Blue Öyster Cult: Club Ninja

0 301

Megjelenés dátuma: 1985.12.10.
Kiadó: Columbia
Producer: Sandy Pearlman
Hossz: 44:26
Műfaj: hard rock/heay metal
Értékelés: 9/10

A „Club Ninja” az amerikai progresszív hajlamú hard rock-bajnokok, a Blue Öyster Cult tizedik stúdióalbuma volt, és eredetileg nagy kereskedelmi visszatérésnek szánták a „fekete ruhás ügynökök” számára, akik a remek előd, a „The Revolution by Night” (1983) után sem tudták kielégíteni a Columbia kiadó üzleti étvágyát. Ez volt az utolsó Blue Oyster Cult-album az alapító basszusgitáros, Joe Bouchard közreműködésével, és az egyetlen az eredeti billentyűs, Allen Lanier nélkül. Őt Tommy Zvoncheck váltotta, akit leginkább a kanadai gitáros/énekes, Aldo Nova mellett végzett munkájáról ismernek, a dobok mögött pedig Rick Downey helyét Jimmy Wilcock vette át.

Lehet, hogy a nyolcvanas évek fordulóján a lemezeik már nem fogytak úgy, mint a cukrozott molnárka, de a Blue Oyster Cult továbbra is kiváló zenét csinált, és ez a „Club Ninja” legtöbb dalán érezhetően hallatszik. A proto-powermetalos „White Flags” a gitáros-énekes csibészes Eric Bloommal a mikrofonnál energiában gazdag nyitányt adott az albumnak, az eklektikus középrész pedig bizonyította, hogy ebben a kereskedelmileg nehéz időszakban sem veszítették el régi vonzódásukat a hangzásbeli kísérletezéshez.

A „Dancin’ in the Ruins” a remek formában lévő gitárhős, Donald „Buck Dharma” Roeser főhangjával kisebb MTV-sláger és az első „Club Ninja”-örökzöld lett, amely a Blue Oyster Cult változatos történetének egyik legjobb refrénjét tartalmazta. Ez nem is meglepő, hiszen sok rokonságot mutat a Blue Oyster Cult „klasszikusok klasszikusával”, a „Burnin’ For You”-val.

A pacifista „Make Rock Not War”, amelyben proto-power metal riff és ébresztő refrén szólt a dühödt Bloom főszereplésével, a híres Bob Halligan Jr. szerzeménye, aki a Judas Priesttel való együttműködéséről is ismert. Roesner a nosztalgikus, bársonyos hangú kiváló énekesként ismét megmutatkozott a melankolikus-romantikus mestermű, a „Perfect Water” című dalban, amely a „Dancin’ in the Ruins” mellett kétségkívül a „Club Ninja” legjobb alkotása volt. A „Spy in The House of the Night” szövegét a neves amerikai rockkritikus, Richard Meltzer írta, aki számos BOC-klasszikushoz írt szöveget. Buck ezen a szolid hard rock és melodikus rock közötti hibriden ismét rendkívül ízléses gitártémákkal és újabb remek énekteljesítménnyel jelentkezik, amelyet ezúttal kiváló vokális harmóniák kísérnek.

A hard rockos „Beat ’em Up”, Halligan Jr. újabb szerzői hozzájárulása, Bloomot hagyományos, inkább „bunkó-motoros” énekesi arcában mutatta, erőteljes gitárfutamokkal, melodikus ritmikai alapra fektetve. A „When the War Comes Home”, amelyben Buck és a basszusgitáros Bouchard osztozott a főhangon, egy rövid beszédet tartalmazott az ismert amerikai tévés és rádiós műsorvezetőtől, Howard Sterntől. Stern ezen a szokásos BOC-mércével mérve meglehetősen szokatlan dalon, amely az art rockkal és az újhullámmal is kacérkodik, Eric Bloom meghívására működött közre, akinek unokatestvére a felesége volt.

A „Shadow Warrior” Bloommal a mikrofonnál meglehetősen alapvető hard rock dal volt, amely csak akkor válik kicsit érdekesebbé, amikor a középrészben villámgyors gitárszóló csap be. A záró stadionrock, a „Madness to the Method”, amelyben a főhangnál ismét Buck ragyogott, harcias-szurkolós refrént, vastag basszusvonalakat, éppen megfelelően ütős gitárfutamokat és melankolikus szintetizátor-textúrákat tartalmazott, ami bőven elég volt egy nagyon sikerült fináléhoz.

A „Club Ninja”, amely számos rendkívül érdekes metal/hard rock gyöngyszemet tartalmazott, a Blue Oyster Cult legjobban elfeledett albumai közé tartozik. Annak ellenére, hogy nem a klasszikus Blue Oyster Cult-felállás készítette, Sandy Pearlman megszokottan kiváló produkciója, a védjegyüknek számító bravúros gitárharmóniák, Bloom és Roesner harmonikus énekmegosztása, a hagyományosan remek szövegek és a proto power metallal meg a melodikus rockkal folytatott sikerült hangzásbeli kísérletezés jellemzi. Kereskedelmi szempontból a „Club Ninja” a Columbia várakozásai alatt teljesített, de a zenekar tagjait ez nem nagyon izgatta, különösen, amikor Lanier visszatért a billentyűk mögé, és minden készen állt a rendkívül ambiciózus koncepcióprojektre, az „Imaginos”-ra (1988).

szerző: Peter Podbrežnik

számlista:
1. White Flags
2. Dancin’ in the Ruins
3. Rock Not War
4. Perfect Water
5. Spy in the House of the Night
6. Beat ‘Em Up
7. When the War Comes
8. Shadow Warrior
9. Madness to the Method

Blue Öyster Cult:
Eric Bloom – ének, gitár
Donald ‘Buck Dharma’ Roeser – ének, gitár, billentyűk
Joe Bouchard – basszusgitár, ének, gitár
Tommy Zvoncheck – szintetizátor, zongora, orgona
Jimmy Wilcox – dobok, ütőhangszerek, vokál

vendégzenészek:
Thommy Price – dobok
Phil Grande – gitár
Kenny Aaronson – basszusgitár
David Lucas – vokál
Joni Peltz – vokál
Dave Immer – vokál
Joe Caro – vokál
Howard Stern – nyitóbeszéd a „When the War Comes” című dalban

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik