koncertet hallanánk. A hangkép építőköveinek kontrasztjai szépen elkeverve és kiemelve szólnak, az ének pedig, amely a főszerepet viszi, érzelmileg szenvedélyes expozét bont ki.
A „Cirkus” valójában art rock album. Különleges műfaji elegyet kínál, amelyben kezet fog a (divatos) indie rock, a finom pop háttér magas dallamossággal, amit a The Beatlestől örökölt, a blues-retorika alig észrevehető szikrái, sőt alternatív rockos tartás is (Črno belo). A kabaréhangulatú sanzon szikrái ezúttal kiválóan „lefojtva”, illetve elrejtve jelennek meg, a lemezen pedig a világzenével való kacérkodás is tetten érhető. Ezt a kifejezett, ugyanakkor szokatlanul színes sokféleséget ezért a legkönnyebb art pop rock címkével összefoglalni. A gitár időnként torzításban hihetetlenül hasonlít a hetvenes évek első felének retro hangzására, és megadja azt a régi, ősi érzést abból az időből, amikor a rock’n’roll még teljesen fiatal volt.
Ez egy olyan album, amely végig rendkívül erős misztikus és vágyakozó hangulatot is áraszt. Főleg Ana kiváló hangjának köszönhetően, aki simogatóan, sokszor a titokzatosság jegyében szólítja meg a hallgatót. Ezt a szelíd, gyengéd, puha éneket egyfelől határozott ritmika erősíti kontrasztosan, másfelől az elektromos gitár és a zongora közös frázisainak hangsúlyos párbeszéde ellensúlyozza.
A popos pillanatot különösen sikeresen kapta el a Cirkus című szám, amely egyenesen kéri a rádiós rotációt; nagy potenciál rejlik az Obrazi című dalban is, amely a versszakon és a bevezető motívumon át rendkívül csábító, misztikus hangulatban bontakozik ki, majd a nyugodt és titokzatos refrén meglepően kettévágja ezt, és egészen más hangulati állapotba viszi. A második jelölt, amelynek feltétlenül meg kell találnia az utat a rádiókhoz, a kiváló Kruha in iger, harmadikként pedig kötelezően a Črno belo, ismét egy kiváló, atmoszférikus crescendóval a fülbemászó refrénben (ezt a számot több torzított decibel támogatja).
Az együttes nagy erőssége a rendkívül rugalmas, éles eszű és intelligens költészet is, amely finoman egy marék társadalomkritikát is felszolgál. Ana kiválóan eleveníti meg ezeket az üzeneteket a sorokon belül, hiszen az énekesnő végig teljesen beleéli magát az előadásba, amikor a szövegekhez nyúl. A Sara emellett a számokon belüli hangulat hirtelen megfordításának mestere. A lemezen e téren a hallgatónak igazi kis sokkterápiát a Čisto tiho kínál. Eleinte szelíden, gyengéden és melankolikusan bontakozik ki, majd a versszakban hirtelen egy borzongató, sötéten ringatózó refrén vágja ketté. Egy „kis éji zene”, amelyet akár Edgar Allan Poe valamelyik novellája ihletésére is el lehetne képzelni.
Röviden. A „Cirkus” az idei szlovén zenei színtér egyik legérdekesebb terméke. Egyesít valamit, amit kevés szlovéniai popretorikájú album hoz: kivételes muzikalitást, amely a könnyed, felszabadult és tömören kimért szerzői vonásokon át bontakozik ki. Ezek a vonások nem tűrik a túlbonyolítást. Ugyanakkor a dallammegoldások, valamint az időnkénti hirtelen hangulatfordulatok (a versszak és a refrén között) zeneileg szokatlanok. Sőt. A szövegek időnként szándékos bizarrságot is hordoznak. Mindez kéz a kézben félreérthetetlen art rock karizmával ruházza fel az album arculatát, a Sara együttesnek pedig nemes jellegű egyediséget és markáns zenei különlegességet kölcsönöz. A „Cirkus” ebben a tekintetben a középhullámú rádiós szimpátiát hajszoló zene egyik legszebb és legizgalmasabb teljesítménye, ami közben soha nem tagadja meg a magabiztosan hangsúlyozott szerzői paradigmát és az öntörvényű artizmust.
Sara – Cirkus (hivatalos videó):
Felállás
Ana Šimenc – ének, billentyűs hangszerek, vokál
Peter Jan – gitár, vokál
Dejan Jerončič – basszusgitár, vokál
Enos Kugler – dobok
Produkció
Enos Kugler
Számlista
1. Grem
2. Kapsula sanj
3. Cirkus
4. Na drugi strani
5. Obrazi
6. Čisto tiho
7. 34
8. Kruha in iger
9. sem že nazaj
10. Brezkončna
11. Črno belo
12. Koliko
