Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Various Artists
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2015
Értékelés: 3.5/5
Mint minden évben, az elmúlt 15 évben is, megszületett idén is a „Klubski Maraton” alternatív rockos projekt zenei kísérletező-innovációs lüktetése, amellyel a mindannyiunk által szeretett Radio Študent kiadója szorgosan gyűjti a tapasztalatot végtelen útján, rendkívül merészen és kihívóan.
Az új válogatás merészségben és kihívásban sem marad el a korábbi évek hasonló összeállításaitól. Betekintést ad hat lelkes, ambiciózusan nekifeszülő zenekar zenei víziójába, akik e vízióval éppen elég szúrós izgalmat tudnak felmutatni ahhoz, hogy a szlovén alternatív rock underground új valósága ezen a korongon ne csak hogy észrevétlen ne maradjon, de meg se maradjon meghallatlanul.
Elég volt a bevezető „csicsergésből”, térjünk is rögtön a lényegre. 6 dal hat zenekartól, kettővel megszorozva, összesen 12 saját szerzemény. A rengeteg kemény matematika közben valószínűleg ti magatok is rájöttetek, hogy minden együttes két saját dalt tesz le erre a CD-re. Az nyitás várhatóan zajos, élő, garázsos. A HAY Void című számával. A dal alapját négy egyszerű akkord triviális sora adja, a háttérben „üres” vokálkórus visszhangzik, amely az előadásmód pszichotikus, skizofrén disszonanciájába van mártva, és így testesíti meg azt az érzést, amikor egy feneketlen mélységbe zuhansz. Ürességbe. Borús, enyhén bedrogozott hangulatú a Raw is, még több mocskot, egy kevés félhangos kinetikát és az alternatív rockos szúrós csipkelődés új, kielégítő adagját hozza egy olyan zenekartól, amely még keresi a saját szerzői személyi igazolványát. A leomlott-nyikorgó hangzásrugózás lavinaszerű masszát épít, és szorgalmasan tölti ki a hangkép térbeli lyukát, amely az egyszerűen felépített, ismétlődő frázisok miatt keletkezhetett volna.
A Haiku Garden érdekes alternatív rockos „bambik”, főleg a new wave gyökereire való szokatlan odafigyelésük miatt, mégpedig a darkos, vagyis a nyolcvanas évek post punkos hangzására. Idézd fel magadban a The Smiths vagy a The Cure kifacsart, régi vágású hangjait. A hangképet édeskés, de a vonalaiban disszonáns ének, valamint hangsúlyos, dallamos basszusmenet tölti ki. A gitárok félig tiszta, helyenként recsegő, egyszerű akkordmeneteknél maradnak, és egyszerű, egyhúros gitárdíszítő futamokba kanyarodnak, alkalmankénti húrnyújtásokkal és ennek nyomán hálás elcsavarodó dallami kitörési pontokkal. Az Until Then és a Homely egyaránt azt mutatja, hogy az együttes már az alapokban megtalálta azt a talajt, amelyre a zenei kifejezésmódját építi.
A MeduzaleM, a karsztvidéki alternatív rockos és kísérleti elmerülők tavaly adták ki önálló stúdió-bemutatkozójukat, és ezen rendkívül hatásosan mutatták be zenei karakterüket, amelyben bőven akad kutakodó önkívület, a szabadelvű jamre épülő, hamisítatlan egotrip-vibrációval. A két új számon is jelzik, hogy a daluk hosszúak maradnak. Újdonság az angolról szlovénre váltás. A zenekarnál továbbra is jólesik, hogy olyan zenei vonalakat csempésznek be, amelyek „leomlottan” fellazítják a kiszámítható zenei formátumot, és ettől egyúttal atonálisnak hatnak. Az ének ezeket kiegészítve követi őket. A spontaneitás és kiszámíthatatlanság pillanata megvan, de nincs optimalizálva, mert hiányzik belőle a nagyobb adag kísérletező sokkolás. Az alternatív rockos bugyborékolást ügyesen fűszerezi a többrétegű ritmikai kinetika is. Néha kissé zavaró, hogy az együttes ragaszkodik a 4/4-es fiókokhoz, ami azt jelenti, hogy a dalok egy hajszállal hosszabbak a kelleténél (vagy a motívumok aranzsmanilag még kihasználatlanok, ki hogyan nézi). De ne zárjuk le túl hamar a kérdést. Ez a zenekar biztosan meglepi majd a következő lemezével. A lényeg, hogy a MeduzaleM saját, eklektikus hangzást fejleszt, műfaji szempontból nehezen megfogható, olykor kaotikus és kisiklott, és ezzel a néhai Corkscrew-t idézi.
A Muzikačaka egyfajta indie D.I.Y. trip, amely mögött egyetlen név áll. Ez a haloze-i Sara Korošec neve, aki a Kužna nespečnost és a Konzumirat című dalok teljes hangzásvilágáért felel. A hangzás kicsavarása a szintetizálás régi iskolájának újkori fogásaival egyszerű, igénytelen zenei fülkéből indul. Ezen a díszleten át harapja át magát Sara az effektezett énekével, amely földönkívülien hat, mintha a „túlvilágról” érkezne, és így mélyíti az agyi-tripes élményt, amellyel nem nehéz megbirkózni Sara zenei víziójának és gondolati észlelésének kibernetikus ismétlődésén, amely egyszerűen szólva egyszerűen önálló.
A nevemnevem olyan zenekar, amelyből a kiugró noise-os mocskot semmiképp sem lehet kivenni. A zenekar teljesen gondtalanul, szabadon mozog, bonyolítás nélkül. A hangtájak felfedezése közben fanyar fúvós-implantokkal tölti ki a tájat, amelyek a hangkép kitöltését szolgálják, és nem kacsingatnak a jazz felé. A zenekar mindenképp érdekes zenei származéka a szlovén alternatív rockos undergroundnak. A költészet recitálókba van zárva, amelyek robotszerűen visszhangoznak az effektezett légkörben, mintha beprogramozott gépek diktálták volna őket a mesterséges intelligencia öntudatra ébredésének küszöbén. A költemények üzenete szatirikus paródia a neoliberális rend tévedéseiről, és tökéletesen szúrós. A 12 perces Mehanizem alge hosszúra nyújtott jamelős hajcihője viszont túlzás, és a hallgatót legfeljebb fárasztja: a dal üzenetének lényege ugyanis már jóval korábban kiderül. Javaslom tehát az aranzsmanok megrövidítését. Kivéve, ha a zenekar valami csoda folytán a RIO/avant prog rock nyoma felé kezdene fejlődni, aminek az esélye viszont gyakorlatilag nulla.
A Persons From Porlock a Coffee Capital és a Memories Are Lo-Fi dalokkal érdekes rockos pszichedelikus pillanatokat ötvöz garázsos csengéssel; az egész dolog merészen organikus, régi iskolás hangzási fintorokat idéz a korai hetvenes évek világából, ennek ellenére az alternatív rockos tartás premisszája leplezetlen marad. A zenekar a frázisokban kifejezetten stonerosan bedrogozott. A pszichedelikusan elidegenedett, sőt, bedrogozott ének hangja rendkívül tetszetős és kielégítő. Vadul kiszámíthatatlan zenekar retro hangzásmódokkal, a modern zenélés szféráinak fülkéjébe zárva.
A Klubski Maraton 15 küldetése is teljes egészében sikerült. Még jól el is tud majd szórakoztatni. De komoly hallgatással kell hozzáállnod, hogy kicsikard a válogatást képviselő előadók önfejlődésének kiindulópontjait, különben hiába a fáradozás.
Számlista
1.KM15 – Popotnica (01:24)
2.HAY – Void (03:08)
3.Haiku Garden – Until Then (03:42)
4.MeduzaleM – Grmada src (05:46)
5.Muzikačaka – Kužna nespečnost (04:19)
6.nevemnevem – Konvoj ustavljen (02:42)
7.Persons From Porlock – Memories Are Lo-Fi (04:51)
8.MeduzaleM – Inercia Y Gravedad (08:49)
9.HAY – Raw (02:39)
10.Haiku Garden – Homely (04:27)
11.Persons From Porlock – Coffee Capital (05:04)
12.nevemnevem – Mehanizem alge (11:59)
13.Muzikačaka – Konzumirat (06:12)
