Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Operation: Mindcrime
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 47:59
Értékelés: 4/5
Ha a Queensryche képes rá, akkor az egykori énekesük, Geoff Tate is. A kölcsönös bírósági kálvária (és még a ttettlegességig fajuló leszámolások) után a Queensryche megtarthatta a névhasználat jogát, Tate pedig azt, hogy teljes egészében eljátszhassa az „Operation: Mindcrime” albumot. Ezután új zenészgárdát gyűjtött maga köré, akikkel nemcsak új zenekart alapított, hanem új, saját anyagot is rögzíteni akart.
Nehogy félreértés legyen: Tate még a bírósági döntés előtt kiadott egy új stúdióalbumot. Akkoriban, amikor a Queensryche-ból már „kiebrudalták”, de még nem dőlt el, ki használhatja a zenekar nevét. Így ő is jelentetett meg lemezt a Queensryche név alatt. Sötét, kemény, nagyon dühös album volt. Nem csoda, hiszen olyan időszakban született, amikor Tatének szüksége volt egy „szelepre”, hogy alaposan kidühöngje magát és kibeszélje a dolgokat. Hogy kiadjon magából minden haragot. Zenei dokumentum formájában.
A „The Key” ennek az útnak a folytatása. Tate új zenekara végre új nevet is kapott. Csendben várható volt: Operation: Mindcrime, természetesen! Az új album ráadásul egy koncepcionális zenei trilógiát ígér. A főhős talál egy kulcsot, amellyel úgy változtathatja meg a világot, hogy az ember teljesen másképp, újszerűen érzékeli. Vagyis nem úgy, ahogy az érzékszerveink alapján megszoktuk. Az érzékelés új környezetében az ember állapota is megváltozik. Jobbra, vagy rosszabbra. Ennyi dióhéjban a történet háttere.
Térjünk a zenére. A „The Key” sokkal lazább album, mint az elődje. Úgy tűnik, Tate zenei képlete, amelyet éveken át csempészett a Queensryche zenéjébe, és amelyet főleg a Queensryche „Promised Land” albumának megjelenése utáni években ért rengeteg kritika, végre tényleg jól működik. Talán már korábban is így lett volna, ha a Queensryche a markáns stílusváltással együtt nevet is cserélt volna.
A „The Key” kiváló, modern produkciójú album, Tate pedig zenei víziójában úgy mutatkozott meg, mint aki finom érzékkel ötvözi a progresszív rock, másrészt a pop rock, sőt az alternatív rock elemeit, a heavy metal alaptételével, egyfajta sajátos zenei névjeggyé, amelyet art metalnak vagy art rocknak nevezhetünk. Az album tele van apró részletekkel, ráadott felvett szövegbetétekkel és párbeszédekkel, ahogy az a Queensryche-munkákra jellemző, emellett az hangszerelésbe programozott loopok is kerülnek, sőt szaxofon is, amelyen maga Tate játszik, az ének pedig helyenként szándékosan torzító effekteken is átmegy. Minden egy kifejezetten sötét hangulat megteremtését szolgálja. Mindenesetre, akárcsak egykori Queensryche-os kollégáinál, Tate alapvető célja itt is a nagy muzikalitás elérése. A komponálás eredménye tehát kidolgozott, fejjel-lábbal rendelkező dalok, amelyek hangulata folyamatosan, fokozatosan épül egészen a refrénkitörésig. Bár a „The Key” zenéje tulajdonképpen a Queensryche „Promised Land” utáni korszakának albumaiból levezethető folytatás, akadnak pillanatok, amelyek a híres Queensryche-album, az „Operation: Mindcrime” idejébe nyúlnak vissza. Ilyen a Re-Inventing the Future, amely tulajdonképpen az I Don’t Believe in Love mesterien újracsomagolt változata. Nehogy az az érzésünk támadjon, hogy Geoff Tate az „Operation: Mindcrime” albumot fejőstehénként használja, hogy továbbra is kereskedelmi alapon töltse a zsebét, az album többi része ugyan fülünknek ismerősen cseng, mert ide-oda átnyúl az utolsó két évtized Queensryche-ába, ám ötleteiben ismét elég távol áll attól, kísérletezésében pedig elég provokatív ahhoz, hogy egészséges fejlődési útnak nevezhessük, amelyen Geoff Tate az új korszakban halad, nemcsak előadóként, hanem zenei látnokként is.
Tate kiváló zenészgárdát gyűjtött az albumhoz! Itt van Dave Ellefson [Megadeth, Metal Allegiance] és John Moyer [Disturbed, Adrenaline Mob] basszusgitáros, Simon Wright [AC/DC], Scott Mercado [Candlebox] és Brian Tichy [Billy Idol, Ozzy Osbourne, Foreigner, Whitesnake, Lynch Mob,…] dobos, Kelly Gray [Queensryche] és Scott Moughton [Geoff Tate] gitáros, Randy Gane [Myth] billentyűs, valamint különleges vendégként és énekesként Mark Daly [The Voodoos], aki őrjítő vokált adott a The Stranger című dalhoz. Nagyon tapasztalt zenészgárdáról van szó, amely tehetségével és érzékenységével kiválóan kontrasztot ad az album hangzásvilágának, és teljesíti Tate zenei víziójának céljait. Az album tele van apró részletekkel, Tate pedig a csapattal minden egyes dalnál gondosan csiszolta a zenei finomságokat, amelyek együtt alakítják az album sajátos atmoszféráját. Természetesen Tate markáns, messziről felismerhető énekével együtt.
A „The Key” tehát művészi értelemben új kalandos dokumentum Tate és társai számára. Tele van nagyon jó és kidolgozott kompozíciókkal, Tate rétegzett látomásosságával. Ezek elérik a kívánt változatosságot. Nemcsak ötletek szintjén, hanem a hangulatállapotok folyamatos hullámzásában is, amelyek végig fenntartják a sötét atmoszférát a történeten keresztül. Ez állandó feszültségben tartja a hallgatót. Erre az albumra tehát még kettő fog következni. A trilógia két folytatása. Az első megjelenését már fél év múlva beharangozták. Érdekes lesz figyelni, hogyan fejlődik a jövőben Tate zenei kalandorsága.
Felállás
Geoff Tate – ének, szaxofon
Scott Moughton – gitár
John Moyer – basszusgitár
Randy Gane – billentyűs hangszerek
Simon Wright – dob
Brian Tichy – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
David Ellefson – basszusgitár
Mark Daily – ének a 7. dalban
Scott Mercado
Produkció
Kelly Grey & Geoff Tate
Dallista
1. Choices
2. Burn
3. Re-Inventing The Future
4. Ready To Fly
5. Discussions In A Smoke Filled Room
6. Life or Death?
7. The Stranger
8. Hearing Voice
9. On Queue
10. An Ambush Of Sadness
11. Kicking In The Door
12. The Fall
