Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Kronika
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2016
Játékidő: 37:01
Értékelés: 3/5
A Kronika is azon rock’n’roll fiatalok közé tartozik, akik magabiztosan és bátran kitartanak a szlovén rockos szórakoztatóipari vidámpark színterén. A „Prepovedani sadovi” a zenekar második stúdióalbuma, amelyen a frankolovói fiúk továbbra is merészen, magabiztosan és ambiciózusan mutatják meg a zenei arcukat, folytatva az első nagylemezt, a „V napačnem letu” (2012) című albumot.
Stílusát tekintve azt mondhatnánk, hogy a Kronika alapvetően rock’n’roll formáció, és az új albumon is megtartja ezt a hangot. A két gitáros a blues ízeivel átszőtt, régimódi hard rock és heavy rock iskola iránt érez vonzalmat, ugyanakkor – főleg az éneknek (a hangszínnek) és a vokális dallamoknak (az előadásmódnak) köszönhetően – a Kronika újra és újra az alternatív rock világa felé húzódik.
A 10 dal bőséges ötletbeli változatosságot kínál. A rövid, odavágó és kellőképpen pimasz nyitó rúgdalózás, a Delirij után a Kronika jelzi, hogy „szerkesztésben is el tudják baszni”: az imént leírt nyitó áramlás és rockos közvetlenség ugyanis már a következő dalban, a Fukotožjében elvész a versszak és a refrén között kiválasztott motívumok kisebb-nagyobb inkompatibilitásának összerakosgatásában. Az album további részében több ilyen példa is akad, sőt, ezek vannak túlsúlyban.
Tetszik a zenekar bátorsága, hogy igyekszik megadni azt, amit a rock and roll egészséges lényege megkövetel. A vakmerőség és arrogancia megfelelő adagját csak a közvetlen, riffekre építő, bonyolítás nélküli hozzáállás tudja átadni, és ezzel az első lemezen még néha akadt a Kronikának egy kis gondja. Nem ismerem pontosan a zenekar elképzelését, de a jövőben nem lenne baj, ha az erőket nagyobb rockos dühre fordítanák, és mindkét gitár gyökeresebben fogná meg a riffeket a produkcióban, mert az az érzésem, hogy a zenekarnak a szerzéshez és az előadáshoz elég egy gitár. Pedig már a nyitó riff is emlékeztet rá, hogy az albumon két gitár van. A lemez elején hallani a klasszikus megosztást: a riff a jobb és a bal hangszóróra oszlik, ezt a két gitár hozza létre. A hang koncertszerűen élő és szerves. Hiteles és meleg. Peter Dekleva ebben kész ismeretlen mestere a szakmájának. Minden zenekarból az adott pillanatban kihozza kifejezőerejének hiteles lényegét.
A zenekar egy marék csípős gondolatot szór szét a költészetben és a versekben. Nem fukarkodik a „ragacsos perverziókkal” és a kísértésre tett utalásokkal sem, és ezt a rock’n’roll meg is követeli. Az éneknek több zenei változatosságot kellene kihoznia, és a hangszínt is jobban hozzá kellene igazítania a dalok formáján belüli különböző helyzetekhez (a szövegek mondanivalójával együtt). Néha az orrán át is kimegy a hang, ami az alternatív ízt mélyíti. Az ének sajnos kevéssé tűnik kifejezően mozgalmasnak, és az énekelt dallamvonalakban túlságosan uniform.
Az album összességében minőségi, és a zenekarnak büszkén és méltósággal kell bemutatnia a közönségnek a koncertszínpadokon. Karrierje második lépéseként megerősíti a zenekar státuszát, amely teljesen egyedül, továbbra is bátran küzdi előre magát a szlovén színtéren. Maradt még némi kifejezésbeli tartalék, de a zenekar a zenei tehetségek érésével a jövőben biztosan ápolni és építeni fogja azt a zenei dossziét, amelyet a „Prepovedani sadovi” album is megtart, illetve fenntart. Kívánjunk neki sok szerencsét és alkotói ihletet.
Felállás
Žan Kovačevič – ének
Rok Pinter – gitár
Lovro Lah – gitár,
Vid Verdev – basszusgitár
Davorin Ulipi – dob
Produkció
Peter Dekleva
Dallista
1. Delirij
2. Fukotožje
3. 21 Gramov
4. V bistvu smisla
5. Bluz II
6. Jaz
7. Tina
8. Mlin
9. Tihožitje
10. Svoboda
