Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2007. 5. 18.
Produkció: Planet X
Az album hossza: 50.47 perc
Műfaj: Jazz Rock Fusion / Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
A „Quantum” a hangszeres prog rock/prog metal/jazz rock fusion szupergroup, a Planet X harmadik, e kritika születésének idején pedig legutolsó albuma volt, a dobos mestere, Virgil Donati és a billentyűs varázsló, Derek Sherinian vezetésével. Tony MacAlpine-t a gitárnál a „Quantum” készítésekor az ausztrál Brett Gaersed (ex-Nelson) váltotta, a basszusvonalakat pedig Jimmy Johnson játszotta fel, akit leginkább a kultikus brit gitáros, Allan Holdsworth (ex-Nucleus, Soft Machine, Gong, UK) mellett végzett munkájáról ismerni. Holdsworth a Planet X nagy szerzeménye lett volna, és az eredeti tervek szerint a „Quantum” összes számán játszania kellett volna, végül azonban csak két szám kapcsán vett fel további gitárszólókat.
A „Quantum” összes szerzeményét – a „Space Foam” kivételével, amelyben Sherinian és a kiegészítő basszusgitáros, Rufus Philpot is közreműködött – Donati írta. Ő volt mindig is a szupergroup kreatív motorja, és ő a fő oka annak, hogy ez az album nagyon érdekes minden dobos-nagymester rajongónak. Az összes zenekari hangszerelést is ő írta. A Planet X a „Quantum”-on hangszerelés és hangulat tekintetében újabb érettségi lépést tett előre: kinőtte a Dream Theater-féle progmetal bajnokok és a Return to Forever vagy Brand X típusú „régi iskolás” jazz fusion bandák közötti híd szerepét, és saját lelkű zenekarrá vált. A Planet X zenészei ezúttal kevésbé hasonlítanak egymással versengő riválisokra, akik azon küzdenek, ki játssza túl virtuozitásban a másikat, inkább egy jól megolajozott, rendkívül eklektikus gépezetre, amely teljes gőzzel üzemel, és minden tagnak egyenrangú teret biztosít, hogy megmutassa virtuóz képességeit.
A nyitó fusion körhinta, az „Alien Hip Hop” – aminek természetesen semmi köze a hip-hophoz – egy pillanat alatt „beszippantja” a hallgatót, és ámulatba ejti a hangszeresek technikai erényeivel, ritmikai komplexitásával, intelligens hangszereléseivel és a szerzemény hangulati mélységével. A „Desert Girl” zongorára épülő számként indul, amely a jazz rock fusion aranykorát idézi, míg be nem törnek a komplex basszusvonalak, az intelligensen időzített dobátmenetek és a felfokozott gitárfutamok, amelyek extra progmetalos fűszerről gondoskodnak. Holdsworth jellegzetes, nosztalgikus színezetű gitárszólója pedig az, aminek köszönhetően ez a szám is a „Quantum” legérdekesebb pillanatai közé tartozik.
A „Matrix Gate” a jazz fusion/prog metal/prog rock fusion tökéletesség újabb megtestesülése, a különféle műfaji elemek ideális, harmonikus, szinte hibátlan egésszé olvadása, miközben intelligens, ritmikailag lenyűgöző és eklektikus módon fokozódik a drámai hangulat. Gaersed „világűrbeli” gitárszólójával is bizonyítja, hogy hangszerének igazi nagymestere. „The Thinking Stone” – amelyet egy újabb félreismerhetetlen Holdsworth-szóló ízesít – titokzatos hangulatot, pentaton skálák enyhe használatát, kataklizmikus dobátmeneteket és kiélezett, mégis eklektikus gitárfutamokat kínál, amelyektől egyetlen progmetal banda sem szégyenkezne.
A „Space Foam”, a „Quantum” egyik csúcspontja, amely hangulatilag és eklektikában a Planet X eddigi legkomplexebb teljesítményei közé tartozik, „space jazz prog rock metal fusion”-ként jellemezhető. Gaersed egy újabb „földönkívüli” gitárszólóval dobja fel az egészet. A harcias és egyben kozmikus hangulat a jedik és sithek lovagi csatáját idézi a Star Wars-sagából, csak most fénykardok helyett elektromos gitárokkal vívnak egymással. Hogy a következő szám miért a „Poland” címet viseli, nagy rejtély, hiszen – mint a Planet X összes zenéje – nincs szövege, hangulatában pedig semmiben sem emlékeztet Lengyelországra. Talán a zenekar tagjai a lengyel rajongók előtt akartak tisztelegni ezzel a címmel, hiszen ők általában a prog metal és a prog rock legtüzesebb hívei közé tartoznak. A nyitó „őrjöngés” után a szám, főleg a finom billentyűs textúráknak köszönhetően, később kissé megnyugszik, és még Gaersed „intergalaktikus” gitárszólója is a szokásosnál jóval higgadtabbra sikerül.
A „Snuff” szinte ünnepélyes hangulatú a középső részének köszönhetően, amely a gitár- és billentyűharmóniák rendkívül intelligens és finom összefonódását tartalmazza; ezt minden zenei gourmand és a technikailag magas szintű virtuózok rajongója élvezni fogja. A „Kingdom Of Dreams”, amely a felfokozott gitárfutamok és kataklizmikus dobátmenetek miatt a „Quantum” keményebb tételei közé tartozik, kissé baljós hangulatú. Gaersed gitárszólója ezúttal pillanatokra egy megvadult lódarázs döngicsélésére emlékeztet, bár a következő pillanatban már finomabb vizekre evez, és ez igaz a többi hangszeresre is.
A záró „Quantum Factor” a jazz fusion és a prog metal elemek újabb rendkívül hatásos összefonódását tartalmazza, a közbeékelt szólók pedig a megfelelő pillanatokban érkeznek, és a elképesztő dobakrobatikával fokozzák ennek az ambiciózus szerzeménynek az eklektikus jellegét, amely „világűrbeli” hangulatával ismét igazolja a zenekar „kozmikus” nevét.
A „Quantum” kétségkívül a legérdekesebb és legeklektikusabb teljesítmény volt a Planet X eddigi diszkográfiájában, és a izgalmas szupergroup érési folyamatának következő fokozatát tükrözte. Donati dobos-bűvészkedése miatt a „Quantum”-ot mindenkinek meg kellene hallgatnia, akinek számít a dobos-fölény technikai és hangulati értelemben. Nem csoda, hogy a „Quantum”-ot megjelenésekor a Dream Theater dobosa, Mike Mangini is dicshimnuszokkal köszöntötte.
Kár, hogy a Planet X története a „Quantum” megjelenése után még mindig folytatás nélkül maradt. Tony MacAlpine 2009-ben visszatért a bandába, és azt állította, hogy készül egy új Planet X album, de ebből nem lett semmi, hiszen három évvel később már azt jelentette be, hogy nem tagja többé a zenekarnak. Donati és Sherinian 2012-ben úgy döntöttek, hogy egyelőre szüneteltetik a Planet X-et, amely hivatalosan nem oszlott fel, bár már több mint tíz éve szunnyad. Mégis úgy tűnik, hogy a Planet X története még korántsem zárult le, és a közeljövőben akár a visszatérésükre is számíthatunk.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Alien Hip-Hop (7:09)
2. Desert Girl (6:02)
3. Matrix Gate (4:07)
4. The Thinking Stone (4:10)
5. Space Foam (4:44)
6. Poland (5:21)
7. Snuff (4:55)
8. Kingdom Of Dreams (6:46)
9. Quantum Factor (7:09)
Felállás:
Derek Sherinian – billentyűk
Virgil Donati – dob, zenekari hangszerelés az 1. számon
Közreműködő zenészek:
Brett Garsed – gitár
Allan Holdsworth – gitárszólók a 2. és a 4. számon
Jimmy Johnson – basszusgitár
Rufus Philpot – basszusgitár az 5. és a 9. számon
