Megjelenés dátuma: 1971. 09. 24.
Kiadó: Fly Records
Producer: Tony Visconti
Játékidő: 39:02
Műfaj: glam rock
Értékelés: 9.5/10
A T. Rex hatodik nagylemeze, az „Electric Warrior” volt az első album, amely új zenei műfajt szült: az elektromosan megfűszerezett rock ‘n’ rollt, bőséges adag színpadi hivalkodással, extravagáns jelmezekkel és frizurákkal, amelyet az akkori újságírók glam rockként kezdtek emlegetni. Ennek a mozgalomnak az élén – legalábbis a korai szakaszában, még mielőtt megjelent volna David Bowie Ziggy Stardustként – az énekes-gitáros Marc Bolan állt, aki ekkorra hihetetlen személyes és zenei átalakuláson ment keresztül. Bolan, akinek addigra sikerült teljesen egyedi gitárhangzást kialakítania, végre egy igazi rockzenekart is összehozott maga mellé. Mickey Finn továbbra is az ütőhangszerekért felelt, az új tagok pedig Steve Currie basszusgitáros és Bill Legend dobos lettek. A kiváló producer, Tony Visconti számos érdekes zenei vendéget hívott segítségül, köztük két visszatérőt, az amerikai Flo & Eddie duót a kísérő vokális harmóniákhoz.
Az „Electric Warrior” tele van időtlen T. Rex- és glam rock-slágerekkel, mint amilyen már a nyitó „Mambo Sun” is. A „Cosmic Dancer”-ből kihallatszik, honnan merített ihletet David Bowie, mielőtt saját glam rock átváltozását végigjárta volna. Az erotikus csibészség a „Jeepster”-ben tér vissza, a T. Rex egy újabb nagy klasszikusában. A valamivel kevésbé ismert „The Monolith” éteri vokális harmóniákat és egy rövid, de édes gitárszólót tartalmazott. A „Lean Woman Blues” Bolan pályájának egyik ritka blues-rockos pillanata volt.
A „Get It On”, a T. Rex-történet egyik leghíresebb örökzöldje, amelyben a progresszív rock két vendége, Rick Wakeman (Yes, ex-The Strawbs) a billentyűk mögött és Ian McDonald (ex-King Crimson, később Foreigner) a szaxofonnál közreműködött, óriási sláger lett, és az egyetlen T. Rex-kislemez, amely „Bang a Gong (Get It On)” címen Amerikában is felkerült a slágerlisták élére. Ez nem volt meglepetés, hiszen valószínűleg a T. Rex legjobban megszerkesztett klasszikusáról van szó, amely a „Children of Revolution” és a „20th Century Boy” mellett Bolan pályájának három legismertebb dala közé tartozik. A csibészes gitárriffet időtlen, többszólamú refrén, finom szimfonikus hangszerelés és erotikus szaxofonbetétek kísérték.
A T. Rex-örökzöldek sorát a „Planet Queen” zárja, ahol Bolannak a csábító vokális harmóniákkal, a refrénben kicsúcsosodó dallamokkal és az egyszerű gitárfutamokkal ismét sikerült kivételes hangulatot teremtenie. A „Girl” egyszerű akusztikus-szimfonikus hangszerelésre épült, ám a látszólagos egyszerűség ellenére újra hihetetlenül nosztalgikus atmoszféra született. A „The Motivator”, egy újabb szexuálisan pajkos pillanat, boogie-ritmusokat tartalmaz, amelyek később is sok Bolan-munkát meghatároztak. A melankolikus „Life’s a Gas”-ben, amely csípős riffek szárnyán egy újabb félresikerült szerelemről szól, Bolan kissé komolyabb arcát mutatja. A „Rip Off”-ban a váratlan hard rockos pimaszság lep meg, amelyet McDonald szaxofonszólója szelídít meg.
Az „Electric Warrior” című mesterművel, a rocktörténet első glam rock albumával, amely valóságos forradalmat robbantott ki, Marc Bolan és a T. Rex végre révbe ért. Nagy-Britanniában nagyjából három évre – ez nagyjából addig tartott, ameddig a glam rock mánia – szinte ugyanolyan népszerűek lettek, mint a Beatles, a „Get It On”-nal pedig Amerikát is meghódították. A következő lemezen, a „The Slider”-en Bolan elérte alkotói csúcspontját, és sok szempontból továbbfejlesztette az „Electric Warrior” örökségét.
A recenzió szerzője: Peter Podbrežnik
Számok:
1. Mambo Sun
2. Cosmic Dancer
3. Jeepster
4. Monolith
5. Lean Woman Blues
6. Get It On
7. Planet Queen
8. Girl
9. The Motivator
10. Life’s a Gas
11. Rip Off
T. Rex:
Marc Bolan – ének, gitár
Mickey Finn – bongó, ütőhangszerek, kísérő ének
Steve Currie – basszusgitár
Bill Legend – dob, tamburin
Vendégzenészek:
Howard Kaylan – kísérő ének
Mark Volman – kísérő ének
Rick Wakeman – billentyűk a „Get It On”-on
Ian McDonald – szaxofon
Burt Collins – kürt
