Megjelenés: 1989
Kiadó: Demi Monde
Producer: Harry Williamson
Hossz: 55:39
Stílus: Canterbury scene/progressive rock/space rock
Pontszám: 8/10
A Gongmaison a legendás Gong rövid életű leágazása volt az ausztrál zenei különc, Daevid Allen vezetésével. Mindössze egy évig létezett, mielőtt Allen úgy döntött, hogy végre elérkezett az idő, hogy visszatérjen legendás zenekara valódi nevéhez. A Gongmaison egyetlen stúdióalbumot készített, a „Gongmaison”-t, amely irányultságában eltért minden korábbi, Allen vezette Gong-lemeztől, és helyenként szokatlan dance- és house-elemeket is tartalmazott. Aki ismerte Allen korábbi zenei projektjeit, annyira nem lepődött meg ezen a hirtelen, rövid életű átalakuláson, hiszen Allen időnként még mindig tartotta a kapcsolatot a System 7 nevű kísérleti trance-formációval, amelyet két egykori Gong-tag, a gitárvirtuóz Steve Hillage és párja, Miquette Giraudy vezetett.
Allen hetvenes évekbeli régi gárdájából a „Gongmaison” felvételein csak a francia fúvós, Didier Malherbe volt jelen, a többi zenész „szerte a világból” érkezett. Közülük kiemelkedett az énekesnő, Turiya „Wandana” Bruce, aki vokális üvöltéseivel pótolta a távollévő Gilli Smyth-t. A „Flying Teacup” Daevid pszichedelikus meséjével nyit egy repülő teáscsészéről, amely a korábbi zenei odüsszeiáiból ismert repülő teáskanna rokona, majd elektronikus trance-ritmusok következnek ismétlődő vokalizációkkal. Az „1989” Malherbe „régi francia iskolás” szaxofonaranzsmáival – a reggae hatású ritmikai fűszerezés ellenére – pillanatokra a klasszikus Gongot idézi. Ehhez az érzéshez hozzájárul a szatirikus szöveg és az Allenre jellemző módon a korabeli társadalmi állapotok kigúnyolása.
A „Titti-Caca” némi ír folk- és világzenei elemet is tartalmaz, és ravasz hegedűaranzsmákat kínál Graham Clark tolmácsolásában, valamint vokális mantrázást és szikrázó fuvolafutamokat. A rövid instrumentális „Tablas Logorythmique” alatt Shamal Maitra a tablán Trilok Gurtuvá változik. Az eklektikus kísérlet, a „Negotiate” rendkívül szép szimfonikus-akusztikus hangszereléseket tartalmaz, miközben Allen újabb vokális bolondozásokról gondoskodik, és egy játékos, enyhén country hangulatú dallammal ismét jó szórakozást nyújt. A szokatlanul szép, akusztikus zárlat kísérő vokálharmóniákkal Allen zenei pályájának egyik ritka, kifejezetten finom pillanata.
A „We Circle Around”, amelyben a house, a folk és a dance elemei keresztezik egymást, vendégként közreműködik benne a Hawkwind egykori énekese és költője, Robert Calvert háttérvokállal – ő a space rock színtér egy újabb legendája, aki sokkal korán távozott közülünk. A „Gongmaison” CD-verziója bónuszszámként tartalmazza a „Flying Teacup (Silly Mix)” című dance-sztenderd elnyújtott változatát is, amelyet az elektronikus zenét kínáló klubok számára készítettek.
A „Gongmaison” a ritkás dance- és house-elemeivel szokatlan kísérlet volt Allen rendkívül sokszínű zenei pályáján, de az album stílusát tekintve még így is elég változatos ahhoz, hogy a Gong-diszkográfián belül tekintélyesebb helyet érdemeljen, mint amekkorát egyesek szánnak neki. Gyökeresen eltérő zenei irányvonala miatt megjelenésekor nem nynyűgözte le különösebben a klasszikus Gong space rock rajongóit, az újabb generációk house- és trance-„függőinek” pedig egyszerűen nem csengett elég kereskedelmi hangzásúnak. Miután Pierre Moerlen (ideiglenesen) megszüntette a saját Gong-változatát, már nem volt akadálya annak, hogy Allen, aki mindig szívesen kísérletezett új zenei hatásokkal, feltámassza a klasszikus, pszichedelikus-space rock Gongot az eredeti néven, amely a „Shapeshifter” (1992) albummal folytatta a „Radio Gnome Invisible” mitológiát és az antihős, Zero the Hero kalandjait.
A recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számok:
1. Flying Teacup (5:25)
2. 1989 (4:22)
3. Titti-Caca (10:10)
4. Tablas Logorythmique (1:10)
5. Negotiate (13:45)
6. We Circle Around (4:58)
Bónuszszám a CD-változaton:
7. Flying Teacup (Silly Mix) (15:49)
Gongmaison:
Daevid Allen – gitár, ének
Turiya „Wandana” Bruce – ének (1,3,5,6), harmónium
Harry Williamson – billentyűs hangszerek, gitár és ének (2), hangszerelő (5), producer
Didier Malherbe – szaxofon, fuvola
Graham Clark – hegedű
Conrad Henderson – basszusgitár
Shamal Maïtra – tabla, ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Robert George – cimbalom (5)
Jenni Rodger – háttérének (5,6)
Robert Calvert – háttérének (6)
