Megjelenés: 1981
Kiadó: Arista
Produkció: Pierre Moerlen
Játékidő: 38:15
Stílus: jazz rock fusion/progresszív rock
Pontszám: 7.5/10
A „Leave It Open” című lemezzel a francia dobos nagymester, Pierre Moerlen folytatta jazz rock fusion víziójának kibontakoztatását, amelynek megálmodását „réges-régen”, 1976-ban kezdte a Gong-klasszikus „Shamal”-lal. A Moerlen-féle Gong ebben a korszakban sokféle ütőhangszerre épült, élen a vibrafonnal és a gongokkal, a hangsúly pedig a kalapácsszerű dobverők használatán volt. A hatalmas ritmusszekciót dallamos basszusvonalakkal egészítette ki Moerlen régi cimborája, Hansford Rowe. Fontos szerepet kaptak a kiváló gitáros, Bon Lozaga gitárvariációi is, aki gyakran az egyetlen igazi rockos elem volt Moerlen jazzfusionös-ambientes tájain.
A „Leave It Open” volt az egyetlen Moerlen-féle Gong-album, amelynek címadó remekművén vendégként az amerikai jazz-szaxofonos, Charlie Mariano is játszott. Mariano leginkább a Charles Mingusszal való együttműködéséről volt ismert, de dolgozott a holland progrockos obskúrusokkal, a Supersisterrel is.
A „Leave It Open” központi helyét az epikus címadó darab foglalja el, amely számos eklektikus elemet vonultat fel a dallamos jazz rock fusionből, a progresszív rockból és az ambient zenéből. Messze ez a legérdekesebb szerzemény az egész albumon, és teljesen el is nyomja a többi kompozíciót – ez a lemez fő problémája, amely amúgy egészen rendes teljesítmény. Sok helyen érezhetők Mike Oldfield különféle hangzásbeli hatásai, akivel Moerlen akkoriban sokat dolgozott, mint Oldfield koncertzenekarának tagja.
A szintetikus textúrákra épülő ütőhangszeres mulatság, a „How Much Better It Has Become” nem hagy mély nyomot, azon kívül, hogy jól hallatszik: a zenekar nagyon élvezte a szintetizátoros basszussal, a polymoogal és a vibrafonnal való kísérletezést. Érdekesebbre sikerült az „I Woke Up This Morning Felt Like Playing Guitar”, amelyet színes szaxofonaranzsmanok és eklektikus gitárvariációk hatnak át. Főleg azért emelkedik ki, mert van benne valami a klasszikus Gong fúvós bájából, hiszen Mariano szaxofonjátéka hasonló megközelítést követett, mint Didier Malherbe-é.
Az „It’s About Time” Rowe változatos basszusgitár-szólójával indul, aztán funkos ritmusok és pajkos szaxofonaranzsmanok veszik át az uralmat. A „Stok Stok Stok Sto-Gak” című, hawaii pihenésre való ambient darabban Lozaga lenyűgöző gitárszólója áll a középpontban. Az „Adrien”, amelyet Pierre fiának, Adriennek ajánlott, a záró vibrafonos gyászének: tarka hangzású, sokféle ütőhangszeres színekkel, klasszikus, éteri hangulatú, ambient stílusban.
A „Leave It Open” nem a Moerlen-féle Gong története legújító szellemű pillanata volt, de leginkább a címadó remekmű érdeme, hogy Pierre zenei hagyatékának rajongói kellemes emlékekkel gondolnak rá vissza. A „Leave It Open” után a Moerlen-féle Gong hosszú szünetet tartott, mielőtt 1986-ban felvette a „Breakthrough” című albumot, amelyen svéd zenészek játszottak a Tribute zenekarból, és amelyet a mai napig kissé vitatottnak tartanak, mert hangszeres jellege ellenére a szcientológia ihlette.
Szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Leave It Open (17:19)
2. How Much Better It Has Become (3:23)
3. I Woke Up That Morning Felt Like Playing Guitar (3:33)
4. It’s About Time (6:06)
5. Stok Stok Stok Sto-Gak (4:09)
6. Adrien (3:45)
Pierre Moerlen’s Gong:
Pierre Moerlen – dob, ütőhangszerek, polymoog (1,2), billentyűk (3-6), basszusszintetizátor & ritmusgitár (3), gong (6), producer
Bon Lozaga – gitár (1,3,5)
Hansford Rowe – basszusgitár, ritmusgitár és ének (4)
Francois Causse – dob és ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Brian Holloway – ritmusgitár (2)
Charlie Mariano – szoprán szaxofon (1,3,4)
Demelza Val Baker – konga (1)
