Megjelenés: 1999.08.17.
Kiadó: Universal Records
Producer: The Moody Blues
Játékidő: 57:33
Műfaj: progresszív rock
Pontszám: 4/10
A progresszív rock úttörői, a The Moody Blues akkorra, amikor megjelent a tizenötödik stúdióalbumuk, a „Strange Times”, végleg kénytelenek voltak beletörődni, hogy soha többé nem lesz nagy slágerük, ráadásul a szerzői ihlet utolsó szikrája is végleg elhagyta őket. Vigasztalhatta őket, hogy a kilencvenes évek végén a még működő, stúdiózó úttörő progrock zenekarok egyikének számítottak egy olyan időszakban, amikor a kísérletező zene iránt – az internetnek is köszönhetően – a tudatosabb zenerajongók körében újra nőni kezdett az érdeklődés.
Annak ellenére, hogy az előző album, a „Keys of the Kingdom” (1991) óta nyolc év telt el, ezalatt nem sok üdítő ötlettel álltak elő, azon kívül, hogy megszabadultak a szintetikus elemektől, amelyek a nyolcvanas évek második felében alaposan „agyonnyomták” a klasszikus hangzásukat. Az akusztikus hangszerelések lassan visszatértek a The Moody Blues hangzásvilágába, miközben a fuvolista-énekes Ray Thomas – akinek ez volt az utolsó közös munkája a régi zenésztársakkal – ismét több teret kapott a szerzői ötleteinek és fuvolaátirataínak, ám a „Strange Times” zenéje nagyrészt még mindig közelebb állt a dallamos rockhoz, mint a progrockhoz. A The Moody Blues utolsó alkotói szakaszában az egyszerű, szerelmes AOR-balladák domináltak, mint a „Haunted”, amelyeket időnként meglehetősen generikus szimfonikus hangszerelések kísértek. Ebben némi felelősség biztosan terheli egy hivatalos billentyűs hiányát is, aki a szerzői feladatokban is segíthetett volna.
A „Strange Times” összes billentyűs szólamát az olasz alkalmi billentyűs, Danilo Madonia játszotta fel, aki nem volt olyan billentyűsmester, mint elődei, Mike Pinder és Patrick Moraz, bár tőle telhetően igyekezett betömni a hatalmas hangzásbeli lyukat, amely Moraz távozása után tátongott. A Justin Hayward és John Lodge közötti győzedelmes, kifejezetten dallamos énekes párosítás viszont továbbra is megmentette a dalok többségét a totális katasztrófától, és biztosított bizonyos hangzásbeli folytonosságot és minőséget, még ha hiányzott is belőlük a korábbi énekesi lendület és izzás. Szintén pozitív lépés volt a ritmusgéppel való kísérletezés vége és Graeme Edge valódi dobjainak visszatérése, aki ismét valamivel aktívabb volt, mint az előző néhány albumon.
A nyitó „English Sunset”-en Madonia szokatlanul elektronikus színezetű szintetizátor-textúrákat fektetett le, amelyek a Moody-féle hangzáskollázsban nem sikerültek éppen a legjobban. A „Strange Times” tizennégy dalából csak kevés érdemel hosszabb említést, az unalmas pillanatokból viszont egyszerűen túl sok van. A ritka, nagyobb ihletettségű pillanatok közé, amikor legalább egy kicsit felcsillan a régi ambientális varázslat, a címadó dal és a „Sooner Or Later (Walkin’ On Air)” tartozik, amely hosszú idő után ismét háromszólamú vokális harmóniákat tartalmazott Hayward, Lodge és Thomas között. Olyan örökzöldekről, amelyek a The Moody Blues legjobb alkotásai mellé állhatnának, persze már nem beszélhetünk.
A „Strange Times” albumon a The Moody Blues szerzői és hangszerelői értelemben végleg lemaradt a korról. Nem csoda, hogy a sajnos már elhunyt Ray Thomas, akit egyébként már akkor is kínzott a rossz egészségi állapot, 2002-ben úgy döntött, visszavonul a zenélés elől. Innentől Hayward, Lodge és Edge már csak egyetlen stúdióalbumot tudott összehozni, mégpedig a meglehetősen felesleges és művészileg üres karácsonyi kísérletet, a „December” (2003) című lemezt, amely még inkább tükrözte a friss ötletek teljes hiányát, valamint az általános szerzői és hangszerelői kimerültséget.
Szerző: Peter Podbrežnik
Dalok:
- English Sunset (5:05)
- Haunted (4:31)
- Sooner Or Later (walkin’ On Air) (3:50)
- Wherever You Are (3:35)
- Foolish Love (3:56)
- Love Don’t Come Easy (4:33)
- All That Is Real Is You (3:33)
- Strange Times (4:29)
- Words You Say (5:31)
- My Little Lovely (1:45)
- Forever Now (4:37)
- The One (3:39)
- The Swallow (4:59)
- Nothing Changes (3:32)
The Moody Blues:
Justin Hayward – ének, gitár
John Lodge – ének, basszusgitár, gitár
Ray Thomas – ének, fuvola
Graeme Edge – dobok, ütőhangszerek, vokál
Vendégzenész:
Danilo Madona – billentyűs hangszerek
