Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Royal Hunt
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2015. augusztus 21.
Játékidő: 49:49
Értékelés: 3.5/5
A dán szimfonikus rockerek tizenharmadik albuma, a »Devil’s Dozen« nem hoz semmi olyat, ami megingatná a Föld Nap körüli ekliptikai pályájának megszokott rendjét. Kiszámítható, kipróbált, már többször újracsomagolt és újra kínált portéka. Még egyszer.
Hiába ígérte a zenekar fő stratégája és látnoka, a csapat vitathatatlan feje, vagyis a billentyűs, főszövegíró, hangszerelő és zeneszerző André Andersen, hogy az új lemez bőven tartogat majd művészi meglepetéseket, innovációnak itt nyoma sincs.
A banda nyolc dalt tesz le az asztalra. Elsőre kevésnek tűnik, de bőven elég, hiszen a játékidő szépen kitölti. A sablon alapján, amelyet Andersen évek óta használ a hangszerelésben, a dalok színvonala kiegyenlített, nincsenek köztük művészi botlások, de minőségi elcsúszások sem. A zeneszerzés alapját most is Andersen örök szerelme, a klasszikus zene vívmányai adják, innen merít ezúttal is elsősorban ihletet az ötleteihez. Bár a Royal Hunt a „Devil’s Dozen” lemezen is megőrzi felismerhető zenei karakterét, amelytől egy tapodtat sem tér el, érezni, hogy a gitárokat ezúttal kicsit feltekerték, és a produkcióban is jobban előtérbe hozták. Az album ezért keményebbnek hat, mint az elődje, az „A Life To Die For” (2013), a hard rock szimfonikus utózengése viszont, ami a zenekar régi ismertetőjegye, így némileg „elfátyolozódott”.
Ne értsetek félre! A „Devil’s Dozen” egyáltalán nem rossz lemez. Távolról sem. Csak nagyon kiszámítható. Ezért a csapat megrögzött hívei biztosan imádni fogják, de azoknak is bejön majd, akik nem ismerik a zenekar régebbi munkásságát. A bandának ismét sikerült pár igen fülbemászó refrént összehoznia az album során, a „Devil’s Dozen” pedig a kívánt bombasztot és pompát is felvonultatja. Ez is a zenekar hangjának és stílusának egy tipikus ismertetőjegye. Erről már a nyitódal, a So Right So Wrong is nagyon hatásosan meggyőz.
Az új album újabb művészi önismétlést hoz, ami a világon semmi borzongást nem vált ki, de nem árt megjegyezni azt sem, hogy DC Cooper hangja az évek során lejjebb szállt és vastagabb lett. A szélsőséges magasságokba már nem merészkedik, érdekes viszont, hogy néhány hangfekvés kevésbé fekszik neki, mert ott a hangja kissé (hálátlanul) orrhangúvá válik.
Kompakt, minőségi és kiszámítható új lemez tehát. Tetőtől talpig. A lényeg, hogy a zenekar élvezi a stúdiózást, még ha örökre és biztonságosan ragaszkodik is egyébként sikeres zenei receptjéhez!
Felállás
DC Cooper – ének
André Andersen – billentyűk
Jonas Larsen – gitár
Andreas Passmark – basszusgitár
Andreas Habo Johansson – dob
Produkció
André Andersen
Dallista
1. So Right So Wrong
2. May You Never (Walk Alone)
3. Heart On A Platter
4.A Tear In The Rain
5. Until The Day
6. Riches To Rags
7. Way Too Late
8. How Do You Know (bónuszdal)
