Coheed And Cambria: Year Of The Black Rainbow

0 92

Kiadó: Columbia Records
Megjelenés dátuma: 2010. 4. 13.
Produkció: Atticus Ross & Joe Barresi
Az album hossza: 53.56 perc
Stílus: Progressive Rock / Progressive Metal
Értékelés: 7.0/10


A „Year of the Black Rainbow” az amerikai modern proggerek, a Coheed and Cambria ötödik stúdióalbuma volt. A prog-puristák többsége a post-hardcore és emo gyökerek miatt sokáig kicsit felülről nézte őket, a „stréber kölykök” nem igazán számítottak komoly zenekarnak, egészen addig, amíg el nem kezdtek zeneileg érni, és be nem bizonyították, miért érdemes odafigyelni a muzsikájukra. A „Year of the Black Rainbow” – akárcsak a zenekar legtöbb lemeze – koncepcióalbum volt, és az „Amory Wars” című, bonyolult koncepcionális tetralógia előzménytörténete, amelyet az első négy album mutatott be. Ez volt egyben az egyetlen lemezük Chris Pennie dobossal (ex-The Dillinger Escape Plan), és az utolsó Michael Todd basszusgitárossal.

Az albumról két szám, a „The Broken” és a „Here We Are the Juggernaut” kislemezként is megjelent, a „Year of the Black Rainbow” különleges kiadása pedig két bónuszszámot, a „Chamberlain” és a „The Lost Shepherd” demóváltozatát, valamint Peter David író kísérőnovelláját is tartalmazta. Utóbbi a strébercsapatnak leginkább a DC és a Marvel képregényeinek régi szerzőjeként ismert, olyan címekkel, mint a Spider-Man, az X-Factor, az Aquaman, a Young Justice, a Supergirl és így tovább.

Claudio Sanchez, a Coheed and Cambria énekese, ritmusgitárosa, billentyűse, valamint szövegeik és koncepcióik megalkotója már a megjelenés előtt nagyon dallamos albumként jellemezte a „Year of the Black Rainbow”-t. Szavai tökéletesen megállják a helyüket, ha ennek a lemeznek a stílusát az előző négy Coheed and Cambria albumhoz mérjük, de Sanchez elfelejtette megemlíteni, hogy a „Year of the Black Rainbow” a megjelenésekor a zenekar legütősebb alkotása is volt, jelentős progresszív metal hangsúllyal, ami már a rövid, „One” című instrumentális felvezetés után rögtön kiderül.

Nem sokkal később a banda „teljes gőzzel odacsap” a „Broken” energikus katalizátorával, ami nagyjából előrevetíti, hogyan alakulnak a dolgok az album hátralévő részén. A lemez egésze kevésbé komplex és kiszámíthatatlanabb volt a korábbi munkáknál, hiszen Claudio és társai 2010-ben láthatóan úgy döntöttek, hogy eljött az ideje a nagyobb ismertségnek és a kereskedelmi áttörésnek.

Bár a lemez koncepciója a megszokott, grandiózus és hatalmas Coheed and Cambria-léptékhez képest szokatlanul szegényes – a komplexitása miatt amúgy is behatolhatatlan mindenki számára, akit nem avattak be Sanchez úr stréber agyszüleményeibe, és meglehetősen szűkmarkú az Amory Wars saga szereplőinek múltja és előtörténete megvilágításában –, zeneileg mégis az egyik legérdekesebb munkájuk.

A teljesen félresikerült „Guns of Summer” után jön az album főkislemeze, a „Here We Are Juggernaut”, amelyhez a megjelenéskor „stréber” videoklip készült, és bekerült a népszerű „Rock Band” videojáték-sorozat dalkínálatába is. Ez kifejezetten kommersz alkotás, amely sokat segített abban, hogy a „Year of the Black Rainbow” 2010-ben elég előkelő helyre került a Billboard slágerlistáján. A „Far” inkább hasonlít egy metalos power balladára, mint progresszív rockra, és Claudio nagy érzelmi vokális odaadása ellenére sem hagy mély nyomot.

A vegyes benyomásokat a „This Shattered Symphony” javítja fel, ami megint egy kicsit „hagyományosabb” progmetalos alkotás, és összetett szerkezetével, hektikus természetével közelebb áll a korábbi Coheed and Cambria-mércékhez, ezért biztosan értékelni fogja minden régi hívő. A „World of Lines” is, amely ritmikailag „ötödik” sebességbe kapcsol, és komplexitásában kacérkodik a Coheed and Cambria örök „riválisával” a modern progban, a The Mars Volta-val, közelebb áll ahhoz, amit a legtöbben megszoktak a zenekartól. A „Made Out of Nothing (All That I Am)”, amely nem titkolja a zenekar alterrockos gyökereit, és a prog metal mellett a pop rockkal is flörtöl, ezzel szemben megint kommersz irányultságú alkotás, kifejezetten dallamos refrénnel. A „Pearl of the Stars” csendes ballada, amely valamivel érdekesebbre sikerült, mint a „Far”.

Az „In The Flame of Error” megint hagyományosabb progmetalos alkotás, jellegzetes, hektikus színezetű sanchezi énekteljesítménnyel, viszonylag eklektikus és dinamikus ritmikai árnyalatokkal. A „When Skeletons Live” az összetett ritmikai árnyalatok, az ambientes dráma jó felépítése és a minőségi gitárharmóniák miatt kétségkívül a „Year of the Black Rainbow” legjobb darabjai közé tartozik. Az album az ambiciózus és bonyolult felépítésű „The Black Rainbow”-val zárul, amely a nyugodt bevezető rész után jó ambientes építkezést és drámafokozást tartalmaz. kár, hogy a „Year of the Black Rainbow”-n nem akadt több hasonló darab.

Bár Sanchez úr a „Year of the Black Rainbow” megjelenésekor hevesen állította, hogy ez eddig a legjobb Coheed and Cambria album (valószínűleg ugyanezt mondja minden új lemezük megjelenése előtt), a modern proggerek rajongói közül kevesen értenek majd egyet vele. A „Year of the Black Rainbow” egészében véve teljesen szolid munka, de lehúzza egy-két teljes mellélövés, például a „Guns of Summer”, valamint az érthetetlenül elmosódott, kellemetlen és nem odaillő produkció is. Utóbbi alaposan rontja az egyébként összességében jó összbenyomást, amelyet a „Year of the Black Rainbow” legtöbb darabja hagy maga után.

Claudiónak és stréber társainak nem jött be a terv, hogy 2010 egyik progrock-csúcsát hozzák létre, annak ellenére, hogy az album messze nem rossz, de nem sokkal később már érdekesebb művekkel tértek vissza. Hibái ellenére a „Year of the Black Rainbow” igazolta, miért értékes dolog az olyan zenekarok léte, mint a Coheed and Cambria: elég sikeresen vonják be a (nemcsak stréber) metalos kölyköket a progresszív rock csodálatos világába, és segítenek tágítani a zenei horizontot.

Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik

Számlista:
1. One (1:54)
2. The Broken (3:53)
3. Guns Of Summer (4:47)
4. Here We Are Juggernaut (3:44)
5. Far (4:54)
6. This Shattered Symphony (4:26)
7. World Of Lines (3:17)
8. Made Out Of Nothing (All That I Am) (4:39)
9. Pearl Of The Stars (5:05)
10. In The Flame Of Error (5:28)
11. When Skeletons Live (4:16)
12. The Black Rainbow (7:33)

Felállás:
Claudio Sanchez – ének, vokál, ritmusgitár, billentyűk, szintetizátor
Travis Stever – szólógitár, ‘lap steel’, vokál
Michael Todd – basszusgitár
Chris Pennie – dob, ütőhangszerek

Közreműködő zenészek:
Wes Styles – billentyűk
Claudia Sarne – billentyűk & zenekari feldolgozások a 9. számon
Brian Dembow – brácsa a 9. számon


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik