Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Prelude
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2015
Pontszám: 4/5
A Prelude žirovi srácokból álló négytagú zenekar, amely négy éve csinál zenét. A „1688” a debütáló stúdióalbumuk, amely 2015 októberének elején jelent meg. A mai világban a bandák szívesen kérnek segítséget a Studio Evolucijától, mert egyszerűen megtérül nekik. Az „1688” hangzása ugyanis sűrítetten lavinaszerű, ugyanakkor „a csúcsokon” kellemesen érdes (sőt, metalosan kiélezett), pontosabban modernül maszatos. Olyan album ez, amely a divatos rockos groove-ot a „koncertszerű” élénkséggel házasítja. A műfaji irányt tekintve Simon Jovanovič több mint ráillik a Preludere.
A stúdiós debütálás egészét nézve a zenekar tüskésen divatos hard rock hangzású dalokat csinál, amelyek gyakran szemérmetlenül fejest ugranak a metalos rombolásba. A banda az albumon keresztül frissen megfogalmazott, ötletes saját szerzeményeket tálal, kellő változatossággal, és ezek mind egy szálig szerencsésen képviselik a zenekar zenei névjegyét. A Prelude előnye, hogy már az első lemezén sem „keresgél”, hanem megtalálta a saját, felismerhető stílusát és hangzását. A kvartett játéka eleven és végig aktív, összehangolt, vagyis a négyes egységesen lélegzik, és egységesen hisz abban az ügyben, amelynek elkötelezte magát. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, és ez a lényeg.
Az érzelmek és a szenvedélyek benne vannak az ének tolmácsolásában (a vokális interpretációban), amelyben van egy szépen belőtt, középtartományú, férfias tömörség, és abban a szívből jövő, rendkívül elkötelezett játékban is, ahogy az összes hangszeres muzsikál. A középső hangszeres részeket ügyesen fűszerezik szellemes gitárszólók, amelyeket időnként egy felfrissítő szaxofonhang egészít ki (vagy vált fel), például a Gallery of Confidence záró szakaszában, vagy az I am arabeszkekkel megtört befejezésében. A zenekar angol és szlovén szövegű dalok csokrát hozza. Mindkét esetben ügyesen nyer: kezében a győztes ászpóker. Az ének szlovén használatánál persze előbukkan (egyébként már-már várható) nagyobb adag tipikusan szlovén, zeneileg melankolikus pátosz, jóllehet az album tetőtől talpig, a szerzés és a produkció miatt is, sötét, melankolikusan merengő. Ugyanakkor nem szabad elnézni rajta az örök dühadagot sem, amely az őrület és a fájdalom szövevényébe van zárva, és amelynek a frontember nagyon átélten és érzékien adja át magát.
Az Obraz spominov az album első kitérője, a ska, pop és funk hangzások keverékének világába. A zenekar ebben a dalban bőségesen kihasználja, hogy az énekes, Davor Luštrek jól bánik a szaxofonnal; a szám egy kicsit túl sok „pa-ra-pa-pa-pa-val” talán megkönnyíti számukra az utat a szlovén rádióhullámok gyakoribb rotációjához. A lemez másik ilyen pillanata a Pade kaplja, a zeneileg még egy árnyalattal megbékélőbb, poposan tolakodó refrénnel. Az albumban megtestesülő határozott stílus fényében praktikusabb lett volna, ha a zenekar az ilyen dalokat külön adja ki, EP-n vagy önálló kislemezeken, mert kissé „megszaggatják” az album dinamikus folyását és stílusszerkezetét. Bár az igazat megvallva: a két dal, mint az album „különc darabjai”, az aranzsmék felépítését nézve hitelesen és magabiztosan megáll a lábán. Ezekben a finomabb pillanatokban is megmarad a hangzás melegsége és a szerves élénkség, ami igaz a remek, álmodozó Timelessre is, egy újabb kitérőre az albumon, amely értelemszerűen a végére került, és rendkívül sikerült kísérleti betekintést ad abból, hogyan szólna a Prelude „unplugged” változatban.
Az „1688” olyan album, amely új szlovén zenekart állít a zenei színtérre, és érdemes lesz rájuk a jövőben nagyon odafigyelni. Érezni, hogy az album sokáig érlelődött. Rendkívül ügyesen és odaadóan kidolgozott, hangzásban és hangszerelésben egyaránt. Kompakt, elég friss és élő, vonásaiban és finomságaiban kifinomultan racionális, és ami a lényeg: zeneileg optimalizált. Ezért azonnal beférkőzik bárki fülébe, még a laikuséba is. Olyan bemutatkozás ez, amelyre a zenekar méltán lehet büszke, és reméljük, hogy a jövőben is sikeresen fejlődik vele az evolúciós útján.
Prelude – Pohlep (videó):
Felállás
Davor Luštrek – ének, szaxofon
Klemen Mlinar – gitár
Blaž Arnolj – basszusgitár
Aljaž Trček – dob
KÜLÖNLEGES VENDÉG:
Nejc Vončina
Produkció
Simon Jovanovič
Dallista
1. Povej naglas
2. Pohlep
3. Exhale
4. Sanje
5. Iluzije
6. Obraz spominov
7. Gallery of Confidence
8. I Am
9. Pade kaplja
10. Timeless
