Kiadó: Polydor
Megjelenés dátuma: 1988. 6. 6.
Producer: Tony Visconti
Játékidő: 50:56
Pontszám: 4/10
A „Sur la Mer” a The Moody Blues, az angol progresszív rock úttörőinek gazdag diszkográfiájában a tizenharmadik stúdióalbum volt, és azon ritka lemezek egyike, amelyekről a hívek többsége legszívesebben megfeledkezne, hiszen a hallgatása ma is elég keserű emlékeket ébreszt bennük. A The Moody Blues ekkorra, a nyolcvanas évek végére végleg pop rock és szintipop formációvá mutálódott, ami már az előző albumon, a „The Other Side of Life” (1986) című lemezen is nyilvánvaló volt: ezzel rövid időre kereskedelmileg felfrissítették a karrierjüket, és váratlanul meghódították az úgynevezett MTV-generáció szívét. A „Sur la Mer” valamivel több akusztikus és rockos pillanatot tartalmazott, de ez az egész csak rossz vicc volt az aranykorukhoz képest, vagyis a hatvanas évek végéhez és a hetvenes évek első feléhez mérten, amikor a legjobb munkáikat rögzítették.
A szimfonikus prog rock egykori mestereiből a „Sur la Mer”-en nem sok maradt, ezt leginkább a fuvolás Ray Thomas és a svájci billentyűs varázsló, Patrick Moraz (ex-Yes) érezte meg. Moraz egyre elégedetlenebb volt a bandán belüli státuszával és az új, kifejezetten kommersz zenei irányvonallal, Thomas pedig a The Moody Blues történetében először fuvolásként és énekesként sem működött közre egyetlen „Sur la Mer”-dalon sem, pedig hivatalosan még mindig a zenekar tagja volt. A Polydor vezetői ekkoriban a két fő énekest és szerzőt, Justin Hayward gitárost és John Lodge basszusgitárost tolták előtérbe, akik „helyes fiús” megjelenésükkel a hivatalos videóklipekben is jóval inkább megfeleltek az akkori zenei-vizuális trendeknek.
Bár a régi hívek mindennek voltak mondhatók, csak lelkesnek nem a legendás zenekar új hangzásától, a „Sur la Mer” a nosztalgikus soft rockerben, az „I Know You’re Out there Somewhere”-ben mégis hozott még egy slágert, amely tulajdonképpen a „The Other Side of Life” slágerének, az „Your Wildest Dreams”-nek a folytatása volt. Ez egyben az utolsó nagy nemzetközi slágerük is volt, és messze a legismertebb szerzemény erről a gyorsan feledésbe merült lemezről. A „Sur la Mer” többi dalára manapság már alig emlékszik valaki, mert meglehetősen jellegtelen soft/pop rock tételekről van szó, ahol Hayward és Lodge felváltva viszi a főhangot, miközben az émelygősen édes dallamok és a nyálas szövegek az örök szerelmekről és a összetört szívekről uralkodnak, mint például a cukros „Want to Be With You” balladában, amely afféle prototípusa a „Sur la Mer”-dalok zömének. A kevésbé jellegtelen és cukormázas darabok közül csak a záró, szolid „Deep” emelhető ki, amely a szintetizátoros textúráknak köszönhető titokzatos hangulatával és a remek gitárszólóval kissé a pop rock korszakos Genesisre emlékeztet.
A „Sur la Mer”, amelynek semmi köze nem volt a klasszikus The Moody Blues-hanghoz, a kiadó égő vágyában, hogy minél jobban megfeleljen az MTV-generáció akkori trendjeinek, a „gyorsan felejthető” kategóriába került. Hangszerelési és előadói szempontból a dolgok korántsem voltak katasztrofálisak, de az egész, főleg a klasszikus The Moody Blues-életműhöz képest, rendkívül unalmasra és jellegtelenre sikerült. A Moodyék a következő stúdióprojektnél, a „Keys of the Kingdom” (1991) idején úgy döntöttek, hogy végre eljött az ideje a visszatérésnek a rockosabb vizekre, de Moraz addigra már meghozta a döntést, hogy a saját útjára lép, és teljesen a szólókarrierjének szenteli magát.
a lemezkritika szerzője: Peter Podbrežnik
számlista:
1. I Know You’re Out There Somewhere
2. Want to Be with You
3. River of Endless Love
4. No More Lies
5. Here Comes the Weekend
6. Vintage Wine
7. Breaking Point
8. Miracle
9. Love Is on the Run
10. Deep
zenészek:
Justin Hayward – gitár, billentyűs hangszerek, ének
John Lodge – basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének
Graeme Edge – dob, ütőhangszerek
Patrick Moraz – billentyűs hangszerek, hangszerelés
