Kiadó: Century Media Records
Produkció: Chris „Zeuss” Harris
Megjelenés: 2015.10.02.
Az album hossza: 64.23 perc
Stílus: Art Metal
A Queensryche visszatért második stúdióalbumával azután, hogy a zenekar hajótörést szenvedett az eredeti énekesével, Geoff Tate-tel vívott kínos szétválás idején. Elődjével, a „Queensryche” című lemezzel, vagyis az első Tate nélküli albummal a Queensryche csaknem húsz év után végre újra lélegzethez jutott. Lélegzethez jutott a szó igazi értelmében vett összhang jegyében. Végre megszabadultak a diktátortól, aki megszabta, milyen zenei irányt kövessenek. A „Queensryche” album ezért teljes visszatérés volt a nyolcvanas évekhez. Kompatibilis volt a nyolcvanas évek összes lemezével. Vagyis visszatérés a régi stílushoz. A zenekar rajongói, akik a „Promised Land” (1994) óta sehogy sem kapták meg azt az albumot, amilyet vártak és elképzeltek, végre megkapták, amire vágytak.
A „Queensryche” albumon talán némileg zavaró volt a felismerés, hogy rendkívül rövid lemez: nagyjából 35 perc a játékideje. Elsősorban óvatos album volt. Olyan, ami a zenekart ért változások után született. A banda ezért bevált motívumokat és fordulatokat használt, tudván, hogy ezek beindítják a rajongókat, akik azt a hangzást és stílust követelték, amit a Queensryche a nyolcvanas években művelt. Meg is kapták. Nagyon jó lemez volt.
A „Condition Human” folytatja az elődje útját, és játékidejét tekintve majdnem kétszer olyan hosszú. A zenekar, amelyet Todd La Torre énekesként való megérkezése teljesen újjáélesztett, még attól az ötlettől is elállt, hogy a mai napig Michael Wilton poros archív fiókjaiban heverő régi ötleteket használjon fel. A banda az elmúlt két évben hirtelen annyi alkotói ihletet talált, hogy végül teljesen friss saját anyagot állított össze. Az új Queensryche-lemez még izgalmasabb folytatása az elődjén elkezdett történetnek. Érezhetően progresszívebb, ötletekben gazdagabb, így zenei művészi szempontból egyértelműen kihívóbb.
A dalok csapatmunkában születtek. Több szerző csiszolta az anyagot. Az album hordozza azt a felismerhető, szinte egyedi karizmát, amiről minden klasszikus Queensryche-lemezt megismerni. Ha összeveted a többivel, tulajdonképpen közvetlenül az „Operation: Mindcrime” után kellett volna megszületnie. A hangulat többnyire kifejezetten sötét (Guardian, Toxic Remedy), a „drámaszínház” pontot az i-re pedig a modern produkció teszi fel. Nem kevés olyan pillanat van, amely élesen az „Operation: Mindcrime” idejére utal, ahol viszont a dalok a klasszikus, ósdi amerikai speed metal módján épülnek fel, ott az új ötletek egészen a legkorábbi időszakig, a „Warning” albumig nyúlnak vissza. A „Condition Human” ötletekben rendkívül sokszínű album. A dalok refrénjeiben crescendo húzódik, amelyet általában kísérővokálok tesznek még harmonikusabbá. A zenekar az új albumra nagyobb mértékben szamplereket, sőt programozott loopokat is hozzáad a hangulat elmélyítésére, a dalok pedig ezeken a helyeken a progresszív elemmel gazdagodnak (itt az „Operation: Mindcrime” felé kacsintanak; a kiváló Hellfire szerkezetében sok mindenben a Sister Mary Suite-ra emlékeztet, csak sokkal tüskésebb). A középső hangszeres részeket ismét több mint mesteri módon használják ki hangulati fordulatokra.
A zenekar nagyítóval vizsgálva alkotta a dalokat, és az apró részleteket is csiszolta. Rövid idő alatt a Queensryche valóban kiváló albumot hozott létre, amelyen nem találsz gyenge pontot. La Torre kivételes az éneklésben. A hangmagasság és az erő, amit felvonultat, extrém, vetekszik John Cyriisével (Agent Steel) vagy Midnightéval (Crimson Glory). A Queensryche ezzel az albummal nem tért vissza a pelenkás korba, nem másolgat óvatosan a már bevált, korábban megfogalmazott ötletekből. Olyan lemezt tett le az asztalra, amelynek az „Operation: Mindcrime” után kellett volna megszületnie. Vagyis olyat, amelyben nincs egy szemernyi popelem sem, ahogyan az az „Empire” albumon még érezhető. A „Condition Human” tehát frissen megihletett album, amely tetőtől talpig 100%-ban a klasszikus amerikai iskola heavy metaljának hódol. A zenekar az evolúciója során kifejlesztett, felismerhető és sajátos művészi vonásához híven progresszív felhangja is van, ettől más és különleges, de mindenben maradéktalanul queensrychés.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 8.5 / 10
Dallista:
01. Arrow Of Time
02. Guardian
03. Hellfire
04. Toxic Remedy
05. Selfish Lives
06. Eye9
07. Bulletproof
08. Hourglass
09. Just Us
10. All There Was
11. The Aftermath
12. Condition Hüman
Felállás:
Todd La Torre – ének
Michael Wilton – gitár
Parker Lundgren – gitár
Eddie Jackson – basszusgitár, kísérővokál
Scott Rockenfield – dob
