Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Stara šula
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2015
Értékelés: 3.5/5
A Stara šula a 2012-ben megjelent stúdiós bemutatkozó után a második albummal tér vissza. Ezen is kitartanak a bevált forma mellett: garázsban lecsupaszított rock’n’roll, megtöltve a punk szent haragjával és maró gúnyával. Pokoli dolog Jugoszláviában születni. Először azt hitetik el veled, hogy a testvériség-egység értékei szentek. Hiszel nekik, követed őket. Aztán azt hitetik el, hogy a piacgazdaság és a magántulajdon jobb, mint a társadalmi tulajdon meg az önigazgatás, és még jobban hiszel nekik, mert meggyőznek, hogy biztosan jobban fogsz élni. Hát, a tények egészen mások. A nép 24 évvel a „független állam” után mezítláb, anyaszült meztelenül, elszegényedve robotol az idegen tőkének és egy maroknyi félkegyelműnek, akiknek az egészséges esze megrohad az anyagi „javak” bőségétől. Isten veled, jövő. Ez, akár hiszed, akár nem, a mi gyönyörű új világunk valósága, amelynek szado-mazochista módon szolgálunk.
A Stara šula nem válogatja meg a szép szavakat. A szövegek dúlnak a dühtől és a lázadó energiától. Érdemes újra átélni őket, főleg a vad rock’n’roll-kicsapongás kompromisszumok nélküli takarójában, amelyet ez az igazán hitelesen eljátszott album testesít meg. A kisember kiáltása, betekintés a hétköznapi intrikákba. Persze itt vannak megint a nők és az alkohol. A rock’n’roll-költészet klasszikus vallomásai tehát. Az énekben továbbra is Krt hasít át a torokhangjával, aki egyébként az El Kachon gitárosa. Ha az éneke nem tisztítja ki a hallójáratodat meg a ondóvezetékeidet, és nem „siettet” közben a biológiai órádon, akkor kőből lehetsz.
Ahogy mondtam. A banda a lehető legerősebb adag nyomulós rock’n’rollt szállítja, amelyet magas és legmagasabb fordulaton, a számtól függően több-kevesebb punkos „koszzal” adagolnak. Párhuzamot lehet vonni a Motörheaddel, egyes átmenetek a versszakok és a refrének között még a Thin Lizzyre is rámutathatnak, vagy az NWOBHM-mozgalom korai elemeire, az Iron Maiden legkorábbi változatának vezetésével. A csapat a lusta lötyögés felé is el tud vitorlázni, mint a részben ska-ízűre csomagolt To ni mesto című dalban (versszak), vagy később az Osvobodi me-ben. Ha már a „punk energiánál” tartunk: párhuzamot lehet vonni az egykori testvéri zenekarokkal a megboldogult Jugoszláviából, élükön a Partibrejkersszel. A Spet si prava az AC/DC-vel is kacérkodik, a nyitó riff pedig még a nagy The Rolling Stones „szent, bálványozott lazaságát” is felidézheti. Hasonló érzéseket kelt a Zdaj je čas című dal is.
A Stara šula továbbra is önálló történet marad. Rendkívül hitelesen, garázsszerűen, élőben nyúlnak a dolgokhoz. Érzékien, szenvedélyesen és a lehető legszívből jövőbben. Az album letisztult, élő hangzású produkciót kapott, az így megszólaltatott rockos, felpörgetett energia pedig a stúdióban követett „mind egyért, egy mindenkiért” elv lenyomata. A banda tehát csapatként játszotta fel ezt az albumot. A koncertszínpadi fellépés mintájára a stúdióban. Bátran és kompromisszumok nélkül. Így kell csinálni, ha a rock’n’roll mágiájával bánsz. Most pedig csak büszkén a színpadokra az új albummal, fiúk!
Felállás
Andrej Barbarič „Krt” – ének, gitár
Tomaž Zupančič „Tomi” – gitár
Gregor Fabijan „Febo” – basszusgitár
Rok Primec „Roki” – dob
Produkció
Stara šula
Számlista
1. Rojeni v Jugoslaviji
2. Zdaj je čas
3. Free Your Mind
4. To ni mesto
5. Dance
6. Človek
7. Nova vera
8. Osvobodi me
9. Spet si prava
10. Zvečer
