Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Olfamož
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2015
Értékelés: 4/5
Az Olfamož Andrej Fon, a különleges zenei víziók embere. A „Hupam, da ste dobro” a második stúdióalbuma az Olfamož név alatt. A fickó végső soron afféle dalszerző-énekes. Az első lemezen a dolgok nagy részét egyedül bütykölte össze, az újon viszont egy egész zenei kollektíva csatlakozott hozzá, több mint tíz közreműködővel.
Mivel Andrej Fon alapvető vizionárius premisszája továbbra is a zenei kalandorkodás, amely nem ismer kereteket és korlátokat, vagyis egyetlen műfaji sablonba sem illeszkedik, hanem ügyesen kívül cirkál rajtuk, a rockkal szembenálló zenei különcségként vagy akár avantgárd gagyiként jellemezni túl enyhe.
Bár a zene gyakran szétesik a formáiban, és az egész kifejezetten idegesítően, kakofón módon hathat, mint az Anton Stres instrumentális részében (az albumon ebből bőven akad), Fon olyan zenészeket is bevont, akik a jazziskolából jönnek, és akiknek a zenei kísérletezés a legkevésbé sem idegen. A több hangszeren játszó és a vezető éneket is vivő Olfamožhoz ezen az albumon színes fúvós-vonós és ritmusszekció csatlakozik, amely a merész, expresszív kihívás változatos, odacsapott hangpalettájáról gondoskodik. „Brez olfagoža, olfamroža in olfanoža.”
Egy szaftos, meghatározhatatlan zenei történet terméke, különleges és egyedi album, ami ezzel a hozzáállással nem is volt nehéz. Az album többnyire a jazz, az avantgárd és az alternatív rockos gagyi elemeit ötvözi, és ezt a legtöbb esetben Andrej Fon szándékosan idegesítő (pont olyan, amilyennek egy ilyen zenénél lennie kell) vokális túlkapásai hozzák össze az egész lemezen. Ezt helyenként két énekesnő egészíti ki, akiknek a zenei különcség nem idegen, főleg Irena Tomažin, aki a záró Princ na belem kozlu című dalban a maga jellegzetes, afféle fekete jósnő-kitörését adja elő, amely valószínűleg egy klasszikus szalagra rögzített felvétel, mégis ízlésesen illeszkedik a dal lényegébe. Valójában zeneiségből egy fikarcnyi sincs. Az csak az album záró, rejtett tizenegyedik számában lopakodik be.
A szövegek gyakran az őrült fájdalmak összevisszaságának hatnak a felesleges információk tengerében, egy szép új világ elveszett egyénének szemszögéből, aki a logika teljes hiányának különcségében, mégis lucid, képzelgő fűszerezéssel, amelyben a (gyakran szándékosan fejre állított) szavakkal való tudatos játék uralkodik, tulajdonképpen sosem hagyja abba a szórakoztatást. Ez ugyanis Fon expresszionizmusának önálló, kézzelfogható zenei szubsztanciája. A költészetet folyamatosan kísérő hangszeres túlkapás végig afféle dísztakaróként működik, és hallgatás közben csak „másodlagosan” hat. Vagyis: az első, ami az albumon megüti a fület, Fon eszelős kiabálása és üvöltözése. Az album kiadványfüzetében Andrej Fon szikrázó elméjének képszerűségét a Makadamija és a nyitó Za v razrez szövege foglalja össze a legjobban. Fon jól „vezet” minket a történetekbe, a végükön pedig alaposan sokkol, felráz. Kitisztítja a fejet.
Bár az album java része teljes zenei formátlanság, az új lemez éppen a közreműködők zenei mesterségbeli tudásának remek összjátéka miatt abszolút továbblépés a stúdióbemutatkozáshoz képest. Fon a „Hupam, da ste dobro” albummal megerősíti egyedi, szerzői, önálló pózát a tökéletes különcségről, amely spontaneitásával és váratlan zenei húzásaival minden lépésnél pozitívan lepi meg a hallgatót. Nem kell vastag bőr hozzá, hogy az album a bőröd alá másszon. Csak az eszedet kell kikapcsolnod. Ami az új időkben nem egyszerű dolog, igaz? Röviden: Fontól a jövőben még több zenei kalandorkodást és pojácásan dekadens manőverezést várhatunk a megfoghatatlan zenei túlkapás terepén. A „Hupam, da ste dobro” egyébként a szlovén földrajzi eredetű, földalatti, zeneileg kísérletező provokativitás tipikus albuma. Merész és bátor. Benne minden közreműködő zenész megéli a maga expresszív pillanatát, mind hozzáteszi a maga kis darabkáját az album képéhez. Ez a lényeg. Szerves, természetes kollázsokból álló album, a lényegében meghamisítatlan. Az első ötletre megragadott kifejezésmódot keresi. Vagyis kísérletezés a szó igazi értelmében. Maga a zene formátlanságában annyira elcsábít, hogy könnyedén el lehetne képzelni koncepcióként egy színdarabban, afféle musicalben.
Zenekar
Andrej Fon – ének, gitár, tenorszaxofon, klarinét
Marko Jenič – hegedű
Ana Kravanja – hegedű, ének, balafon, ütőhangszerek
Samo Kutin – tekerőlant, balafon, ütőhangszerek, ének
Vitja Balžalorsky – gitár, ütőhangszerek
Ivo Podržaj – basszusgitár
Jošt Drašler – nagybőgő
Vid Drašler – dob, ütőhangszerek
Jaka Berger – dob, ütőhangszerek
Cene Resnik – tenorszaxofon
Vesna Godler – ének
Irena Tomažin – ének
Produkció
Sašo Kalan
Dalok listája
1. Za v razrez (06:07)
2. Kamen, zmlet v drobni pesem (00:41)
3. Bo(ga!) (00:44)
4. Anton Stres (06:15)
5. Samomorilska vinjeta (01:24)
6. Diskocinik (03:48)
7. Se seseda (04:39)
8. Makadamija (02:54)
9. Hodim (07:28)
10. Princ na belem kozlu (20:14)
