Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Nikki Louder
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2015
Értékelés: 3/5
A kamniki hangterroristák, a Nikki Louder negyedik albuma annyi frissességet hoz, hogy érezhetően eltér attól, amire az együttestől nagy vonalakban számítani lehetett. A banda nyolc dalt tett fel az új lemezre. A várt vadságot, a megfoghatatlan gitárzaj és a felpörgetett, gördülő ritmusok keverékét félretéve az album nyitánya egészen más, kábult-áporodott, „tripes” hangulatban indul. A lemez első felében a zenekar nagyrészt lassan, nehézkesen előretántorgó fogásokra épít, és megint ügyesen kihasználja a rengeteg oszcillációt, vagyis a mikrofóniát, azaz népiesen szólva a gitárfrázisok által gerjesztett „mellékzajt”. A lavinaszerűen hisztérikus hang egydimenziósan merev, és post-punk elemeket idéz, amelyek főleg az album elején nyomulnak az előtérbe. A sikítozva eszeveszett ének a hangzásban „tompított”, a háttérbe lökve szól, és afféle extra fűszerként működik, amely megtöri a riffek, illetve a főmotívumok egyformaságát.
Az album olyan, mint egy délutáni jam, ha nem épp nyilvános próba. Nem csoda. Egyetlen nekifutásra vették fel egy forró júliusi napon, egy kamniki művelődési ház közepén. Tehát koncertként játszották le. Ez az érzés az album elejétől a végéig teljesen komolyan uralkodik. A zenekar kiválóan oldja fel a főmotívum amúgy bizarrul egyszerű formáját: a sípolóan gitáros zaj mellékízeinek sokaságával, amely sűríti és színezi a rendelkezésre álló hangteret, új, kipróbálatlan formák felé hajózik, és maga előtt tárja fel a széles noise-tájak újabb dimenzióit. Ez a rock első számú pointja is: a szabadság, a sablonokba nem szorítottság, a sablonok és minták szétoszlatása. A negyedik albumon a csapat csupán megerősíti, hogy beérett ebben az elemben, amelyet kiválóan használ ki, illetve hoz felszínre zenei víziójában. A Nikki Louder fiúk korlátozott technikai és iskolai tudással ügyesen szlalomoznak minden műfaji kiszámíthatóságon túl, mert nem akarnak megfelelni senkinek. Épp ez a megállapodott „matematikai” zenei keretektől való mentesség az első belépőjük, amellyel a minimalizmussal teli, mégis rendkívül zajos-szaftos és szívből jövő, hiteles bizarrságukkal bárkit sokkolnak és elbűvölnek.
A trió víziója szerint az album egységes, kompakt masszája a spontán kísérletezésnek: a zenekar újra szabadon átadja magát az ihlet pillanatának, ez vezeti át saját magát a morajló hanghullámok váratlan magasságain és mélységein, ezért a lemez egyszerre csak teljesen váratlanul, atmoszferikusan megtörik, a banda viszont egy másodperc törtrészére sem tagadja meg a romboló, csikorgó zúgását, amely a finomabb lelkeknél akár dobhártyavérzést is okozhat.
A „Trout” című lemezzel a csapat megtartja az előző három albumon megmutatott abszolút megfoghatatlan, sajátos zenei karakterét, és így továbbra is megőrzi önállóságát. Az új albummal hatékonyan lebbenti fel a zenei tájak újabb fátylait, amelyeket a zaj szélsőséges formáinak szentel, és bár nem váratlan, mégis újra frissességgel teli lemezt tesz a színtér elé, amely a zenekar fokozatos művészi kifejezésbeli fejlődésének lenyomata. Természetesen kijelölt úton.
Felállás
Blaž Sever – gitár, ének
Peter Cerar – basszusgitár, gitár
Luka Cerar – dob
Produkció
Blaž Flerin
Számlista
1. Don’t Believe Your Own Bullshit
2. Courage
3. Feline Blues
4. CV
5. Para Cargo
6. Shareholder
7. Trout
8. Salsa Ass
