Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: NeSeBat
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2015
Pontszám: 4/5
A NeSeBat 2011 óta létező alternatív rock banda, tagjai különböző zenei közegekből érkeznek, őket pedig a szlovén alternatív rock underground köti össze olyan formációkkal, mint a Buldogi, a Crazed Farmers, a 2227, a Rhythm Thieves, az It’s Not For Sale és a Komakino.
A kvartettről nagy vonalakban elmondható, hogy a fent említett zenekarok zenei megnyilvánulásainak afféle csúcspontja. Ezért szinte felesleges megjegyezni, hogy a banda már kiindulásként is felismerhető zenei nyelvre tud építeni. Bár zenei forradalmat nem hirdetnek, hiszen megmaradnak a kijelölt műfaji keretek között, a triviális, gyorsan befogadható punkrock, vagy inkább megtépázott, lerongyolt rock’n’roll talaján, ennek a lemeznek a hitelességének kulcsa az anyaghoz való szívből jövő hozzáállás. A hangulati képek komoran tekintenek a világra: minden csupán illúzió egy szép jelenről, amelyben a félelem és az abszolút kontroll vezénylete alatt magunkat csapjuk be, miközben egy maroknyi elit uralma a tömeg felett – így vagy úgy – már 2000 éve a tömeg saját vállán nyugszik.
A NeSeBat tömören, merészen, csípősen, olykor arrogánsan szól, de a dalok „lágyabb” részeiben a pillanatnyi hangulatot hatékonyan át tudja fordítani, ezzel megbillentve az album dinamikáját, ami kifejezetten tetszetős. A vokál az egyszerű, kiszámítható frázisokból építkező zenei háttér előtt az album hangi benyomásainak fő forrásaként működik a hallgató felé. Hol szándékosan orrhangon átható, pszichopatán skizofrén, sőt kábán bebiztosított, hol (szándékosan) „disszonánsan hiányzik”, ugyanakkor hihetetlenül átütő, és ami a lényeg: a lázadó jelszavak és idézetek elővezetésében karizmatikus és meggyőző. A NeSeBat tehát a saját zenei esszenciájának közvetítéséhez nyúl.
Motívumokban is elég változatos az album tizenhárom dalával ahhoz, hogy végig lekösse a hallgatót, és szórakoztassa. A cinizmus és a melankolikus, sötét kilátások keveréke zeneileg már-már közmondásosan jellemző a szlovén alternatív szféra hozzáállására. Hogy a zeneiségből véletlenül se legyen túl sok, a NeSeBat szándékos disszonanciával is gondoskodik, többek között „becsempészett” extra akkordokkal, amelyeket az iskolai skálák egyáltalán nem tűrnek el.
Az album megőrzi az élő hangzást: a banda az album nagy részét a stúdióban, koncertszerűen játszotta fel, és ez nagy plusz, mert hitelességet és őszinteséget visz a lemezbe. Az egyetlen extra ékesség, vagyis „bónuszkísérlet” a hegedű bevonása. Ez a gitárok üreges morgása mellett még egy csipetnyi pszichedelikát is hoz (My Personal Recession), ami nyugodtan nevezhető „sikeres küldetésnek”.
Ahogy mondtuk: az egyértelmű zenei víziót és komoly tapasztalati hátteret felvonultató kvartett hatékonyan sűríti ezt a látásmódot tizenhárom, kézzelfogható zenei tartalmú dalba, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy az „On Nesebat Pas Dans L’Espoir Du Succés” az idei év egyik legérdekesebb lemeze a szlovén alternatív rock underground berkein belül.
Felállás
Marko Arnold – ének, gitár
Tomaž Drozg – gitár
Robert Vrtovšek „Maček” – ének, basszusgitár
Tina Jenko – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Srečko Meh – hegedű
Produkció
Franci Rainer
Dalok
1. The Killer
2. Niemals
3. Those Ordinary Days
4. Deliverance
5. Reply All
6. HC Blues
7. Hey Little Mary
8. Silence (Brains in Pain)
9. State of Mind
10. Felt
11. Going Down?
12. As Wolf to Wolf
13. My Personal Recession
