Headspace: I Am Anonymous
Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2012. 5. 22.
Produkció: Headspace & Jens Bogren
Az album hossza: 73.37 perc
Műfaj: Progressive Metal / Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
A progmetal/progrock Headspace 2006-ban alakult az egykori Threshold-, jelenleg pedig Arena-énekes Damian Wilson és a billentyűs Adam Wakeman közös projektjeként. Adam 2006-ban a hírhedt Ozzy Osbourne kísérőzenekarának tagja volt, később pedig Damian szólólemezein is közreműködött. A két fickó még azokból az időkből ismerte egymást, amikor Damian a 21. század elején Adam híres apjának, Rick Wakemannek (ex-Yes, Strawbs) a kísérőbandájában játszott, így együttműködésüknek már hosszú múltja van. A Headspace soraiba Damian és Adam megnyerte a rendkívül nagyra becsült basszusgitárost, Lee Pomeroyt (It Bites), a gitáros Peter Rinaldit és a dobos Richard Brookot is.
2007-ben megjelentették első EP-jüket „I Am…” címmel, azután pedig csaknem öt évig semmi életjelet nem adtak magukról. 2012-ben, vagyis ugyanakkor, amikor Damian visszatért a progmetal-bajnok Thresholdhoz, a Headspace újra összeállt, és kiadta konceptalbumos bemutatkozását, az „I Am Anonymous”-t. Ez stílusában sok mindenben a Thresholdra emlékeztet, bár a progmetalos sorozatok között néhány teljesen progrockos hangulatú pillanatot is találni.
A nyitó „Stalled Armageddon” hosszú, hangszeres részt tartalmaz, mielőtt „elindul”, és szolid progmetal/progrock hibriddé bontakozik ki, amelyet Damian hatalmas énekteljesítménye és Adam billentyűs sokszínűsége irányít. Nem titok, hogy a Headspace-nél nagyon vékony a határvonal az „igazi” zenekar és a két kultikus zenész mellékprojektje között. A társadalomkritikus „Fall Of America” a kompromisszumot nem ismerő gitárfutamok, a bonyolult ritmusváltások, a többrészes gitár–billentyű harmóniák és az epikus énekmegközelítés kombinációjával még az előző dalnál is jobban emlékeztet a Wilson-korszakos Thresholdra. A „Soldier” erős érzelmekkel feltöltött, melankolikus ballada, amely üzenetével az előző szerzemény folytatásának tekinthető.
A „vihar előtti csend” hamar véget ér, mert jön a brutális hangulatú „Die With a Bullet”, harcias, ambientes pecséttel, megfent gitárfutamokkal és Damian szenvedélyes énekével. Az albumon végig többnyire sötét ambient uralkodik, ami jó arányban áll a posztapokaliptikus borítóval és a szövegek zömével. Az „In Hell’s Name” viszonylag nyugodt bevezetőből fokozatosan jut el egy drámai, agresszív szakaszig, amelynek érezhetően keleties töltete van. Itt szépen hallatszik Wakeman és Rinaldi billentyűs–gitáros sokszínűsége a drámai harmóniák építésében, miközben Damian ismét bravúros énekmutatványokkal ragad magával.
Ezt követi a 15 perces „Daddy Fucking Loves You”, az album egyik csúcspontja, amelyen a Headspace ismét sikeresen bizonyítja, hogy nem csupán valamiféle Threshold-pótlék. Ez a komplex kompozíció gyengéd, akusztikus balladaként nyílik meg. Ez nem tart túl sokáig, mert hamarosan neoprogrockos szakasz jön melankolikus, „floydos” gitárfutamokkal. Ez a rész is rövid életű, és hamar átadja a helyét egy meglehetősen bonyolult progmetalos szakasznak megfent gitárfutamokkal és dübörgő dobsorozatokkal. Hirtelen igazi hangszeres jam bontakozik ki disszonáns pillanatokkal, amelyben a legendás King Crimson hatása is kihallható.
A valamivel „egyszerűbb” teljesítmény, az „Invasion” a billentyűk alkalmankénti elektronikus mintáit leszámítva viszont erősen a Wilson-korszakos Threshold egyes darabjaira hajaz. A kissé morcos hangulatot a hatalmas többszólamú vokálok sikeresen áttörik és megvilágítják. A záró „The Big Day” szépen kiegyensúlyozott a progmetalos és a progrockos részek, valamint a bonyolult hangszeres szakaszok között, és kapunk még egy epikus énekteljesítményt a mindig kiváló Damiantól.
Az „I Am Anonymous” rendkívül sikerült kezdete volt a Headspace történetének, amely az évek során sokszor megtorpan, mert Damian és Adam (túl)zsúfolt a többi zenekarral és mellékprojekttel. A Headspace zenéje kétségkívül a Wilson-korszakos Threshold minden rajongójának fekszik a legjobban, hiszen a két zenekar rokonsága néhány számnál több mint nyilvánvaló. Éppen ezért nem meglepő, hogy a következő Headspace-album, az „All That You Fear Is Gone” csak 2016-ban jelent meg, amikor Damian (immár harmadszor) elhagyta a Thresholdot. Mindazok, akiket már nagyon érdekel, hogyan fog hangzani a jövőben az Arena, amelynek a soraiban nemrég óta ott van Damian is főénekesként, azt tekintve, hogy Adam Wakeman és Clive Nolan hasonló billentyűs „iskolából” érkezik, legalább részleges választ kaphat a Headspace eddigi két albumának meghallgatásával.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számok listája:
1. Stalled Armageddon (8:07)
2. Fall Of America (10:28)
3. Soldier (3:44)
4. Die With A Bullet (8:25)
5. In Hell’s Name (9:31)
6. Daddy Fucking Loves You (15:00)
7. Invasion (8:28)
8. The Big Day (9:54)
Felállás:
Damian Wilson – ének
Pete Rinaldi – gitár
Adam Wakeman – billentyűs hangszerek
Lee Pomeroy – basszusgitár
Richard Brook – dob
