Megjelenés: 1973. 10. 19.
Kiadó: RCA Records
Producer: David Bowie és Ken Scott
Hossz: 33:42
Műfaj: glam rock
Értékelés: 7/10
A rockzene legendás kaméleonja, David Bowie 1973-ban adta ki a „Pin Ups” című lemezt, amely tőle meglehetősen szokatlan feldolgozásalbum volt, és elsősorban az amerikai piacot célozta. Olyan brit előadók dalait dolgozta fel rajta, akik az Egyesült Államokban nem voltak annyira népszerűek, mint az angol földön, és alaposabb promócióra szorultak. Bowie a „Pin Ups” segítségével, amelynek borítóján két androgün figura látható – David a Ziggy Stardust-korszakából és az angol, anorexiás szupermodell, Twiggy –, az amerikai közönségnek akarta bemutatni ifjúkora kedvenc előadóinak néhány dalát, élen a Syd Barrett-korszakbeli Pink Floyddal, a The Pretty Thingsszel, a The Whóval, a The Yardbirdsszel és a The Kinksszel, hogy csak a hatvanas évek végének leghíresebb rockelőadóit említsük.
A „Pin Ups” Bowie utolsó lemeze volt a kultikus The Spiders From Mars tagjaival, vagyis rajta szerepelt utoljára a felejthetetlen gitárvirtuóz, Mick Ronson és a nála semmivel sem kevésbé megbecsült basszusgitáros, Trevor Bolder (később Uriah Heep és Wishbone Ash), akik sajnos mára már mindketten elhunytak. Mick „Woody” Woodmansey dobost épp ekkor váltotta a híres Aynsley Dunbar, akinek már izgalmas zenei kalandok voltak a háta mögött John Mayall és Frank Zappa legendákkal.
A „Pin Ups” David főhajtása volt az a zenei korszak előtt, amely a hatvanas évek fordulóján rányomta bélyegét Angliára, amikor a mod mozgalmak hatásait magán viselő brit invázió kezdett átfordulni pszichedelikus rockba, és amely egyúttal erősen hatott az ő korai zenei fejlődésére is. Különösen jól sikerült Davidnek a Syd-korszakos Pink Floyd örökzöldjének, a „See Emily Play”-nek a feldolgozása, amely mintha az ő hangjára lett volna kitalálva. A jobb feldolgozások közé tartozik a két bónuszdal is, amelyek csak a „Pin Ups” 1990-es újrakiadásán jelentek meg: Springsteen „Growing Up”-ja, valamint a „Port of Amsterdam”, amelyet eredetileg a belga énekes, Jacques Brel adott elő.
A „Pin Ups” egyike Bowie azon ritka albumainak, amelyeket nem lehet rockklasszikusnak nevezni, hiszen kizárólag kedvenc előadóinak ifjúkori dalaiból készült feldolgozásokat tartalmaz, és leginkább azoknak érdekes, akik kíváncsiak rá, kik hatottak a zenei fejlődésére. Ennek ellenére minden feldolgozás a maga módján érdekes, és szép főhajtás egy olyan zenei korszak előtt, amely jelentősen hatott Davidnek az alkotói útjára. Azt is mondhatnánk, hogy a „Pin Ups” Bowie számára tulajdonképpen rövid pihenőt jelentett, mielőtt nekilátott a rendkívül ambiciózus, „átmeneti” albumnak, a „Diamond Dogs”-nak (1974).
szerző: Peter Podbrežnik
számlista:
1. Rosalyn
2. Here Comes the Night
3. I Wish You Would
4. See Emily Play
5. Everything’s Alright
6. I Can’t Explain
7. Friday on My Mind
8. Sorrow
9. Don’t Bring Me Down
10. Shapes of Things
11. Anyway, Anyhow, Anywhere
12. Where Have All the Good Times Gone
bónuszdalok:
13. Growin’ Up
14. Port of Amsterdam
zenészek:
David Bowie – ének, gitár, tenor- és altszaxofon, szájharmonika, hangszerelés, Moog-szintetizátor
Mick Ronson – gitár, zongora, háttérének, hangszerelés
Trevor Bolder – basszusgitár
Aynsley Dunbar – dob
vendégzenészek:
Mike Garson – billentyűs hangszerek
Ken Fordham – baritonszaxofon
G.A. MacCormack – háttérének
Ron Wood – gitár a „Growin’ Up” című dalban
