Megjelenés dátuma: 1978
Kiadó: Charly Records
Produkció: Gilgamesh
Hossz: 37:48
Műfaj: Canterbury scene/jazz rock fusion
Értékelés: 7.5/10
Az „Another Fine Tune You’ve Got Me Into” a canterburyi szcéna képviselői közül az 1977-ben rövid időre újjáélesztett Gilgamesh második és egyben utolsó stúdióalbuma volt. A billentyűs mester és zenekarvezető, Alan Gowen a National Health-tel töltött rövid epizód után újraalapította az ókori szumer király után elnevezett Gilgamesht, olyan felállásban, amelyben Phil Lee gitáros, Trevor Tomkins dobos (ex-Nucleus) és Neil Murray basszusgitáros (ex-Colosseum II, később Black Sabbath, Whitesnake) kapott helyet. Murrayt az új album felvételei előtt a korábbi Soft Machine- és Soft Heap-basszusgitáros, Hugh Hopper váltotta.
Hangzásban a Gilgamesh az 1975-ös, nagyon jó, azonos című debütalbumhoz képest nem esett át megrázó stílusváltáson. Továbbra is instrumentális jazz rock fusiont játszottak finom szimfonikus hangszerelésekkel és összetett ritmusváltásokkal, a legtöbb szerzeményt pedig továbbra is kissé álmodozó hangulat hatotta át. Mégis, a hangszerelések zöme könnyedebbé vált, a ritmikai árnyalatok kevésbé összetettek lettek, az egyes ötletek pedig kevésbé érdekesek, vagyis amikor szélesebb közönséghez akarták eljuttatni a zenéjüket, ugyanazok a bajok kezdték „gyötörni” őket, mint a korabeli jazz fusion-kortársak többségét. A legtöbb szám ezúttal lassabb tempóban szólt, ami a helyenként kifejezetten álmos atmoszférát tovább erősítette.
Az albumon nincs egyetlen olyan szerzemény sem, amely különösebben kiemelkedne, de teljes mellélövés sincs rajta. A „Darker Brighter” szolid nyitány, amely nagyjából illeszkedik az akkori jazz fusion-trendekhez, és amelyben a pasztell szimfonikus textúrák mellett fontos szerepet kapott az elektromos gitár. Szerencsére Gowen kerülte a szintetikus, elektronikus hangszínek használatát, amely akkoriban a rock- és jazzbillentyűsök körében gyakori trend volt, és inkább az elektromos zongorára esküdött. A „Bobberty-Theme From Something Else” csendéletszerű, kissé elnyújtott alkotás álmos lüktetéssel, melyben a törékeny zongoraszólamok a finom gitárvariációkkal váltakoznak. Közben becsúszik egy-egy érdekes szóló, egyébként viszont végig az álmodozó hangulat dominál. A „Waiting” rövid, klasszicizáló hangszerelésű zongorás gyászének, a „Playtime” pedig átütő gitárfutamaival az album legmelankolikusabb darabja. Az „Underwater Song” jazzes hangvételű dobszólóval indul, amely később igen tisztességes fusion-kalandtúrává alakul.
Az „Another Fine Tune You’ve Got Me Into” kissé kevésbé izgalmas, de szolid folytatása volt a Gilgamesh debütalbumának, amellyel véget ért egy rövid, de szórakoztató canterburyi történet. Az album ugyanis 1978-ban jelent meg, amikor a Gilgamesh már a múlté volt. Sok kortársukkal ellentétben, akik évekig tartó szünet után visszatértek a színtérre, az ő búcsújuk végleges volt. Gowen, aki a Gilgamesh feloszlása után ismét együttműködött a National Healthszel és a Soft Heappel, két évvel később, 1981-ben, mindössze 33 évesen meghalt leukémiában, ugyanabban a betegségben, amely 2009-ben Hoppert is sírba vitte. 2000-ben a Cuneiform Records gondozásában jelent meg egy válogatás addig kiadatlan, korai Gilgamesh-felvételekből „Arriving Twice” címmel, amelyen Murray is szerepel a felállásban. Az albumborítót, amely William Blake „A bolha szelleme” című festményének szinte azonos változata, és amelyen egy ördög egy tálból kórokat szór szét, Bruce Dickinson, az angol metalcsászárok, az Iron Maiden énekese használta fel „The Chemical Wedding” (1998) című szólóalbumához.
szerző: Peter Podbrežnik
számlista:
1. Darker Brighter
2. Bobberty – Theme From Something Else
3. Waiting
4. Playtime
5. Underwater Song
6. Foel’d Again
7. T.N.T.F.X.
Gilgamesh:
Alan Gowen – billentyűs hangszerek
Phil Lee – gitár
Hugh Hopper – basszusgitár
Trevor Tomkins – dob
