Megjelenés dátuma: 1999. 04. 19.
Kiadó: Roadrunner Records
Producer: Elliot Ness
Játékidő: 54:24
Stílus: progressive rock
Értékelés: 9.5/10
Az 1999-es „Raingods With Zippos” az 1989-es bemutatkozó, a „Vigil in a Wilderness of Mirrors” mellett Fish szólókarrierjének csúcsán áll. A amúgy kiváló előd, a „Sunsets on Empire” (1997) sajnos anyagi veszteséget hozott, és a saját kiadó, a Dick Brothers is megszűnt, így Fish rövid időre a Roadrunner Recordshoz szerződött, amely egyébként leginkább a heavy metal előadókkal való együttműködéséről ismert.
A „Raingods with Zippos” hangszerelésében és hangulatában jócskán eltért az elődjétől, de Fish itt is együtt dolgozott a mára már kultikus, ha nem egyenesen híres gitáros/énekes/producerrel, Steven Wilsonnal (Porcupine Tree). Ő ezúttal nem a producerséggel és nem is a dalszerzéssel járult hozzá az anyaghoz, néhány gitáros szívességet azért tett. A billentyűket Fish „régi ismerőse”, Mickey Simmonds kezelte, a neves alkalmi billentyűs, aki Fish mellett leggyakrabban más progrock-ikonokkal, például a Camellel, a Renaissance-szal és Mike Oldfielddel, valamint különféle pop-rock nevekkel, élükön Paul Younggal és Art Garfunkellel dolgozott. Ezen az albumon bukkant fel először Fish hosszú évekig állandó basszusgitárosa, Steve Wantsis is, aki egyike azon keveseknek, akik több mint egy évtized után is hűek maradtak hozzá.
A „Raingods with Zippos” hangzásvilágát éteribb és érezhetően finomabb ambient jellege határozta meg, szemben a sötétebb és keményebb előddel, amelyen Wilson Porcupine Tree-jének hatásai is kihallatszottak. Ezúttal sokkal személyesebb projektről volt szó, rengeteg melankolikus és álmodozó pillanattal, ami azonban korántsem jelentette azt, hogy hiányoztak volna róla az epikus-drámai énekteljesítmények, a komplex hangszerelések, a szokatlan ritmusváltások és a súlyos gitárbetétek.
A nyitó „Tumbledown” máris ügyesen előrevetíti a „Raingods With Zippos” ambient lüktetését: a hosszabb, finom zongorás bevezetőt drámai rész követi, ahol Fish mellett többször is remek kísérő vokálharmóniák szólalnak meg, az egészet pedig erőteljes gitárfrázisok és sokféle szintetizátortextúra támogatja meg. A refrén kiváló, és sokáig megmarad az ember fejében. A szórakoztató „Mission Statement”, ahol ismét az elragadó női kísérővokálok lepnek meg, enyhe funk és blues hangzáselemeket tartalmaz, miközben Fish a rá jellemző, kaméleonszerűen színes előadásmódját hozza.
Az „Incomplete” melankolikus, vonósokkal fűszerezett ballada, amelyben Fish mellett Elisabeth Troy Antwi énekel főszólamot. Ő sok évvel később kísérővokalistaként Fish „A Feast of Consequences” (2013) albumán is közreműködött. A szokatlan énekduett nagyszerűen sikerült, még ha nem is lett belőle a „Don’t Give Up” új változata. A „Tilted Cross” újabb ballada, ezúttal kifejezetten akusztikus irányú, és megint nem hiányoznak belőle a kellemes női kísérővokálok. Az ember e ponton azt gondolhatná, hogy Fish az érett korba lépve túlságosan szentimentálissá vált, de nincs így. Jön ugyanis a „Faith Healer”, Fish pályájának egyik ritka feldolgozása, az eredeti a The Sensational Alex Harvey Bandé. Progrockos és egyben kifejezetten keményebb köntösben egyszerűen remekül szól, Fish pedig az album egyik leglátványosabb énekprodukcióját nyújtja benne. A csodás, kissé kelta hangulatú „Rites of Passage”, ahol gazdag szimfonikus hangszerelések uralkodnak, és Fish ismét gyászoló alakot ölt, afféle csend a záró „vihar” előtt.
Ezt a „vihart”, egyben az album csúcspontját a közel huszonöt perces epikus szvit, a „Plague of Ghosts” jelenti, amely hat egymással összefüggő dalra oszlik, bár egyben is fel lehetett volna venni. A skót énekes-kaméleon ezzel egy rövid időre egykori Marillion-cimboráit is sikerült árnyékba borítania. Ennek az epikus kalandnak minden szakasza, amelyben egyebek mellett egy közeli találkozás is helyet kap a „csokibékákkal”, önálló fejezetet alkot, a csúcspont a „Raingods Dancing”, amelyet az album ambient fénypontjának lehet nyilvánítani. Itt a billentyűkkel előállított ritmikus szekvenciák és elektronikus minták színes használata hallható, ami magától értetődően Fish énekesi példaképének, Peter Gabrielnek néhány akkori alkotását juttatja eszünkbe.
A skót progresszívrock-veterán a „Raingods With Zippos” albummal szólókarrierje egyik legragyogóbb gyöngyszemét alkotta meg, így még ma is nagyon büszke lehet rá. Az album teljesen Fish hagyományos, még a Marillionos időkből hozzá hű rajongóinak ízlése szerint készült, és rövid időre művészileg beárnyékolta a Marilliont, ami azóta sem ismétlődött meg. Mindazok, akik duzzogtak amiatt, hogy addig nem sikerült olyan szólólemezt készítenie, amely a Marillionos múltja szintjén állt volna, ekkor végleg elhallgattak, Fish pedig a 20. század vége előtt közvetlenül végleg beférkőzött a szóló progrockos előadók „első ligájába”.
szerző: Peter Podbrežnik
dalok listája:
1. Tumbledown
2. Mission Statement
3. Incomplete
4. Tilted Cross
5. Faith Healer
6. Rites of Passage
7. Plague of Ghosts: (I) Old Haunts
8. Plague of Ghosts: (II) Digging Deep
9. Plague of Ghosts: (III) Chocolate Frogs
10. Plague of Ghosts: (IV) Waving at Stars
11. Plague of Ghosts: (V) Raingods Dancing
12. Plague of Ghosts: (VI) Wake-Up Call (Make it Happen)
zenészek:
Fish (Derek W. Dick) – ének
Steven Wilson – gitár (1,5,7,8,9,10,11 és 12. dal)
Bruce Watson -gitár (1 és 2), mandolin (3)
Robin Boult – gitár (2,3,4 és 5)
Till Paulmann – gitár (2)
Phil Grieve – gitár (5)
Steve Vantsis – basszusgitár (1,2,5,6,7,8,9,10,11 és 12), nagybőgő (3 és 4)
Tony Turrell – billentyűs hangszerek (1,5,7,8,9,10,11 és 12). zongora (2), orgona (2), harmónium (3 és 4), szintetizátor (4), programozás (7,8,9,10,11 és 12), vonósaranzsálás (5), samplerek (7,8,9,10,11 és 12)
Mickey Simmonds – billentyűs hangszerek (5 és 6), zongora (1), programozás (6)
Dave Stewart – dob (1,2,4,5,6,7,8,9,10,11 és 12)
Davey Crichton – hegedű (5), furulya (4), vonósaranzsálás (3,5,6,7,8,9,10,11 és 12)
Dave Haswell – ütőhangszerek
Elisabeth Antwi – ének (3), kísérővokál (1)
Nicola King – kísérővokál (2,4,7,8,9,10,11 és 12)
Tony King – kísérővokál (2,7,8,9,10,11 és 12)
Mo Warden – beszélt hang a dal végén (12)
Mark Daghorn – programozás (7,8,9,10,11 és 12)
Elliot Ness – vonósaranzsálás (3,5 és 6), samplerek (7,8,9,10,11 és 12)
