Megjelenés dátuma: 1971. március
Kiadó: B&C Records
Produkció: Sandy Roberton
Hossz: 41:39
Stílus: folk rock
Pontszám: 9/10
Az angol folk rock úttörői, a Steeleye Span a Woods házaspár távozása után új zenekart építettek Ashley Hutchings basszusgitáros, Maddy Prior énekesnő és Tim Hart gitáros-énekes köré, két új taggal, a folkszíntér két veteránjával: Peter Knight hegedűssel és Martin Carthy gitárossal. Megújították a hangzásukat, és 1971-ben megalkották a „Please to See the King” című albumot. Miután a másik női énekes, Gay Woods is távozott, Prior mellett Hart és Carthy vette át a kiegészítő vokálokat, ami az első nagyobb hangzásbeli változást jelentette az 1970-es „Hark! The Village Wait” bemutatkozó lemezhez képest, hiszen a „Please to See the King” ettől kezdve férfi–női vokálharmóniákat tartalmazott. Külön érdekesség volt a dobok teljes hiánya is, ami meglepő módon egyáltalán nem ártott nekik. A Steeleye Span ekkorra már a kelta és angolszász dallamvilág mesterévé vált, és kiválóan értett a nosztalgikus, gyakran pásztori vagy szakrális hangulatú hangszerelésekhez.
Sőt, a hangzásuk – főleg a vonósaranzsmenknek köszönhetően – kicsit teltebb és elektromosabb lett, ez jól hallható a „The Blacksmith” újrafeldolgozásán, amely az új aranzsmánokkal egészen másként szól, mint az elsőlemezes változat. Az albumon a hagyományos népdalok újraaranzsírozott verziói domináltak, ami a nagy tradicionalista, Hutchings vezette korszak aranyszabálya volt, még mielőtt saját szerzeményekbe kezdtek volna. Ennek a Steeleye Span-felállásnak a hangszeres erényei remekül megmutatkoznak az ír hagyományos ugrós táncdalban, a „Jigs: Bryan O’Lynn/The Hag with the Money”-ben, ahol elsősorban Knight szikrázó hegedűfutamai állnak előtérben.
A hagyományos skót ballada, a „Prince Charlie Stuart” óda volt az angol trónra pályázó utolsó, a skót Stuart-házból származó trónkövetelőhöz, akit a 18. században a skót lakosság körében igen népszerű volt, hiszen rövid időre teljesen megverte az angolokat, mielőtt azok végül le tudták győzni. A „False Knight on the Road” egy hagyományos gyerekaltató újraaranzsírozott változata. A „Boys of Bedlam” című számban a zenekar egy bolondokházába merül inspirációért: a kiváló férfi–női vokálharmóniák a bendzsó hangjai mellett, valamint a kelta bájjal átitatott dallamok fokozatos kibontakozása egyaránt magával ragadó. A „The Lark in the Morning” gyorsan a Steeleye Span egyik örökzöldjévé vált. Hogy az akkori Steeleye Span mennyire ambiciózus társaság volt, azt bizonyítja a tizennyolc perces kalandtúra, a „The King”, amely egy hagyományos karácsonyi dal újraaranzsírozott változata.
A „Please to See the King” albummal a Steeleye Span megalkotta első folkrock-klasszikusát és karrierje egyik legváltozatosabb lemezét, bizonyítva, hogy ehhez dobosra sem volt szükségük. Ezzel a teljesítménnyel, amellyel a Steeleye Span először támadta komolyabban a Fairport Convention trónját a legjobb brit folk rock zenekar címéért, a hívek körében ma is joggal az egyik legbecsesebb albumuk. A következő lemezhez a Steeleye Span-nek sikerült ugyanabban a felállásban maradnia, ez azonban nem tartott sokáig, és újabb hangzásbeli változások várták őket.
A recenzió szerzője: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. The Blacksmith
2. Cold Haily, Windy Night
3. Jigs: Bryan O’Lynn / The Hag With The Money
4. Prince Charlie Stuart
5. Boys of Bedlam
6. False Knight On The Road
7. The Lark In The Morning
8. Female Drummer
9. The King
10. Lovely on the Water
Steeleye Span:
Maddy Prior – ének, ütőhangszerek, tambura
Ashley Hutchings – basszusgitár, vokál
Tim Hart – ének, gitár, dulcimer
Peter Knight – hegedű, mandolin, vokál, orgona, basszusgitár
Martin Carthy – ének, gitár, bendzsó, orgona
