Kiadó: Samozaložba
Produkció: Stara šula
Megjelenés éve: 2015
A Stara šula a 2012-ben megjelent stúdiódebütálás után második albumával tér vissza. Ezen is kitartanak a bevált forma mellett: a garázsszerűen lecsupaszított rock’n’roll mellett, amelyet teletömtek a punk szent haragjával és csípős gúnyával. Az ördög vigye el, ha valaki Jugoszláviában született. Először elhitetik veled, hogy a testvériség-egység értékei szentek. Hiszel nekik, és követed őket. Aztán elhitetik veled, hogy a piacgazdaság és a magántulajdon jobb, mint a társadalmi tulajdon és az önigazgatás, és még jobban hiszel nekik, mert meggyőznek, hogy biztosan jobban fogsz élni. Hát, a tények egészen mások. A nép 24 évvel a „független állam” után mezítláb, meztelenül, elszegényedve robotol a külföldi tőkének és egy maroknyi elhízott gazdagnak, akiknek a józan esze megrohad a rengeteg anyagi „javától”. Isten veled, jövő. Ezek, hiszed vagy sem, egyszerűen a mi gyönyörű új világunk valóságának tényei, amelynek szado-mazochista módon szolgálunk.
A Stara šula nem válogatja meg a szép szavakat. A szövegek dúlnak a dühtől és a lázadó energiától. Érdemes újra átélni őket, főleg a vad rock’n’roll kicsapongás kompromisszumok nélküli takarójában, amelyet ez az igazán hitelesen eljátszott lemez megtestesít. A kisember kiáltása, betekintés a mindennapi intrikákba. Itt vannak persze megint a nők és az alkohol is. Vagyis a rock’n’roll költészet klasszikus vallomása. Az énekben továbbra is Krt tart ki átható, torokból jövő hangjával, aki egyébként az El Kachon gitárosa. Ha az éneke nem tisztítja ki a hallójáratokat meg a ondóvezetékeket, és közben nem „állítja át” a biológiai órádat, akkor kőből lehetsz faragva.
Ahogy mondtam: a banda kiváló adag odabaszós rock’n’rollt tol, magas és legmagasabb fordulatszámon, kisebb-nagyobb adag punkos „koszzal” fűszerezve (a számtól függően). Párhuzamot lehet vonni a Motörheaddel, a versszakok és refrének közti átvezetések néhol még a Thin Lizzyt is eszünkbe juttatják, vagy a NWOBHM mozgalom korai elemeit, élén az Iron Maiden legkorábbi verziójával. A csapat azt is tudja, hogyan lehet a lusta ringatózás felé evezni, mint a részben SKA-s csomagolású To ni mesto (a versszak) vagy később az Osvobodi me esetében. Ha már a „punk energiánál” tartunk: párhuzamot lehet vonni a boldogtalan emlékű Jugoszlávia egykori testvércsapataival, élükön a Partibrejkersszel. A Spet si prava az AC/DC-vel való haverkodást is kínálja, a nyitó riff pedig a nagy The Rolling Stones „szentként imádott kuszaságára” is emlékeztethet. Hasonló érzéseket idéz a Zdaj je čas is.
A Stara šula továbbra is a saját útját járja. Nagyon hitelesen, garázsnyersen, élőben szólnak. Érzékien, szenvedéllyel és a lehető legőszintébben. Az album lecsupaszított, élő produkciót kapott, a rockosan megfent energia pedig, amelyet az ilyen módon letett vacak megörökít, a stúdióban a „mindenki egyért, egy mindenkiért” elv szerinti munka lenyomata. Vagyis a banda csapatként játszotta fel a lemezt. A koncertfellépés mintájára a stúdióban. Bátran és kompromisszumok nélkül. Így kell csinálni, ha a rock’n’roll mágiájával bánsz. Most pedig csak büszkén vissza a színpadokra az új albummal, kedves fiúk!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.0 / 10
Számlista
1. Rojeni v Jugoslaviji
2. Zdaj je čas
3. Free Your Mind
4. To ni mesto
5. Dance
6. Človek
7. Nova vera
8. Osvobodi me
9. Spet si prava
10. Zvečer
Felállás:
Andrej Barbarič „Krt” – ének, gitár
Tomaž Zupančič „Tomi” – gitár
Gregor Fabijan „Febo” – basszusgitár
Rok Primec „Roki” – dob
