Megjelenés: 1976. 06. 15.
Kiadó: Harvest Records
Producer: Soft Machine
Hossz: 44:55
Stílus: Canterbury scene/jazz rock fusion
Pontszám: 8/10
A „Softs”, a brit prog rock úttörők és a jazz rock fusion bajnokai, a Soft Machine kilencedik stúdióalbuma hangzásában semmit sem árult el arról, hogy a zenekaron belüli viszonyok lassan lejtőre kerültek. Karl Jenkins a „Softs”-szal véglegesen a Soft Machine fő zeneszerzőjévé nőtte ki magát, miközben az utolsó eredeti tag, Mike Ratledge billentyűs, akinek elege lett az egészből, még az album befejezése előtt távozott, így mindössze két számban játszik. Jenkins, akivel évekkel később újra együtt dolgoztak, úgy „büntette” meg Ratledge-et, hogy a „Softs” létrejöttében közreműködők felsorolásában vendégtaggá fokozta le.
Ratledge (nem is annyira) váratlan kiválása arra kényszerítette Jenkinst, hogy teljesen a billentyűs szólamokra koncentráljon, az új szaxofonost pedig Alan Wakemanben találta meg, a jóval híresebb Rick Wakeman (Yes) unokatestvérében. John Etheridge (ex-Icarus, Darryl Way’s Wolf) gitáron Allan Holdsworth helyét vette át, aki az előző album, a „Bundles” (1975) megjelenése után nem sokkal távozott. A nem kevésbé tehetséges Etheridge szinte ideális cserének bizonyult a befutottabb Holdsworth helyére, és ez az egyik fő oka annak, hogy ma John Marshall dobos és Roy Babbington basszusgitáros mellett ő is hosszú ideje a Soft Machine tagja, aki játszott a hetvenes évekbeli stúdióalbumaikon. Jenkinsszel mint fő zeneszerzővel a „Softs” több szimfonikus elemet tartalmazott, amelyeket a klasszikus zenéből merített, és ez a Soft Machine-t a tökéletes jazz rock fusion hangzás kialakítása közben hosszú idő után újra közelebb hozta a progresszív rockhoz.
A rövid, akusztikus hangvételű nyitány, az „Aubade” akusztikus gitár- és oboahangjaival inkább az egykori Genesis-gitáros, Anthony Phillips valamelyik művére emlékeztet, mint a Soft Machine-re, egyúttal Jenkins klasszikus zene iránti szerelmére is utal. A titokzatos, misztikus hangulatú „The Tale of Taliesin” Etheridge megrázó gitárfutamait és éteri, ambient függönyeit tartalmazza a sűrűn burjánzó billentyűk rovására. A ravasz átvezetés után a megvadult ritmusszekcióba Etheridge teljesen átadja magát a gitáros improvizációnak, és megmutatja, hogy már akkor is az egyik legizgalmasabb angol jazzgitáros volt. A dinamikus „Ban-Ban Caliban”, a „Softs” egyik központi darabja, színes kísérletezést kínál szintetizátorokkal, szellemes szaxofonbetétekkel és sokféle ütőhangszerrel.
A „Song of Aeolus”, amely a címével a görög szélistenre, Aiolosra utal, kifejezetten melankolikus darab „síró” gitárfutamokkal, amelyeket David Gilmour (Pink Floyd) és Andy Latimer (Camel) is helyeselne. A melankolikus hangulat az „Out of Season”-ben folytatódik, amely finom zongoraaranzsok és vigasztalhatatlan gitár harmonikus összefonódása. A „Second Bundle” teljesen ambient, billentyűkre épülő ábrándozás. A „Kayoo” Marshall immár hagyományos dobszólója volt, a „The Carmen Tandem” pedig Etheridge megszelídíthetetlen gitárszólózásának tomboló bemutatója. A „One Over the Eight” szellemes, ritmikailag rendkívül változatos szerzemény, amelyben az élénk szaxofon diktálja a tempót. Az „Etka” finom, akusztikus gitáros zárlat, amely szépen tükrözi Etheridge sokoldalúságát.
A „Softs” rendkívül szilárd teljesítmény volt a Jenkins-korszakos Soft Machine-től, de néhány kevésbé ihletett ötlet miatt nem került be a klasszikusaik közé. Ratledge távozását ennek ellenére egész jól átvészelték. Babbington és Wakeman távozása után, ami nem sokkal a „Softs” megjelenése után történt, Jenkins, Marshall és Etheridge számos ingatag felállással küzdött tovább, amelyekben többek között a későbbi Fairport Convention-hegedűs, Rick Sanders és a Brand X basszusgitárosa, Percy Jones is megfordult. Hogy miként szólt a Soft Machine ebben az időszakban, azt az „Alive & Well: Recorded in Paris” (1978) című koncertalbumról lehet megtudni. A „Land of Cockayne”, amely Etheridge nélkül, rengeteg vendégzenésszel készült, 1981-ben jelent meg, és alig volt köze a Soft Machine legjobb jazz fusion inkarnációihoz, ám az új stúdiókiadványokat tekintve sokáig a progresszív rock úttörőinek és a canterburyi szcéna fontos képviselőinek hattyúdala maradt.
a kritikát írta: Peter Podbrežnik
Számok listája:
1. Aubade (1:51)
2. The Tale of Taliesin (7:17)
3. Ban-Ban Caliban (9:22)
4. Song of Aeolus (4:31)
5. Out of Season (5:32)
6. Second Bundle (2:37)
7. Kayoo (3:27)
8. The Camden Tandem (2:01)
9. Nexus (0:49)
10. One Over the Eight (5:25)
11. Etika (2:21)
Soft Machine:
John Etheridge – elektromos és akusztikus gitár
Karl Jenkins – billentyűs hangszerek, hangszerelés
Alan Wakeman – szoprán- és tenorszaxofon
Roy Babbington – basszusgitár
John Marshall – dobok, ütőhangszerek
Vendégzenész:
Mike Ratledge – szintetizátor (3, 4)
