Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Galahad
Kiadó: Oskar
Megjelenés: 2015
Játékidő: 93:25
Értékelés: 4.5/5
A neoprogresszív Galahad 2015-ben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját, amit többek között a „Solidarity – Live in Konin” című dupla koncertalbum kiadásával tettek emlékezetessé. Az anyag a lengyelországi Koninban készült, és ez nem véletlen, hiszen a lengyelek a kultikus brit neoprogosok legfanatikusabb és leghangosabb hívei közé tartoznak. A Galahad ezen az estén remek formában volt, ebben pedig a karizmatikus énekes, Stuart Nicholson érdeme a legnagyobb: ő 1985 óta az egyetlen állandó tag a zenekarban, ha nem számítjuk Roy Keyworth gitárost. Utóbbi 1998-ban mindössze néhány hónapra távozott a bandából, és már a következő évben visszatért.
A két eredeti tag a mai napig kulcsszerepet játszik a jellegzetes Galahad-hangzás felépítésében, Dean Baker billentyűs pedig sokat tett azért, hogy a zenekar hangzása a 21. században frissüljön: az újabb lemezeken elektronikus zenei elemek, illetve trance-szekvenciák is megjelentek, és ezeket meglepően jól olvasztották össze a progresszív rockhoz való ütősebb hozzáállásukkal. Így a hangzásuk sokkal felismerhetőbb lett a rokon zenekarokéhoz képest. A banda egyébként az egész koncertfelvételen magabiztosan „sétál” végig a pályafutása különböző korszakain, néhol váratlan improvizációs meglepetésekkel is szolgálva, például az „Empires Never Last” középső részében, ahová egy rövid jazzes betétet csempésznek.
A felvétel egyik csúcspontja kétségkívül a 13 perces „Sleepers”, amely grandiózus szimfonikus hangszereléseivel, őrült ritmusváltásaival és metálos gitárpasszázsaival talán az eddigi életmű legkidolgozottabb darabja, és amit egyszerűen el kellett játszaniuk, ha meg akarták nyugtatni a hangoskodó lengyel megszállottakat. Nicholson éneke, amelyen a színpadon sem nyomot hagytak az évek, végig kiváló, külön dicséretet érdemel, főleg a „This Life Could Be My Last” hihetetlenül átélt előadásával.
Ez a dupla koncertteljesítmény minden neoprog-rajongót lenyűgöz majd, hiszen nagyon jól összefoglalja a Galahad történetének kulcsfejezeteit, az egyes számok között pedig tisztán hallható a zenekar hangzásbeli fejlődése az évek során. Míg például a „Painted Lady” a nyolcvanas évek ősi neoprogját idézi, az újabb művek előadásai, főleg az „Empires Never Last” (2007) című albumról valók, azt az időszakot mutatják, amikor a Galahad elkezdett progresszív metál elemekkel foglalkozni, zenéje pedig sokkal ütősebbé és sötétebbé vált. A koncertet a Galahad legkedveltebb dalával, a „Seize The Day”-jel zárja, amely egyben a modern, trance-szekvenciákkal átszőtt stílus tökéletes bemutatója.
A „Solidarity – Live in Konin” kötelező darab minden Galahad-rajongónak, hiszen ragyogó koncertkép a zenekar működéséről és munkásságáról, egyben méltó megemlékezés a harmincéves jubileumról. Néhányan talán hiányolni fogják a korai időszak további dalait, például a „Richelieu’s Prayer”-t, de az egyes számok annyira jól szólnak, hogy a Galahad „őskorából” származó darabokat igazából nem is lehet hiányolni.
Felállás
Stuart Nicholson – ének
Roy Keyworth – gitár
Spencer Luckman – dob
Mark Spencer – basszusgitár
Dean Baker – billentyűs hangszerek
Produkció
Karl Groom
Számlista
CD1
1. Salvation I – Overture
2. Salvation II – Judgement Day
3. Guardian Angel
4. Empires Never Last
5. Secret Kingdoms..
6. ..And Secret Worlds
7. Singularity
CD2
1. Beyond the Barbed Wire
2. This Life Could Be My Last
3. Sleepers
4. Guardian Angel – Reprise
5. Painted Lady
6. Seize the Day
DVD
1. Salvation I – Overture
2. Salvation II – Judgement Day
3. Guardian Angel
4. Empires Never Last
5. Secret Kingdoms..
6. ..And Secret Worlds
7. Singularity
8. Beyond the Barbed Wire
9. This Life Could Be My Last
10. Sleepers
11. Guardian Angel – Reprise
12. Painted Lady
13. Seize the Day
