Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 1999. 11. 16.
Produkció: The Flower Kings
Az album hossza: 141.07 perc (2CD)
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 7.5/10
A „Flower Power” a svéd prog-felélesztők, a The Flower Kings negyedik stúdióalbuma volt, egyben a második dupla konceptalbumuk az elődjük, a „Stardust We Are” (1997) után. Ez volt az első lemezük az Inside Out Music gondozásában, és az utolsó Michael Stolt basszusgitárossal, a zenekar főnökének, Roine Stoltnak a testvérével, akit nem sokkal a „Flower Power”-turné után az elismertebb és tehetségesebb Jonas Reingold váltott.
A „Flower Power” a The Flower Kings eddigi történetének egyik legambiciózusabb projektje volt: közel két és fél órányi zenét tartalmaz, ráadásul az első lemezen egy több mint egyórás szerzemény, a „Garden of Dreams” található. A szvit tizennyolc egymással összefüggő, stílusában rendkívül sokszínű részre oszlik. Bár koncepciósnak szánták, igazi koncepciónak nyoma sincs, csupán egy halom abszurd, fejtetőre állított szöveg, és ez az első gond, amely nyomasztja az albumot, és megakadályozza, hogy a The Flower Kings legjobb teljesítményei közé kerüljön.
A „Garden of Dreams”, az említett, több mint egyórás kompozíciós „kirakós” központi dala, kissé fárasztó ballada, amely a bolondos effektek miatt időnként gyerekzenének hat. Sajnos a „Flower Power” tele van hasonló, abszurd szövegű töltelékekkel, annyira, hogy nincs is értelme felsorolni őket. A „Don’t Let The d’Evil In” riffje szinte azonos a King Crimson klasszikusaiéval, a „Circus”-szal és a „Dinousaur”-ral, noha alapvetően hard rockos szerzemény, amely kissé a mai Deep Purple-re emlékeztet. A „Love Is The Word” elsősorban a remek vokális harmóniáival és a záró akusztikusgitár-szólóval hívja fel magára a figyelmet.
A csillagászati mennyiségű zenének ezzel még nem volt vége, és ez már az első lemezen is így van, hiszen a végén még három szerzemény kapott helyet, amelyek közül a remek „Astral Dog” az egyetlen, amelyet valóban érdemes megemlíteni, sőt talán a „Flower Power” legjobb dala címet is megérdemli. A The Flower Kings a „Flower Power” során végig, változó eredménnyel játszadozik a szimfonikus prog (ebből szokás szerint a legtöbb van), a pop rock, az art rock, a jazz-rock fúzió és a hard rock elemeivel. Ezeket gyakran bonyolult „krumplistésztává” gyúrja össze, amelyekből csak maroknyi hagy mélyebb nyomot.
A második lemez nagyjából ugyanennyi zenét tartalmaz, egymással nem összefüggő szerzeményekkel, amelyek közül kettő tíz percnél hosszabb epikus darab, a „Deaf, Numb & Blind” és a „Calling Home”. A „Deaf, Numb & Blind”, a „Power of Kindness”, a „Corruption” és a „Painter” kivételével a második lemez többi része alig említésre méltó, és jobb lett volna, ha bónuszanyagként jelenik meg a The Flower Kings későbbi albumain. A „Flower Power” óta a The Flower Kingsre számos kritika zúdult, a rajongók egy része részéről is, akiket joggal zavartak a két percnél rövidebb, sőt egy percnél is rövidebb hangszeres „töltelékek”, amelyekkel az album hosszát feltöltötték, illetve az, hogy a banda gyengén szűrte meg, mely dalok érdemelnek helyet a lemezen.
Mindez oda vezetett, hogy a „Flower Power” szerzeményei közül csak néhányból lett népszerű koncertklasszikus, a többi gyorsan feledésbe merült. A „virágkirályokat” néha egyszerűen túlságosan elragadja az abszurd pillanatok teremtése és a skandináv különcség szabadjára engedése a „Flower Power” lemezen. A rövid, változó színvonalú instrumentálisok, mint az „Attack of the Monster Brie”, a „Mr Hope Goes to Wall Street”, a „Captain Capstan” és társaik hallatán az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen.
A „Business Vamp” és a balladás vonalú „All You Can Save”, amely Stolt remek, szívszaggató gitárszólójával zárul, mesterien megkomponált, értelmes szerzemények, és racionálisabb szerzői politikával a „Flower Power” több ilyet is felvonultathatott volna a sok, tartalom nélküli rövid töltelék helyett.
A „Flower Power” az ellentétek és ellentmondások albuma, amely hatalmas hossza miatt még a „Virágkirályok” leglelkesebb hívei számára sem könnyű falat. Valószínűleg sokkal meggyőzőbben hatott volna, ha a The Flower Kings két külön albumon adja ki, mert egyszerűen túl sok a zene, és a minőségi szerzemények gyakran egyszerűen „elvesznek” a körülöttük tolongó komolytalan darabok tömegében. Úgy tűnik, a banda nem tudta eldönteni, hogyan válassza szét a jó dalokat a ballaszttól, ezért az egészet felpakolták egy érezhetően túl hosszú lemezre. Azt, hogy az egész – az egy-két percnél rövidebb hülyéskedéseket leszámítva – kiváló színvonalon szól, nem lehet vitatni, ám a „Flower Power” meghallgatása után mégis csak maroknyi szerzemény marad meg hosszabb ideig az emlékezetben, és ez a fő oka annak, hogy nem sorolható e svéd zenei pozitivisták legjobb teljesítményei közé.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Dallista:
CD 1 (68:13)
– The Garden of Dreams (59:25) :
1. Dawn (1:33)
2. Simple Song (1:48)
3. Business Vamp (5:03)
4. All You Can Save (5:02)
5. Attack of the Monster Briefcase (3:04)
6. Mr. Hope Goes to Wall Street (1:47)
7. Did I Tell You (3:46)
8. Garden of Dreams (2:40)
9. Don’t Let the d’Evil In (3:12)
10. Love Is the Word (2:50)
11. There’s No Such Night (2:43)
12. The Mean Machine (2:42)
13. Dungeon of the Deep (4:25)
14. Indian Summer (4:14)
15. Sunny Lane (5:26)
16. Gardens Revisited (2:57)
17. Shadowland (2:04)
18. The Final Deal (4:10)
19. Captain Capstan (0:45)
20. IKEA by Night (0:04)
21. Astral Dog (7:59)
CD 2 (72:54)
1. Deaf, Numb & Blind (11:11)
2. Stupid Girl (6:50)
3. Corruption (5:55)
4. Power of Kindness (4:24)
5. Psychedelic Postcard (8:43)
6. Hudson River Sirens Call 1998 (4:47)
7. Magic Pie (8:20)
8. Painter (6:50)
9. Calling Home (11:20)
10. Afterlife (4:35)
Felállás:
Hasse Fröberg – ének, vokál
Roine Stolt – elektromos, akusztikus gitárok, billentyűk, ének
Tomas Bodin – billentyűk (az album keverése)
Michael Stolt – basszusgitár
Jaime Salazar – dob, ütőhangszerek
Hasse Bruniusson – ütőhangszerek, „különc” hangok
