Megjelenés dátuma: 2019. 07. 05.
Kiadó: Inside Out Music
Producer: John Boegehold
Játékidő: 58:06
Műfaj: progresszív rock
Értékelés: 9/10
Az amerikai progrock legújabb szupergroupja, a Pattern-Seeking Animals a Spock’s Beard jelenlegi és egykori tagjainak projektjeként indult: két aktuális „Spockszakállas”, Ted Leonard énekes-gitáros és Dave Meros basszusgitáros, egykori dobosuk, Jimmy Keegan, valamint hosszú idő óta munkatársuk, John Boegehold fogott össze. Boegehold évek óta „külsősként” segíti az említett amerikai prog-revitalistákat zeneszerzőként, billentyűsként, gitárosként és producerként. Ennek az eléggé váratlan együttműködésnek az eredménye a projekt azonos című debütáló lemeze, amely 2019 második felében jelent meg.
Boegehold, aki egyben a Pattern-Seeking Animals hajtóereje is, és akinek keze alatt a projekt hamar a szó igazi értelmében vett zenekarrá nőtte ki magát, saját bevallása szerint több teret akart adni a saját szerzői ötleteinek, méghozzá olyanoknak, amelyek eltérnek attól, amit a Spock’s Beard-ben szokott csinálni. A „Pattern-Seeking Animals” dalainak többsége valóban helyenként bőven emlékeztet a „Spockszakállasokra”, de van bennük egy kicsivel több dallamos elem is, amelyek néha a hagyományos szimfonikus progrock világán kívülről is merítenek, a gitár- és billentyűhasználat pedig határozottan más.
A legnagyobb különbség a Pattern-Seeking Animals és a Spock’s Beard zenéje között kétségkívül a szimfonikus hangszerelésben és a billentyűs futamokban rejlik. Ezek többnyire jóval kompaktabbak és racionálisabban felépítettek, mint a japán gyorsujjú „varázsló”, Ryo Okumoto jóval pompázatosabb billentyűs technikája. A „Patern-Seeking Animals” talán legkellemesebb meglepetése pedig kétségtelenül Leonard fejlődése vezetőgitárosként. Gitárjátéka még mindig egyszerűbb, és híján van a nyilvánvaló jazzes elemeknek, ha például a Spock’s Beard fő gitárosával, a mesterien játszó Alan Morse-szal vetjük össze, minőségben és eklektikusságban viszont már nagyon közel került az énekhangjához, pedig a második gitáron Boegehold is bőven kisegítette.
Már a nyitódal, a „No Burden Left to Carry” is megmutatja a különbséget a „Spockszakállasok” és a Pattern-Seeking Animals között, annak ellenére, hogy a vokális harmóniák nagyon emlékeztetnek a Spock’s Beard utolsó három albumára, amelyek Leonard csatlakozása óta készültek. Az éneke, amely gyakran az egykor legendás Kansas énekesét, Steve Walshot idézi, minden szám számára szívet és kivételes érzelmi mélységet ad ezen a lemezen. A „The Same Mistakes Again” valamivel szimfonikusabb alkotás, fenséges zenekari hangszerelésekkel és nosztalgikus refrénnel. Az „Orphans of the Universe”, amely az ódivatú szimfonikus prog rock színvonalas közelítése, jól megmutatja Keegan dobos énektehetségét is, aki végig remekül támogatja Leonardot a többszólamú harmóniák építésében.
A „No One Ever Died and Made Me King” jóval kompaktabb szám, kemény rockos gitárriffel és könnyen megjegyezhető refrénnel. A „Fall Away” zongorára épülő ballada, amely akár a Spock’s Beard-é is lehetne. Sokkal egyedibbnek hat a meglehetősen direkt „These Are My Things” és a kissé baljós „We Write the Ghost Stories”. A „No Land’s Man”, amelyet főleg az epikus refrén jellemez, mindenképp az érdekesebb szerzemények közé tartozik, a „Stars Along the Way” pedig hipnotikus főtémájával szinte ideális zárása a lemeznek.
A Pattern-Seeking Animals az a zenekar, amelyről a következő években biztosan sokat fognak beszélni a progresszív rock rajongói között. Elsőlemezének természetesen a Spock’s Beard hívei fognak a legjobban örülni, hiszen amíg a prog-revitalisták új albumára várnak, kitűnő pótlékot kaptak a „Spockszakállasok” helyett. Kiváló debütálás, ami ilyen kaliberű zenészektől igazán nem meglepetés, de a további fejlődésre és a hagyományos Spock’s Beard-féle szerzői és hangszerelési fordulatoktól való eltávolodásra így is rengeteg tér maradt. Ha a Pattern-Seeking Animals ezen a területen építkezik tovább, akár a mai progrock egyik legizgalmasabb zenekarává is válhat.
A kritikát írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. No Burden Left To Carry (9:38)
2. The Same Mistakes Again (5:10)
3. Orphans Of The Universe (10:28)
4. No One Ever Died And Made Me King (3:54)
5. Fall Away (4:47)
6. These Are My Things (4:52)
7. We Write The Ghost Stories (3:22)
8. No Land’s Man (5:35)
9. Stars Along The Way (10:20)
Pattern-Seeking Animals:
Ted Leonard – ének, gitár
John Boegehold – szintetizátor, programozás, gitár, mandolin
Dave Meros – basszusgitár
Jimmy Keegan – dob, vokál
