Tyrannosaurus Rex: Unicorn

0 195

Megjelenés dátuma: 1969. 05. 16.
Kiadó: Regal Zonophone
Produkció: Tony Visconti
Hossz: 39:46
Műfaj: psychadelic folk / folk rock
Pontszám: 6.5/10

A Tyrannousaurus Rex – a későbbi, jóval ismertebb glamrock-bajnok T. Rex – 1969-es, harmadik albumán, az „Unicorn”-on még mindig ének–gitár–ütőhangszer duóként működött Marc Bolan és Steve Peregrin Took felállásban, Tony Visconti producer támogatásával. Bolan, aki ekkoriban az orgonával is kezdett kísérletezni, és Took, aki a basszusgitározást tanulgatta, az „Unicorn”-on azért valamelyest gazdagította és kiszélesítette a legtöbb szerzemény hangzását, ami már a nyitó „Chariots of Silk”-ben is jól hallható. Bolan énekbeli fejlődése leginkább a rövid pszichedelikus folk balladákon, például a „The Throat of Winter”-en volt érezhető, miközben a gitárhangzásnál még mindig az akusztikus megoldásokhoz ragaszkodott – ami annak fényében, merre fordult hamarosan a pályája, manapság egészen hihetetlennek tűnik.

A „Cat Black (the Wizard’s Hat)” című dalban Visconti zongoraaranzsmánokkal szállt be, és ezzel akaratlanul is megalkotta azt a számot, amely az „Unicorn” anyagából a legközelebb áll ahhoz, amivé a Tyrannosaurus Rex már egy évvel később átalakult. A fejlődés ennek ellenére még mindig túl csekély volt ahhoz, hogy az „Unicorn” – a könnyebb befogadhatóság dacára – érdemben különbözzön két elődjétől. Bolan továbbra is a metafizikus szövegeiben merült el, amelyeket java részt csak ő maga értett, tündérek, manók és az ókori népek mitológiája társaságában.

A „’Pon a Hill” a híres, fekete-fehér, szárnyas tündéreket ábrázoló fényképeknek állít emléket, amelyekről később kiderült, hogy hamisítványok, vagyis átverések. Néhol még mindig érződtek a keleti zene hatásai, például az „Evenings of Damask”-ban és a „Nijinski Hind”-ben, hiszen a keleti miszticizmus ekkoriban kimondottan vonzotta Bolant. A záró, teljesen pszichedelikus kalandban felolvasóként vendégszerepel a neves brit rádiós és tévés műsorvezető, John Peel, aki a kezdetektől nagy támogatója volt a Tyrannosaurus Rexnek, és sokszor meghívta őket a The John Peel Show című zenei műsorába.

Bolan és Took az „Unicorn”-on a pszichedelikus ábrándozások közepette még mindig az akusztikus vizeken maradt, és kitartott az obskúrus pszichedelikus folk misztikája mellett, bár néhány dalból már kihallatszott, hogy ez az állapot nem tarthat örökké. Az „Unicorn” volt az utolsó közös munka Bolan és Took között: utóbbit nem sokkal az album megjelenése után kirúgták a zenekarból, mert Marc egója nem bírta elviselni, hogy az ütőhangszeres a jövőbeli lemezekhez saját szerzői ötletekkel járuljon hozzá. Helyére a kevésbé újító és tehetséges Micky Finn került, aki hosszú évekre a banda dobosa lett, mialatt Bolan kezdetben obskúrus csapata új néven – T. Rex – világhírnévre tett szert.

A recenziót írta: Peter Podbrežnik

Dallista:
1. Chariots of Silk
2. ‘Pon a Hill
3. The Seal of Seasons
4. The Throat of Winter
5. Cat Black (The Wizard’s Hat)
6. Stones for Avalon
7. She Was Born to Be My Unicorn
8. Like a White Star, Tangled and Far, Tulip That’s What You Are
9. Warlord of the Royal Crocodiles
10. Evenings of Damask
11. The Sea Beasts
12. Iscariot
13. Nijinsky Hind
14. The Pilgrim’s Tale
15. The Misty Coast of Albany
16. Romany Soup

Tyrannosaurus Rex:
Marc Bolan – ének, akusztikus és elektromos gitár, harmónium, orgona
Steve Peregrin Took – dob, basszusgitár, ütőhangszerek, zongora

Vendégzenészek:
Tony Visconti – zongora (5)
John Peel – beszéd (16)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik