Megjelenés dátuma: 1978
Kiadó: Harvest Records
Produkció: Soft Machine
Játékidő: 39:06
Stílus: Canterbury scene/jazz rock fusion
Értékelés: 7.5/10
Az „Alive & Well” volt az angol progrock/jazz rock fusion titánok, a Soft Machine történetének első hivatalos koncertfelvétele. 1977-ben rögzítették Párizsban, amikor a zenekar már (másodszor is) a felbomlás szélén állt, a felállásban pedig a banda akkori főnöke, Karl Jenkins billentyűs mellett ott volt a gitárvirtuóz John Etheridge, a hosszú évek óta dobos John Marshall, valamint két újonc: a későbbi Fairport Convention-hegedűs Ric Sanders és a korábban a Gilgamesh basszusgitárosaként ismert Steve Cook. A koncertlemez különlegessége és legfőbb erénye, hogy olyan „élőben” játszott számokat tartalmaz, amelyek a Soft Machine egyetlen más albumán sem szerepelnek. A darabok többségét – Etheridge kiváló „Number Three”-jét és Sanders „Surrounding Silence”-ét leszámítva – Jenkins jegyzi, aki Mike Ratledge, az utolsó megmaradt eredeti tag távozása után átvette a zenekar vezetését.
Az első oldal hét, egymásba fonódó tételből álló szvit, amely a „White Kite” című ambient mesével nyit; szintetizátorhullámaival simán megjelenhetett volna akár egy Jade Warrior-lemezen is. Az „Eos” „síró” gitárfutamai végig megőrzik a melankolikus hangulatot. Az „Odds Bullets And Blades” első része néhány funkos elemet tartalmaz, és ha kapna még mellé egy fúvós szekciót meg néhány diszkóritmust, az Earth, Wind & Fire is a magáénak tudhatná. A második rész eleven dobátvezetésekkel és komplex gitárvariációkkal tűzdelt, amelyek a pezsgő hangulatot egészen a forráspontig csavarják.
A „Song of the Sunbird” újabb ambient fantázia szomorkás szintetizátorhullámokkal, tipikusan Jenkins, a klasszikus zene nagy rajongója keze nyomát viseli. A „Puffin” a „Huffin” epikus gitáros nyitánya, amely bonyolult poliritmikus fordulatokkal, a teljes zenekar szinkronban játszott közös motívumaival és bravúros gitárimprovizációkkal nyűgöz le. Etheridge, aki a szólónak szánt „Number Three”-ben is a középpontban áll, ezekkel világosan megmutatta, hogy a legjobb progrock/jazz rock fusion gitárosok felsorolásakor túl gyakran feledkeznek meg róla.
A „The Nodder” a ritmusszekció igazi robotja, vastag basszusvonalakkal, intelligens cintányéros átvezetésekkel és rengeteg színes gitárvariációval. A „Surrounding Silence”-t Sanders ínycsiklandó hegedűszólói fűszerezik, amelyek erős folk pecsétet nyomnak a darabra. Jenkins epikus záró tétele, a „Soft Space” szintetizátormintákra épülő ritmusokat és elektronikus variációkat vonultat fel, tele bájos ambient árnyalatokkal, amilyeneket Jean-Michel Jarre is jóváhagyott volna, és valószínűleg a mi Miha Kraljunk is. Az egész inkább emlékeztet az akkori elektronikus, ambient zenei színtérre, valamiféle proto-trance-ra, mint a klasszikus Soft Machine-recept szerinti jazz rock fusionre.
Az „Alive & Well” hallgatása közben nem az az érzésünk, hogy a Soft Machine a (átmeneti) felbomlás szélén állt volna, hiszen a zenekar a vadonatúj szerzemények előadása közben is úgy szól, mint egy jól megolajozott gép. Szuperkomplex, klasszikus korszakukhoz képest ebben a fázisban, amikor időnként elektronikus zenével és folk elemekkel is kísérleteztek, már szinte popzenekarként szóltak, de továbbra is jó zenét játszottak, amely először és utoljára tartalmazott érdekes újdonságot a történetükben: a hegedűt. 2010-ben megjelent az „Alive & Well” különleges, bővített kiadása, amely a teljes párizsi koncertfelvételt tartalmazza, néhány olyan szám előadásával együtt, amelyek eredetileg az akkoriban aktuális „Softs” (1976) stúdióalbumon láttak napvilágot.
a recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. White Kite (3:00)
2. Eos (1:22)
3. Odds Bullets and Blades Pt. 1 (2:18)
4. Odds bullets and Blades Pt. II (2:33)
5. Song of the Sunbird (1:24)
6. Puffin (1:18)
7. Huffin (5:12)
8. Number Three (2:25)
9. The Nodder (7:13)
10. Surrounding Silence (4:04)
11. Soft Space (8:17)
Soft Machine:
John Etheridge – elektromos és akusztikus gitár
Karl Jenkins – billentyűk
Steve Cook – basszusgitár
John Marshall – dobok, ütőhangszerek
Ric Sanders – hegedű
