Megjelenés: 1992
Kiadó: Celluloid Records
Produkció: Dino Watkyn és Nigel Gilroy
Játékidő: 66:00
Stílus: progressive rock/space rock
Pontszám: 8.5
A „Shapeshifter” volt az első „igazi” Gong-album, amelyen Daevid Allen ült ismét az „űrhajó” kormányánál az 1974-es „You” óta. A Gongmaison címen futó rövid életű kísérlet után az különc zseni Allen újjáélesztette a Gongot az eredeti szaxofonossal, Didier Malherbe-bal és a visszatérő dobossal, Pip Pyle-lal, aki korábban a „Camembert Electrique” (1971) és a „Continental Circus” (1972) lemezeken játszott. Az 1992-ben a „Shapeshiftert” rögzítő új Gong-felállásból meglepő módon hiányzott Daevid párja, Gilli Smyth, viszont ott volt a egykori Gongmaison-hegedűs, Graham Smith. Az újoncok az indiai ütőhangszeres Shjamal Maitra és Keith Bailey voltak.
A „Shapeshifteren” Allen a szövegekben folytatta a Gong-mitológiát Zero the Hero, az antihős kalandjairól. Ezúttal Zero the Hero, aki még magasabb szintű megvilágosodásra vágyik, találkozik egy titokzatos személlyel, aki egyezséget ajánl neki. A létezés még magasabb szintjére való feljutásért cserébe repülőútra kell indulnia, de azzal a feltétellel, hogy közben nem használhat pénzt, és csak repülőgépes kaját ehet. Zero the Hero belemegy az alkuba, majd nem sokkal később rejtélyes körülmények között meghal az Allen-féle Ausztráliában tett utazás közben. A koncepciót rövid, egy percnél is rövidebb, monológokat, párbeszédeket és kis hangszeres közjátékokat tartalmazó darabok kötötték össze.
Zeneileg az új Gong a „Shapeshifteren” space rockot, világzenét, jazz rockot, helyenként pedig elektronikus zenét, illetve trance-t kevert. A címadó dal és a „Hymalayas” – a modern produkciót leszámítva – szinte teljesen a klasszikus Gong stílusában szólt, a „Dog-O-Matic” viszont egy betépett, táncolható space rock–trance hibrid volt. A „Spirit With Me” rövid, akusztikus prog folk hibrid. A pszichedelikus beütésű „Give Me Mother a Soul Call” kellemes, éteri kísérlet ambient függönyökkel és világzenei elemekkel, amelyen Allen a hangszálai rugalmasságát edzette.
A „Heaven’s Gate”, az azonos nevű szekta csípős paródiája – a tagok abban a hitben, hogy testen kívüli síkon egyesülnek az űrlényekkel, egy őrült guru vezetésével kollektív öngyilkosságot követtek el –, jazzesebb hangvételű, kiváló ambient térségeket bejáró darab, amelyben főleg Daevid finom gitárfutamai nyűgöznek le. A „Loli” pszichedelikus vokális mantrázást és gyengéd hegedűaranzsmákat tartalmazott, amelyek titokzatos hangulatot teremtettek. A „La Bas La Bas” bolondos kis szám volt pásztori hangulattal és countryalapú, csúfolódó dallammal. Még pimaszabbra sikerült az „I Gotta Donkey”, amely barokkos hegedűaranzsmáival és a „topogó szamárkát” játszó Allennel gyerekmese aláfestésének hangzott. Az epikus és eklektikus space rock kalandnál, a „Can You: You Can”-nél, amely emlékeztet rá, miért tartozik a Gong minden idők legfontosabb prog rock zenekarai közé, a dolgok megint kicsit komolyabbra fordulnak. Az „Elephant La Tete” a tabla szenvedélyes használatával indiai népzenei elemeket vonultatott fel.
A „Shapeshiter” meglepően színvonalas visszatérés volt az „igazi”, Allen-féle Gong számára, akik rajta sikeresen ötvözték klasszikus, space rockos megközelítésüket néhány modernebb hangzáselemmel és korszerű produkcióval. Az album egészében elég szerethető és érdekes volt ahhoz, hogy Allen bandájának hosszú távon újjászületést és a sikertörténet folytatását tegye lehetővé, ezért a Gong fontosabb eredményei közé tartozik. A következő Gong-albumra, a „Zero to Infinity”-re (2000) nem kevesebb mint nyolc évet kellett várni. Ezalatt visszatért Smyth, Mike Howlett és Pierre Moerlen, aki viszont a „Zero to Infinity” felvétele előtt közvetlenül ismét távozott.
A recenzió szerzője: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Gnomerique (0:07)
2. Shapeshifter (4:53)
3. Hymnalayas (7:38)
4. Dog-o-matic (3:00)
5. Spirit With Me (2:27)
6. Mr. Albert Parkin (0:17)
7. Raindrop Tablas (0:21)
8. Give My Mother A Soul Cage (4:30)
9. Heaven’s Gate (4:49)
10. Snake Tablas (0:34)
11. Loli (5:09)
12. Là Bas Là Bas (4:06)
13. I Gotta Donkey (2:12)
14. Can You : You Can (Live) (9:09) *
15. Confiture De Rhubarbier (Live) (1:18) *
16. Parkin Triumphant (0:06)
17. Longhaired Tablas (0:14)
18. Éléphant La Tête (4:41)
19. Mother’s Gone (1:12)
20. Éléphant La Cuisse (3:26)
21. White Doves (5:24)
22. Gnomoutro (0:27)
Gong:
Daevid Allen – gitár, ének
Graham Clark – hegedű
Didier Malherbe – szaxofon (basszus, tenor, alt, szoprán), fuvola, piccolo, billentyűk
Keith Bailey – basszusgitár, ének (2,9)
Shamal Maïtra – tabla, ghatam, djembé, darbuka, ütőhangszer-programozás, dob (13)
Pip Pyle – dob
Vendégzenészek:
Charlélie Couture – ének (12)
Alain „Loy” Ehrlich – billentyűk (8), kora (5)
Mark Robson – billentyűk és ének (22)
