Kiadó: Deram
Megjelenés dátuma: 1967. 6. 1.
Producer: Mike Vernon
Az album hossza: 37.07 perc
Műfaj: Psychadelic Pop / Singer / Songwritter
Értékelés: 7.0/10
1967-ben, amikor a brit pszichedelikus zenei színtér a csúcspontján járt, egy tehetséges, húszéves fiatalember lépett színre szólóelőadóként. Bal szemének pupillája tartósan tág volt – egy osztálytársával, a későbbi barátjával vívott verekedés következménye. A szokatlan külsejű fiatal zenész már pályája legelején felkeltette a figyelmet különös művésznevével, a David Bowie-val, bár az első igazi sikerre még két évet kellett várnia. David Robert Jones azért választotta ezt a nevet, hogy a korabeli média véletlenül se keverje össze Davy Jonesszal (The Monkees). Az irónia, hogy éppen Bowie lett a következő években villámgyorsan a zenetörténet egyik legkülönlegesebb alakja. David később, a zenei kaméleonok és látnokok egyik legnagyobbjaként, a hetvenes években óriási sikereket aratott, és glam-pop-art rocklegenda lett, akinek a személye köré egy egész mitológia szövődött. Szerény, viszonylag homályos kezdeteit később valószínűleg derűsen kinevette, bár 2001-ben, amikor belefogott a hivatalosan soha ki nem adott „Toy” albumba, néhány dalt újraaranzsált az azonos című debütáló lemezéről, vagyis a kezdő lépései miatt semmiképp sem szégyenkezett.
David névadó bemutatkozó lemeze ugyanazon a napon (1967. június 1-jén) jelent meg, mint a The Beatles remekműve, a „Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band”. Könnyed keveréke volt a barokk popnak, a folknak és a brit zenei burleszknek: a háttérben zenekari, főleg fúvós hangszerelés, egy kevés gitár, és markáns, fekete humorú szövegek, amelyekből nem hiányzott a tinédzseres naivitás és játékosság. Az egész tehát „szent egyszerűségnek” hatott a későbbi, sokkal összetettebb és kihívóbb hangzásvilágához képest. Bowie ugyanakkor már nagyon korán kivételes érzékkel komponált dallamos hangszereléseket, és amikor később rájött, hogyan ötvözze ezt az összetettséggel, zenei újítóvá és a hangkísérletezés terén „külön osztállyá” vált.
Az olyan szatirikus dalocskák, mint a „staroangol” hangulatú „Uncle Arthur” és a „Little Bombardier”, évődő pimaszsággal és játékossággal szólnak, a romantikus balladában, a „When I Live My Dream”-ben pedig Bowie gyengédebb oldalát is sikerrel megmutatja. A szövege miatt különleges a „We Are Hungry Men”, mert Bowie itt használta először az önjelölt messiás figuráját, akihez később különböző formákban többször is visszatért. A lemez legambiciózusabb, ha nem épp legjobb darabja a „Silly Boy Blue”, amely nagyjából megsejteti, merre vezet Bowie további alkotói útja, így nem csoda, hogy ez is azok közé a dalok közé tartozott, amelyeket több mint három évtizeddel később újra felvett a már említett „Toy” projekthez.
Bowie névadó debütálása lángoló ambíciója és hatalmas alkotókedve ellenére kereskedelmileg sikertelen volt, különösebben izgalmas teljesítményt nem tartalmazott, még ha bőven kínált is jó szórakozást és humort. Az ezt követő csalódás arra kényszerítette Davidet, hogy a következő stúdiós vállalkozása előtt egy év szünetet tartson. Ez idő alatt az avantgárd művészet felé fordult, megtanulta, hogyan lehet a színpadi fellépésből igazi művészeti performanszt csinálni, egyúttal először jutott eszébe, hogyan formálja magából félig valós, félig fiktív figurát. Rövid zenei kihagyását tehát jól kihasználta, hiszen a „Space Oddity” kislemezzel 1969-ben nagy visszatérést és első érezhető sikerét élte meg, amelyet a legendás zenei művész attól kezdve minden hangzásbeli és vizuális átalakulásával ugrásszerűen tovább növelt.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Ez a kritika David Bowie (1947-2016) emlékére készült.
Számlista:
1. Uncle Arthur (2:07)
2. Sell Me a Coat (2:58)
3. Rubber Band (2:17)
4. Love You till Tuesday (3:09)
5. There Is a Happy Land (3:11)
6. We Are Hungry Men (2:59)
7. When I Live My Dream (3:22)
8. Little Bombardier (3:23)
9. Silly Boy Blue (4:36)
10. Come and Buy My Toys (2:07)
11. Join the Gang (2:17)
12. She’s Got Medals (2:23)
13. Maid of Bond Street (1:43)
14. Please Mr. Gravedigger (2:35)
Felállás:
David Bowie – ének, gitár, szaxofon
Big Jim Sullivan – bendzsó, szitár, gitár
Derek Boyes – orgona
Dek Fearnley – basszusgitár, zenekari hangszerelés
John Eager – dob
