The Isle of Dogs
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Osta Love
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2015
Játékidő: 43:50
Pontszám: 4/5
A „The Isle of Dogs” a berlini progresszív rock/pszichedelikus Osta Love második stúdióalbuma, amellyel a zenekar először az elsősorban jó fogadtatásban részesült „Good Morning Dystopia” (2013) című debütálással hívta fel magára a figyelmet. A fiatal német csapat zenei ihletét a kísérletező nagyoktól meríti, élükön a Pink Floyddal és a Porcupine Tree-vel (olykor a Genesisszel is, de jóval kisebb mértékben). Hangzáskollázsukra jellemzők a kiszámíthatatlan tempóváltások, az agyafúrt gitárfrázisok, az éteri fűszerezésű szimfonikus hangszerelések és a pszichedelikus színezetű ének. A szövegek gyakran eszképista hangvételűek, és tükröt tartanak a modern társadalom ürességének. Hangszeres szempontból az Osta Love, amely többnyire a sötétebb ambient felé hajlik, az új generáció legjobb progresszív rockzenekaraival is összemérhető, hiszen a kompozíciók többsége igazi drámát tud teremteni, számos háborgó pillanattal.
A magabiztos németek főként a szimfonikus hangzást és a pszichedelikát ötvözik, olykor pedig ritmikailag eklektikus módon a jazz néhány finomságával is eljátszanak. Az Osta Love egyetlen valamivel gyengébb eleme – a nagyon jó vokális harmóniák ellenére – Tobias Geberth gitáros pszichedelikus színezetű éneke, akinek gyakran gondot okoz a német akcentus leplezése. Ha teljesen megszabadulna a kiejtésétől, az énekhangja kifejezetten érdekes lehetne, hiszen néha kicsit Trevor Hornra emlékeztet (ex-The Buggles, Yes). Geberth gitározásában egyébként két fő példaképe, Steve Hackett és David Gilmour hatása érezhető, bár még egy kicsit több finomságra lesz szüksége ahhoz, hogy valóban számon lehessen kérni az összehasonlítást e két gitárlegendával.
A „The Isle of Dogs” mindenképpen izgalmas pszichedelikus kalandot kínál az eklektikus art rock minden rajongójának, akik a hetvenes évek klasszikusaiból merítenek ihletet. A viszonylag átlagos nyitó- és egyben címadó dal után az Osta Love a rendkívül érdekes „Down to the River”-rel lep meg, amelyben drámai harmóniákkal és néhány szimfonikus pillanattal villogtatnak, és ez a Genesis és a Porcupine Tree legtöbb rajongójának tetszeni fog. A „The Sea” epikus hangulattal és grandiózus vokális harmóniákkal van tele. A „Black Beacon Sound” és a mellotronos kaland, a „Green Hills Of Home” is retró beütésű, mintha a progresszív rock aranykorában készült volna. Az Osta Love tagjainak zenei tehetsége megkérdőjelezhetetlen, amit a 16 perces „Translucent Engineering” eposszal koronáznak meg, ez elsőrangú csemege minden proghullám-újjáélesztés iránt rajongónak.
Egy kis plusz rutinnal és minimális korrekciókkal – főleg az énekhangok terén – az Osta Love, amely a „The Isle of Dogs” című lemezzel kiváló alkotást tett le az asztalra, rengeteg mély pillanattal és minőségi produkcióval, a közeljövőben színvonalban felzárkózhat a modern progresszív rock elitjéhez. Az pedig biztos, hogy már most is az élvonalban van a brit progresszív rock aranykorából merítő új német zenekarok generációjában.
Felállás
Tobias Geberth – gitár, ének, billentyűk
Leon Ackermann – dob és ütőhangszerek
Oliver Nickel – basszusgitár
Marcel Sollorz – billentyűk, vokál
Producer
Tobias Geberth
Számlista
1. The Isle of Dogs
2. Down to the River
3. The Sea
4. Black Beacon Sound
5. Green Hills of Home
6. Moonshine at Midnight
7. Translucent Engineering