Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Stratovarius
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 54:23
Értékelés: 4/5
Réges-régen, még a Sonata Arctica, a Nightwish és a Children of Bodom előtt, a Stratovarius már büszkén járta a bolygót! A power metal finn megközelítésének bajnokai. A nyolcvanas évek közepe óta működő zenekar karrierje számos hullámhegyet és hullámvölgyet látott. Tekintve, hogy a Stratovarius az utóbbi években az alapító és eredeti tagok nélkül működik, egyenesen elképesztő, milyen hihetetlen sikerrel őrizték meg a zenekar fénykorának összes védjegyét, amikor még Timo Tolkki vezényelt a Stratovariusnál. Egyszerűen szólva: a Stratovariusnak zenei kifejezésmód tekintetében sikerült talpon maradnia és megmaradnia.
Matias Kupiainen érkezése a zenekar vezető gitárosaként továbbra is rendkívül fontos esemény a Stratovarius karrierjében. Az ő érkezésével a Stratovarius a víz fölött tudta tartani a fejét. Az újjászületés a „Polaris”, az „Elysium” és a „Nemesis” albumokkal indult el. A Stratovarius albumról albumra egyre jobb lett, így az új időkben újabb művészi megújulást él át.
Művészi értelemben ma már kivételes érettséget és kifejezésbeli finomságot értek el. A „Nemesis” ugyanis kiváló stúdióteljesítményt hozott, csordultig briliáns szerzeményekkel. Az „Eternal” megőrzi azt az inspiráltságot és frissességet, amely az érett években ragadt rá a zenekarra. A banda ismét jóval melegebb és organikusabb hangzással jelentkezett a Tolkkival készült lemezekhez képest, és helyenként ezúttal is él rendkívül hatásos, progresszíven megmetálosított részekkel, mint például a Rise Above It egyik megtörő átvezetése. Ez önmagában nem újdonság, mégis olyan elem, amellyel a zenekar ismét nagyon hatásosan dobja fel a dalok alapjául szolgáló, közismerten kiszámítható power metalos sablont. A banda pályafutása során most él a legtöbbet kísérő harmóniákkal (kórusének) a refrénekben. A bombasztikusság ezért az albumon még hangsúlyosabb. A Stratovarius ugyanis ismét kivételesen fülbemászó refrénekkel állt elő (Lost Saga, Man in the Mirror, Feeding the Fire, Shine in the Dark). Ez egy újabb album, ahol a zenekar nem titkolja, hogy kacérkodik a programozott mintákkal (a Man in the Mirror versszaka). Az albumot egy mini epikus szvit zárja Lost Saga címmel. Ez az összetettebben felépített, atmoszferikus fordulatokkal teli lezáró szerzemény az új lemez egyik csúcspontja.
Timo Kotipelto már nem feltétlenül tör a magasba, ahogy egykor tette Timo Tolkki zenekarbeli uralkodása idején. Új produkciójában érezhető, hogy az évek során a hangja mélyebb lett, és kissé „megvastagodott”. Az angol nyelv használatában is fejlődött: a versszakok éneklésekor a hangsúlyozás jóval helyesebb, mint a zenekar régi munkáin. Az albumnak különös báját ezúttal is a szuperszonikus szólók féktelen kereszttüzet vívó párbeszéde adja a billentyűk és a gitár között. A dalokból és az albumból ezúttal sem fogy ki a dinamit. Jellemzi őket a markáns dinamikai fejlődés: a hangulatok fokozatos építésétől, vagyis a versszaktól a refrén kreszcendójáig, a hajszálpontosan kicsiszolt „mid-eight” részekig, amelyek fontos építőkövei a dalokon belüli hangulatváltásoknak.
Az „Eternal” nem olyan sötét album, mint a remek előd, a „Nemesis” (2013). Megőrzi elődje minden erényét, és ami lényeges: a zenekar hangzásának és stílusának összes jellegzetes vonását – a teljesen újjászületett banda új időkben, új zenét ír és alkot, jobban, mint valaha.
Felállás
Timo Kotipelto – ének
Jens Johansson – billentyűk
Matias Kupiainen – gitár
Lauri Porra – basszusgitár
Rolf Pilve – dob
Produkció
Matias Kupiainen
Dalok listája
1. My Eternal Dream
2. Shine In the Dark
3. Rise Above It
4. Lost Without a Trace
5. Feeding the Fire
6. In My Line of Work
7. Man In The Mirror
8. Few Are Those
9. Fire In Your Eyes
10. Lost Saga
