Szerző: Rok Klemše
Előadó: Lik
Kiadó: Wall of Sound
Megjelenés: year_month
Játékidő: 35:21
Pontszám: 4.5/5
Közel harminc éve annak, hogy a Nihilist először tekerte 11-esre a Boss HM2 pedált, és a svéd death metal zászlaja ma is magasan lobog. Jókora űr keletkezett viszont a műfajban, amikor a svéd death metal nagy négyesének egyik tagja, a Dismember idő előtt nyugdíjba vonult. Ezt az űrt a stockholmi Lik döntött úgy, hogy betölti, és a Mass Funeral Evocation című debütalbummal ez több mint sikerült nekik.
És mivel a death metal az első szerelmem, a pillangók már a gyilkos nyitány, a Serum 141 első hangjainál megmozdultak a gyomromban. Csak hát a Lik úgy mutatja ki a szerelmét, ahogy Hannibal viszonyul ahhoz, amit a tányérra tálal. A párhuzamok, főleg a Dismemberrel, egyértelműek és tisztán kivehetők, az étel mégis, amit a Lik felszolgál, friss és élvezettel megemészthető. Komoly újításokat ne várj, viszont a csontokon átvágó klasszikus láncfűrészhang, a kultikus Sunlight stúdió és a göteborgi hangzás dallamos fogásainak keveréke olyan sodró, mint régen egyik sem volt.
A svéd Tetem debütalbumának erénye azonban nem csupán ez, hanem valami, amit idén csak maroknyi death metal kiadvány ért el – a dalok rendkívül erős válogatása. A lemez tíz hullája közül bármelyik lehetne vezető kislemez, ami nem azt jelenti, hogy akár egy is „radio friendly” kis számocska volna, hanem hogy a húsdaráló nyers támadását kapod fantasztikus riffekből (jobb riffkínálatot idén nagyítóval kell majd keresni!), beteg vokálból és baromi „cheesy” szövegekből. A Lik egymás után sorjázza a gyilkosokat, mint a sorozatgyilkos az áldozatait. Mindegyik külön történet, mégis egy nagyobb kirakós darabja, amely egészében egy eltorzult elme teljes, ragyogó képét rajzolja ki.
A gyors, három-négy perces gerillatámadások rövid idő alatt rengeteget kínálnak, a Mass Funeral Evocation pedig harmincöt percével ideális hosszúságú egy tökéletes death metal albumhoz. A Lik jól tudja, milyen korlátokat szab a retro death metal, de ez vérszomjas hadjáratukban nem zavarja őket sokat, mert a megfelelő helyeken feldobják a dolgot. A Le morte homme, ez a kivételes eposz az első világháború mészárlásáról, központi dallamos részével nagy főhajtás az Iron Maiden előtt (nagyjából úgy, ahogy a Dismember tisztelgett nekik az Under A Bloodred Sky-jal), és erős emlékeztető a göteborgi hangzás legnagyobb éveire, az Endless Oceans of Blood fülbemászó refrénjével az At the Gates-re emlékeztet, a Necromancer csendben kúszik be kidolgozott tremolo-pengetéssel, az ultranehéz Skin Necrosis pedig olyan szöveget kapott, amelyet a Cannibal Corpse sem utasítana vissza: darabokban hullik le a bőr és a végtagok („Ugh, there goes my thumb!”). A valamivel több mint félórás debütalbumot a Lik morbid crescendóval, az epikus death-monstrum Trail of Entrails-szel zárja, és maguk után már csak a vér végtelen óceánját hagyják.
A Lik nem régi hullákat melegít fel, de a svéd death metal-felfogás a Mass Funeral Evocationön olyan meggyőzően és frissen szól, mint az Indecent And Obscene óta egyik sem. A Lik debütjén minden összejött – a stockholmi és a göteborgi stílus tökéletes keveréke, meggyőző riffelés, éppen jó mértékben eltorzult vokál és még eltorzultabb szövegek teszik a Mass Funeral Evocationt az év egyik legerősebb (death) metal albumjelöltjévé!
Felállás
Mathias Blom – basszusgitár
Christofer Barkensjo – dob, ének
Niklas Sandin – gitár
Tomas Akvik – ének, gitár
Számlista
1. Serum 141
2. Le morte homme
3. Ghoul
4. Death Orgasmic
5. Sickening
6. Endless Oceans of Blood
7. Behold the Beheaded
8. Necromancer
9. Skin Necrosis
10. Trail of Entrails
