Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anderson Ponty Band
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 60:57
Értékelés: 2.5/5
Jon Anderson, a legendás progrockegyüttes, a Yes egykori énekese és Jean-Luc Ponty, a világszínvonalú francia hegedűvirtuóz már az előző század nyolcvanas éveiben tervezte, hogy közös projektet hoz létre Anderson Ponty Band néven, de más kötelezettségek keresztülhúzták az eredeti terveiket. A közös projekt első ötleteit nagyjából három évtized választja el a mostani kiadványtól, és a két legendás zenész néhány tehetséges közreműködő segítségével végül elkészítette a közös koncertlemezt „Better Late Than Never” címmel. Az album megörvendezteti majd a szólókarrierjeik rajongóit, bár korántsem művészi csúcsteljesítmény, inkább meglehetősen kiszámítható zenei körhinta, amely rendszeresen visszanéz a dicső múltba. A felvétel Jon és Jean-Luc koncertjéről származik, amelyet a Colorado állambeli híres amerikai városban, Aspenben adtak.
Míg Jean-Luc a nyilvánvaló ihletszegénység ellenére technikailag még mindig hibátlan virtuóz formában van, és úgy hegedül, ahogyan azt tőle elvárják, Jon hangja más tészta: az évek már jócskán meglátszanak rajta, így leginkább a sajátos, mindig is teljesen egyedi hangszíne menti meg, amit senki sem vehet el tőle. Az újraaranzsált dalok szövegei tipikus andersoni „new age” mantrák, amilyenek szinte az egész zenei pályájára jellemzőek. Lelkiséggel átitatott üzeneteinek őszinteségében manapság valószínűleg már csak a legnagyobb hívei hisznek, akik Jonhoz hasonlóan többnyire semmiféle anyagi hiányt nem éreznek, és könnyen beszélnek örökké virágzó mezőkről, ahol soha nem megy le a nap.
A „Better Late Than Never” az első komolyabb megrovást azért érdemli, mert Ponty jelenlegi gitárosa, Jamie Glaser rendezésében teljesen fölösleges lépés történt: a stúdióban felvett játékával kicserélte elődje, Jamie Dunlap eredeti koncertbeli játékát. Úgy tűnik, Dunlap távozása a zenekarból nem volt elég, jönnie kellett még egy megfelelő „nevelő célzatú intézkedésnek” is. A koncertfelvétel hitelességét ezzel már meg is gyalázták, hiszen a steril produkció miatt úgy szól, mintha stúdióban vették volna fel, és nem „élőben”.
A legtöbb szám átdolgozott aranzsmánnal és újonnan írt szöveggel előadott változata nem rossz, de nem is látványos, és elég gyorsan elfelejtjük őket – néhány kivétellel, amelyek hasonlítanak az eredeti verziókra. Néhány újraaranzsálási kísérlet meglehetősen félresikerült és teljesen fölösleges, például a Yes-szám, a „Time And a Word” reggae-változata, amely új köntösben önmaga paródiájának hat. A Yes-feldolgozások közül valamivel jobban sikerült az „Owner Of a Lonely Heart”, a jazzzongorával megfűszerezett „Wonderous Stories”, az „And You And I”, valamint a „Roundabout” fúziós megközelítése.
A számok között két régi Ponty-dal is helyet kapott, amelyek aranzsmánya enyhén átdolgozva, Anderson új szövegével szólal meg: a „Renasissance of the Sun” eredetileg „Renaissance” címen volt ismert („Aurora”, 1976), az „Infinite Mirage” eredeti címe „Mirage” volt („Enigmatic Ocean”, 1977), a „Listening With Me” pedig eredetileg „Stay With Me” néven jelent meg („A Taste of Passion”, 1979). Jon „meditálása” miatt lelassult tempó és a „bárzongorás” jazzzongora következtében egyik sem múlja felül az eredeti, instrumentális változatokat.
Anderson és Ponty a „Better Late Than Never” lemezzel hallgatható, de izgalmat nem keltő, teljesen ihletszegény koncertfelvételt készített, amelynek csak a szólókarrierjük legelkötelezettebb hívei fognak igazán örülni. A többiek egyáltalán nem fogják hiányolni. A kalandvágy krónikus hiánya és az újraaranzsált régi babérokra való túlzott támaszkodás a „Better Late Than Never” művészi értékéből jókora darabot lefaragnak. Mindazonáltal jobb teljesítmény, mint a „The Living Tree” (2010) stúdió- (és koncert-) változata, Anderson Rick Wakemannel közös projektje, amely a két zenész zenei nagysága ellenére kifejezetten szörnyű hallgatnivaló volt.
Felállás
Jon Anderson – ének
Jean-Luc Ponty – hegedű
Jamie Glaser – gitár
Wally Minko – billentyűs hangszerek
Baron Browne – basszusgitár
Rayford Griffin – dob, ütőhangszerek
Produkció
Jon Anderson és Jean-Luc Ponty
Számlista
1. Intro (1:18)
2. A For Aria (4:34)
3. ICU (3:55)
4. Owner Of A Lonely Heart (5:04)
5. Listening With Me (5:39)
6. Time And A Word (5:30)
7. Infinite Mirage (3:48)
8. Soul Eternal (4:58)
9. Wonderous Stories (4:01)
10. And You And I (3:00)
11. Renaissance Of The Sun (6:36)
12. Roundabout (5:25)
13. I See You Messenger (3:51)
14. New New World (3:46)
