Kiadó: Delerium
Megjelenés dátuma: 1996. 9. 30.
Produkció: Steven Wilson
Az album hossza: 61.53 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 9/10
A „Signify” a kultikus angol progresszív rockerek, a Porcupine Tree negyedik stúdióalbuma volt, egyben az első, amelyen az elejétől a végéig az egész banda közreműködött. Az elődjén, a „The Sky Moves Sideways” (1995) című lemezen még a főnök, Steven Wilson írt mindent egyedül, kivéve a „Moonloop” című számot. A „Signify” ráadásul a második olyan album volt, amelyen a Porcupine Tree a szó igazi értelmében zenekarként működött, és nem csupán Wilson szólóprojektjeként néhány alkalmi kísérőzenésszel. Richard Barbieri billentyűs, Colin Edwin basszusgitáros és Chris Maitland dobos a „Signify”-tól kezdve már a csapat állandó tagja, nem pedig puszta kísérőgárda. Már a kissé nyomasztó borítón a hálóba gabalyodott nővel is látszott, hogy a Porcupine Tree zenéjében a „Signify”-on a korábbinál sötétebb hangulat kezdett uralkodni, a dalszövegek pedig nyíltabban társadalomkritikus üzeneteket kaptak.
Stílusát tekintve a „Signify” átmeneti hidat képezett a korai, pszichedelikus rockos, illetve space rockos hangzás és a későbbi, „befogadhatóbb” albumok között, amelyeken már fejjel-farokkal felépített, tisztábban hangszerelt progresszív rock szólt, időnként progmetalos és rádióbarát pillanatokkal. A krautrockos hatások miatt – főleg a Neu! részéről, amelynek nagy szerepe volt a címadó szám megszületésében, hiszen az eredetileg a Neu! egyik klasszikusának, a „Hallogallónak” a feldolgozása lett volna – ez az album még mindig nagyon kísérletező jellegű, és vannak pszichedelikus pillanatai. Éppen a fent említett címadó instrumentális darab hordozza a későbbi progmetalos kísérletek korai csíráját: előtérbe állít egy nyers gitárfrázist és kompromisszumot nem ismerő dobátvezetéseket, miközben a billentyűs improvizációk szilárdan a space rock és a pszichedelikus rock világában horgonyoznak.
A számos tempóváltással, a nyugodt és drámai részek váltakozásával operáló „Sleep of No Dreaming” afféle prototípusa volt azoknak a sötét, melankolikus szerzeményeknek, amelyek később uralkodóvá váltak a Porcupine Tree zenéjében. A „Waiting Phase One” pszichedelikus-nosztalgikus alkotás: akusztikus balladaként nyílik, aztán instrumentális rész következik melankolikus gitárszólóval és mellotronhullámokkal. A nosztalgikus vokális harmóniák a fő vonzerejét adják, a hangszeres folytatás, a „Waiting Phase Two” legfőbb erénye pedig a pszichedelikus fűszerezésű gitárszóló. A legmélyebb feketeségként ható, sötét és disztópikus „Sever” nosztalgikus refrénjében varázslatos vokális harmóniák hallhatók, amelyek csodálatos módon törik meg a fatalista komorságot. Ennyi év után is a kultikus progresszív rockerek történetének egyik legjobb refrénje.
Az „Idiot Prayer” „csupán” egy lenne a Porcupine Tree által a kilencvenes években készített, legalábbis szolid space rockos instrumentális darabok sorában, ha nem lenne a korabeli viszonyokhoz képest viszonylag újszerű lezárása. A látnoki „Every Home Is Wired” Steven meglehetősen sötét és pesszimista, ugyanakkor prófétai kommentárja volt az internetkorszak kezdetéről és az emberiségre egyre pusztítóbb digitalizációról. A pszichedelikus hangszerelés és az álmodozó vokális harmóniák ötvözésével az album legjobb pillanatai közé tartozik, amit még a meglehetősen kísérleti, sötét és homályos hangulatú záró perc sem ront el.
Az „Intermediate Jesus” című instrumentális számban elsősorban Maitland dobtehetsége ragyog, akit manapság technikailag kiválóbb utódja, Gavin Harrison miatt gyakran elfelejtenek. Különleges említést érdemelnek Edwin összetett basszusvonalai is. Az éteri-ambient hangzású „Light Mass Prayers” titokzatos, komor hangulatával akár egy horrorfilm zenei aláfestése is lehetne. A záró remekmű, a „Dark Matter” az egész album csúcspontja, főleg Steven pályafutásának egyik legjobb gitárszólója miatt. A szövegben Steven a koncertturné negatív oldalairól beszél, amelyet nem sokkal a „Signify” felvétele előtt élt át először. Az első turné bizonyosan megterhelő élmény volt egy olyan zenésznek, aki addig szinte végig a stúdióban töltötte az idejét.
A „Signify” fontos fordulópontot és hidat jelentett a Porcupine Tree számára két eltérő alkotói korszak között, hiszen Wilson úr végül rájött, hogy az örökös stúdióban gubbasztásnak semmi értelme, ha zenéjével nem csupán egy maroknyi barátot és támogatót szeretne megnyerni magának. Éppen emiatt az „átmeneti”, illetve „hibrid” státusza miatt, két eltérő stílusfázis határán, a Porcupine Tree-rajongók többsége körében is kissé elfeledett maradt, pedig a kultstátuszhoz nem sok hiányzik neki. Ambiens módon már kijelölte azt a sötét és melankolikus hangzásvilágot, amely attól kezdve uralkodóvá vált az akkor még meglehetősen homályos progrockos ambiciózusok zenéjében.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Bornlivedie (1:41)
2. Signify (3:26)
3. The Sleep of No Dreaming (5:24)
4. Pagan (1:34)
5. Waiting Phase One (4:24)
6. Waiting Phase Two (6:15)
7. Sever (5:30)
8. Idiot Prayer (7:37)
9. Every Home Is Wired (5:08)
10. Intermediate Jesus (7:29)
11. Light Mass Prayers (4:28)
12. Dark Matter (8:57)
Felállás:
Steven Wilson – ének, elektromos & akusztikus gitárok, „samplerek”, szalagok, orgona, mellotron, zongora, dobprogramozás, zenedoboz, harangok
Richard Barbieri – zongora, Hammond-orgona, szintetizátorok (Prophet-V, Roland System 700), szalagok, szekvencerek
Colin Edwin – basszusgitár, nagybőgő
Chris Maitland – dobok, cintányérok, ütőhangszerek, dobhurkok, billentyűk a 11. számon, ének az 5., 7. és 11. számon
Közreműködő zenész:
Terumi – ének az 1. számon
