Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: NoAir
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Pontszám: 3/5
A Noair egy fiatal szlovén indie rock formáció Koperből, amely az alternatív rock hagyományaira épít, zeneileg viszont lágy és dallamos, gyorsan befurakszik a fülbe, és valami távoli popérzést is magával hoz. Ha egy kicsit megforgatjuk a zenekar nevét, nem nehéz kihámozni belőle a „noir” szót. A Noair ugyanis a hangulatok építésében valóban sötét, igazi komor fajta, alig szűrődik át némi fény a zenei világán.
Az „Existential” a kvartett első stúdióalbuma. A banda klasszikus hangzásvilágot épít rá, különösebben kiagyalt hangzásbeli sminkek és effektek nélkül, programozás és sample-ök nélkül, amikkel pedig a mai indie rock tele van. Megmarad a kiadvány hiteles, organikus élősége. Időnként a szólamokba becsúszik egy billentyűs függöny, hogy kontrasztot adjon, és elmélyítse a hangulatokat.
A nyolc dal – kivéve az utolsót, az Again-t, amelyben a zenekar egy kicsit többet kísérletezett a hangzással, és amely valójában az album legérdekesebb száma – meglehetősen hasonló kulcsban van hangszerelve és eljátszva. A zenei megoldások melankolikusan, álmodozón, olykor akár tripposan szólnak, a dalokra rátelepszik a fent említett sötét lepel. A hangszerelésbe elsőként a vokálok furakodnak az élvonalba. Két vezető énekes van. Ők ketten hozzák létre többnyire a dalokon végigvonuló kettős vokális szövevényt. Messze a legfeltűnőbb, vagyis központi szerepet kapják, így eltakarják a többi hangszer kihasználtságát. Ami jó is, mert a hangszerek használatában a Noair nem éppen ötletbőséges, inkább óvatosan kitart az akkordikus motívumoknál, amelyeket szívesebben ismétel meg racionálisan többször, minthogy a motívumokat a gitárdallamok kompatibilis „díszítővonalaival” töltené meg. A basszusvonalak ebben a térben elég kifejezési teret találnak, részben ki is töltik, és így kontrasztot adnak a dalok egyébként kiszámítható alakulásának. Ha ez ugyanaz a Jaša Hedžet, aki korábban a Toxine-ban játszott, nem is csoda, hogy a basszusvonalak szép dinamikát visznek a dalokba.
A vokálok előtérbe vannak tolva! A dalok szinte túlterheltek velük. Az is előfordul, hogy idegesítően hatnak, amikor olyan énekdallamokat húznak, amelyek még a középső nyolctaktusos részekbe is beleszólnak, pedig azokat általában arra tartogatják, hogy valamelyik hangszer kiteljesedjen bennük. A két vezető vokál összefonódása időnként már disszonáns fussba is torkollik. A jövőben nem volna baj, ha nagyobb figyelmet fordítanának az énekesek kiválasztására az adott dal formátumához igazodva, vagyis arra, hogy az egyik és a másik hang mennyire illik egymáshoz. Néha jobb volna, ha a számokat teljesen külön éneklenék végig, ahelyett hogy teljesen egyenrangúan fonódnak össze.
Bár az „Existential” szépen, odaadóan és összeszedetten van eljátszva, és bár a zenekar elég egyéni módon képes megfogalmazni a zenei világát, ugyanakkor túl kevés benne az ötlet- és hangszerelésbeli mozgalmasság, ezért merevnek hat a kifejezésmód. Az album bizonyos pillanataiban ráadásul érezhető némi hangszerelési-szerzői naivitás. Tekintve, hogy első stúdióalbumról van szó, a zenekar – ha kitartó marad, és tovább küzd – biztosan fel fogja érlelni ezt. A potenciál ugyanis megvan, a zenekar pedig a jövőben még jobban ki fogja tudni használni.
Felállás
Maks Bembič – ének, gitár
Aleksander Družina – gitár
Jaša Hedžet Jajo – ének, basszusgitár
Gregor Brajkovič – ének, dob
Produkció
Mitja Cerkvenik
Számlista
1. A World On Drugs (04:24)
2. Live In Hope (03:48)
3. Crazy Maybe (04:40)
4. The Way They Say (04:56)
5. High (05:44)
6. Get You A Life (04:12)
7. Existential (05:12)
8. Again (05:24)
