Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Newman
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 55:25
Értékelés: 3.5/5
Ha van valaki, akkor Steve Nweman és zenekara, a Nemwan biztosan azok közé a túlélő lovagok közé tartozik, akik a brit AOR-történet frontján még állják a sarat: megbízható művészi tartásukkal mindig vitathatatlanul magas minőséget tesznek le az asztalra.
A srác művészileg a csúcson van, és a dalszerzői formáját továbbra is remekül tartja. Még a két év alatt is, amennyire a „The Elegance Machine” elkészítéséhez szüksége volt. Az kiváló elődöt, a „Sirens”-t követően ez minden bizonnyal a legnehezebb feladat: még jobb albumot csinálni a különben is kiváló előzőnél, vagy legalább ugyanazt a színvonalat hozni. Newmannek az utóbbi mindenképp sikerült. Az új dalok szerzője ezúttal is Steve Newman, kivéve a Halót, amely Paul Boyle-lal közös munka.
A „The Elegance Machine” legalábbis a bevezetőben igyekszik komor lemez lenni. Ez elég nehéz feladat, ha a produkcióban a nyolcvanas évek szintetizátoros sminkjét használod. Steve Newman nem sokat tökörészik ezen, és kompromisszumok nélkül vág bele a sötétségbe már a nyitó The Suit (Skyscraper) című dallal, amelyben szándékosan torokhangú, érdes énekstílust választ. A számot a középszerűség fölé egy markáns nyitó gitárriff emeli, míg az éneken hallatszik, hogy Steve a torokhanggal túlzásba esve nem hozza azt az énekerőt, amelyhez tiszta hanggal szokhattunk. Ez az új lemez egyik kisebb mínusza. A lemez lendületes kezdését amúgy sem lehet hibáztatni, a címadó dal pedig magasabb szintre emeli, hiszen az aranzsákba intenzívebben bekapcsolódnak a vokális kórusharmóniák is, amelyekkel Steve Newman fő vokálját kísérik. Ez hatásosan teremti meg a hangulatot, és hozza az AOR-ban kívánatos, sőt kötelező pompát és bombasztot. A harmadik szám pedig a lemez egyik legerősebb refrénjét hozza az elsőrangú AOR-kincstárból. Ez a Dont’ Stay Lonely, amely egyenesen a brit AOR nyolcvanas évekbeli aranykorába repít vissza.
A folytatásban is akad az albumon néhány kiváló szerzemény a brit melodikus rock hagyományának legnemesebb vonulatából. A vezérgitár-futamoktól a refrének magas zenei hozamáig minden megvan. A hangulat fokozása a versszak–refrén váltásokon át optimalizált, Steve Newman pedig dalszerzőként ismét bizonyít, ha a már kipróbált frázisok újracsomagolásáról van szó, amelyeket az AOR szigorúan körülhatárolt, sablonos kincstára kínál. A dallamok ismerősen csengenek, mégis egyszer több gyújtanak. Bár az album kínál olyan pillanatokat is, amelyek kissé túl generikusra sikerülnek, mint a Pretender Surrender refrénje, vagy az album végén a teljesen felesleges zongoraballada, a Scars. Egyébként viszont többnyire (és ez számít!) kiváló szerzeményeket találsz rajta, amelyek főleg a refrénekben ügyesen markolnak bele a bombasztba. A cél hatékonyan teljesült! Ilyen dal a Confess, a Prayer for the Apollo, a She Walks in Silence vagy a One Good Reason, amely hasonló ébresztő erővel bír, mint az említett Don’t Stay Lonely.
Steve Newmannel ezúttal is a stúdióban dolgozott gondtalan és elválaszthatatlan társa, Rob McEwen, aki így már a Newman 8. stúdióalbumán játszotta a dobokat. A kísérővokálokat Geoff Wootton (a The Suit, a One Good Reason és a Halo című dalokban), valamint Mark Thompson-Smith (Praying Mantis) szolgáltatta, aki Steve Newmannel a közös projektjükben, a Big Lifeban is együtt dolgozott (Illuminate, Send Us Salvation és Pretender Surrender).
A „The Elegance Machine” tehát egészében véve Steve Newman új, kiemelkedően jó stúdióalbuma, amely az elődje, a „Sirens” színvonalával nem képes teljesen felvenni a versenyt. A dalok többsége viszont megőrzi a brit szakma tipikus AOR-os fennköltségét a jellegzetes csipetnyi melankóliával, és bizonyítja, hogy Newman megtartotta a kreatív ihletét, és kielégítően át is mentette az új lemezre.
Felállás
Produkció
Steve Newman
Számlista
1. The Suit (Skyscraper)
2. The Elegance Machine
3. Don’t Stay Lonely
4. Illuminate
5. Confess
6. Halo
7. Prayer For Apollo
8. She Walks In Silence
9. One Good Reason
10. Pretender Surrender
11. Send Us Salvation
12. Scars
